A szélsőjobboldali vezetők elleni büntetőeljárások bevetése a kívánt eredménnyel ellentétes hatást válthat ki, ha azokat nem következetesen és szelektív módon alkalmazzák a politikai szereplőkkel szemben – figyelmeztet Alina Mungiu-Pippidi politológus.

Az ismert elemző a România Curată portálon megjelent cikkében azt írja: a radikális vezetők gyakran választási fegyverként használják a büntetőügyeket vagy az illegális kampányfinanszírozással kapcsolatos vádakat,  a „rendszer” vagy egy szelektíven működő igazságszolgáltatás áldozataiként állítják be magukat. A cikk egy markáns történelmi párhuzammal indul: Adolf Hitler 1924-es perével, amelyet a müncheni puccskísérlet után folytattak le ellene. Bár öt év börtönre ítélték, végül csupán kilenc hónapot töltött fogságban, ezalatt írta a Mein Kampf első kötetét. Alina Mungiu-Pippidi szerint a per nyilvános fórumot biztosított Hitler számára, és lehetőséget adott neki arra, hogy politikai mártírként tüntesse fel magát. „Egy évszázaddal később ez a minta nyugtalanítóan ismerős” – írja a politológus, aki ebbe az értelmezési keretbe helyezi Marine Le Pen, Nigel Farage és Călin Georgescu ügyét. 

Alina Mungiu-Pippidi felidézi Marine Le Pen és pártja, a Nemzeti Tömörülés ügyét, amelyet Franciaországban a kampányfinanszírozással és az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos szabálytalanságok miatt vizsgáltak. A politológus szerint Le Pen következetesen úgy állította be a vele szemben indított jogi eljárásokat, mint politikai indíttatású támadásokat, amelyek célja pártjának meggyengítése. 

Ugyanezen logika mentén említi a szerző Nigel Farage ügyét is. A cikk szerint Farage pénzügyi botrányba keveredett egy állítólagos, be nem jelentett, ötmillió fontos „ajándék” miatt, amely az első számú brit bűnüldözési szerv, a National Crime Agency elé került. A szerző véleménye szerint az ilyen esetek komoly kérdéseket vetnek fel a politikai finanszírozás átláthatóságával kapcsolatban, ugyanakkor a populista vezetők saját választói táboruk mozgósítására is felhasználhatják ezeket. 

Kapcsolódó

Egyszerre nyert és vesztett a francia politika koronázatlan királynője

A párizsi fellebbviteli bíróság döntése papíron megnyitja az utat Marine Le Pen elnökválasztási részvétele előtt.

Marine Le Pen Franciaország Párizs elnök

Mint Alina Mungiu-Pippidi azt írja, a szélsőjobboldali politikai erők gyakran politikai érvként használják fel a velük szemben indított vizsgálatokat, és a szelektíven működő igazságszolgáltatás áldozataiként állítják be magukat. Arra figyelmeztet, hogy ennek következtében az érintett vezetők akár megerősödve is kikerülhetnek ezekből az ügyekből, nagyobb politikai támogatottsággal, mint korábban. 

Kitér Călin Georgescu ügyére is. A szélsőjobboldali elnökjelölt 2024 végén benyújtott kampányelszámolásában nulla bevételt és nulla kampánykiadást vallott be, ennek ellenére négy millió szavazatot szerzett. Alina Mungiu-Pippidi bírálja a választási hatóságokat, akik  állításuk szerint nem ellenőrizték időben a jelölt dokumentumait, így nem tudták megakadályozni indulását. Emlékeztet továbbá az Alkotmánybíróság döntésére is, amely érvénytelenítette az elnökválasztás első fordulóját, miután a titkosszolgálatok orosz befolyásra és a TikTokon folytatott kampány átláthatatlan finanszírozására hivatkoztak. 

Nehezen bizonyítható vádak Georgescu ellen

A politológus megjegyzi, hogy Călin Georgescu közeli munkatársai ellen illegális kampányfinanszírozás gyanúja miatt emeltek vádat, míg magát Georgescut olyan vádak miatt vizsgálják, mint a nácibarát nézetek támogatása, puccskísérlet előkészítése és más, a szerző megítélése szerint nehezen bizonyítható cselekmények. Véleménye szerint nem egyértelmű, hogy e vádak bármelyike elegendő lesz-e ahhoz, hogy megakadályozza Georgescut az újbóli indulásban. 

A cikk nyomatékosítja, hogy a korrupcióellenes fellépést nem szabad szelektíven alkalmazni. Alina Mungiu-Pippidi szerint, ha a vizsgálatokat nyilvánvalóan a szélsőjobboldali vezetők ellen indítják el vagy erőltetik, akkor fennáll a veszélye, hogy éppen az ő áldozati szerepre épülő politikai narratívájukat erősítik. „Ha a korrupcióellenes fellépést csak a szélsőjobboldali vezetők ellen alkalmazzuk, akkor jobb, ha egyáltalán nem alkalmazzuk. Az lenne az ideális, ha mindenkivel szemben, láthatóan és következetesen érvényesítenénk” – állítja a politológus.

Szerinte Románia paradox módon közelebb állhat egy normális mércéhez, mint sok nyugati állam, mivel a nagy pártokat az idők során politikai korrupciós ügyek is érintették. Alina Mungiu-Pippidi arra a veszélyre is figyelmeztet, hogy a politikai küzdelmet az igazságszolgáltatás kezébe adják. A politológus szerint, ha a szélsőjobb választási szempontból hatékonyabbnak bizonyul, mint a centrista pártok, akkor így is győzhet, a demokráciákat nem szabad „rongálni” azzal, hogy bírósági eszközökkel próbálják megakadályozni politikai ellenfelek indulását. 

Véleménye szerint a megoldás elsősorban nem jogi, hanem politikai természetű: a nyugatbarát pártoknak a választók meggyőzéséért folytatott küzdelmet kell megnyerniük. A helyzetet a világjárvány időszakához hasonlítja, amikor Románia sok bírságot szabott ki, de viszonylag kevés embert sikerült meggyőznie az oltás felvételéről. Véleménye szerint ez a kényszerítő megközelítés hozzájárult egy olyan választói réteg politikai aktivizálódásához, amely áldozatként érzi magát, és amelynek hatásai még ma is érezhetők.

Mungiu-Pippidi a magukat a nyugatbarát oldalhoz soroló pártoknak és intézményeknek tanulniuk kellene az elmúlt évek hibáiból, és kerülniük kellene azt a kísértést, hogy a politikai versengést közigazgatási, jogi vagy intézményi megoldásokkal helyettesítsék. Összegzésként a politológus üzenete az, hogy a szélsőjobboldallal szembeni küzdelmet nem lehet kizárólag bírósági eljárásokkal vagy szelektív vizsgálatokkal megnyerni. A korrupcióellenes fellépést mindenkivel szemben egyenlően, láthatóan és következetesen kell alkalmazni, miközben a fő küzdelmet a nyilvánosság előtt, érvekkel és a választók bizalmának visszaszerzésével kell megvívni.