Különös esetet mutatott be a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS): egy férfi 1956 és 1970 között kizárólag a kommunista titkosszolgálat, a Securitatea informátoraként tevékenykedett, más munkahelye nem volt. Emiatt a 14 évnyi „tevékenység” hivatalosan nem számított bele a szolgálati idejébe, ami később a fizetésére és nyugdíjjogosultságára is hatással lett volna.

A CNSAS beszámolója szerint a férfi – miután felismerte, hogy az évekig végzett munka nem számít munkaviszonynak – közvetlenül azokhoz fordult segítségért, akiknek az információkat szolgáltatta. A Securitate vezetői végül találtak megoldást: az első kilenc évet úgy tüntették fel, mintha a férfi az állambiztonsági tanács állományában szolgáló altiszt lett volna, majd tartalékállományba helyezték, és civil alkalmazottként vették fel ugyanahhoz az intézményhez. Ehhez egy visszadátumozott munkakönyvet is kiállítottak.

„Jogilag ez lehetetlen volt. De ki ellenőrzi az ellenőrt?” – teszi fel a kérdést a CNSAS. A szervezet szerint a Securitate vezetői végül úgy döntöttek, hogy akár törvénytelen módszerekkel is megoldják régi informátoruk problémáját.

A történet jól illusztrálja a korrupciós mechanizmust, amely a kommunista rendszerben működött. A Román Kommunista Párt román rövidítésére a korszakban elterjedt egy keserű, ironikus értelmezés: a P.C.R. jelenthette a „Pile, Cunoștințe, Relații” – vagyis „kapcsolatok, ismeretségek, protekció” – kifejezést is. Ez a mondás azt a gyakorlatot tükrözte, amely szerint a hatalomhoz közel állók gyakran megkerülhették a törvényeket személyes előnyök érdekében.

A CNSAS szerint a rendszer működését jól jellemezte az a sokszor hallott mondat is, hogy „Megoldjuk!”. Ez a személytelen ígéret gyakran azt jelentette, hogy a hivatalos törvények mellett egy informális, párhuzamos mechanizmus lépett működésbe, amely az államhatalom eszközeivel intézte el az ügyeket.
A most nyilvánosságra hozott dokumentumok között szerepel egy 1970. március 20-án kelt jelentés is, amelyet Constantin Stoica vezérőrnagy, az állambiztonsági tanács alelnöke hagyott jóvá. Ebben utasította az intézmény I. főosztályát és személyzeti igazgatóságát, hogy rendezzék Dragomir Mihai szolgálati idejének kérdését.
A jelentés szerint a besúgó 1956 és 1970 között a „különleges feladatok” miatt nem vállalt más munkahelyet.
Az eset a CNSAS szerint jól példázza, hogyan működött a kommunista állam titkosszolgálati rendszere: a hivatalos szabályokat gyakran háttérbe szorította az intézményen belüli informális döntéshozatal.