A párizsi fellebbviteli bíróság döntése papíron megnyitja az utat Marine Le Pen elnökválasztási részvétele előtt, de olyan feltételeket szab, amelyek rendkívül megnehezítik egy sikeres kampány végigvitelét.

A párizsi fellebbviteli bíróság fenntartotta Marine Le Pen és tíz vádlott-társa bűnösségét, ennek ellenére a kedden kora délután kihirdetett ítélet első látásra kedvez a francia szélsőjobboldal de facto vezetőjének. Azonban a végeredmény egy olyan jogi konstrukció, amely papíron utat nyithat a 2027-es elnökválasztási indulása előtt, de a gyakorlatban könnyen ugyanoda vezethet, ahonnan Le Pen asszony politikai pályafutása során mindig is menekülni próbált: a peremre.

A bíróság tavaly áprilisban azért marasztalta el Le Pen-t és pártját, a Nemzeti Tömörülést (RN), mert az ügyészség szerint elsikkasztottak több mint négymillió eurónyi uniós parlamenti forrást. Az összeget párton belüli alkalmazottak fizetésére fordították – vagyis olyan célra, amelyre nem szánták az uniós törvényhozás pénzét. Az elsőfokú ítélet ötéves passzív választójogi tilalmat rótt ki Le Pen-re, ami gyakorlatilag kizárta volna a következő elnökválasztásból. A fellebbviteli bíróság most 45 hónapra mérsékelte ezt a tilalmat, ebből ráadásul 30 hónapot felfüggesztett – ami azt jelenti, hogy a ténylegesen letöltendő időszak, amely 2025. március 31-én kezdődött, mostanra formálisan lejárt.

Csakhogy a bíróság emellett háromévi börtönbüntetést is kiszabott. Ebből kettő felfüggesztett, a fennmaradó egy évet pedig börtön helyett otthoni fogva tartás formájában kell letöltenie Le Pen-nek, de elektronikus nyomkövetővel a bokáján. Azt, hogy ez pontosan mit jelent a napi mozgásszabadsága szempontjából, a későbbiekben határozza majd meg egy büntetés-végrehajtási bíró. A sajtóban idézett bírósági források szerint valószínű, hogy Le Pen-nek az éjszakákat az otthonában kell töltenie, hétvégenként pedig nappal is szigorúbb „programja” lesz. Ez nem tenné lehetetlenné, de jelentősen megnehezítené egy országos elnökválasztási kampány lebonyolítását.

Ez a bizonytalanság önmagában is politikai fegyver. Le Pen korábban jelezte, hogy vonakodna kampányolni, miközben elektronikus felügyelet alatt áll, mert az aláásná a jelölti hitelességét.

A mintegy 40 perces ítélethirdetés után Le Pen mosolyogva hagyta el a tárgyalótermet, kérdésekre azonban nem válaszolt. Ügyvédje úgy értékelte, a védelem „részben elégedett” az ítélettel, és a teljes szöveg értékelése még folyamatban van.

A politikai tét jóval túlmutat Le Pen személyes sorsán. A párizsi kormány éppen múlt héten döntött a soron következő elnökválasztás időpontjáról. (Az első fordulót 2027. április 18-án, a másodikat május 2-án tartják.)

Emmanuel Macron második, egyben utolsó elnöki ciklusának végéhez közeledve a szélsőjobbtól eltekintve valamennyi tábor szétforgácsolódni látszik. A francia közép színeiben két korábbi Macron-miniszterelnök, Gabriel Attal és Édouard Philippe is versenybe szállhat. A centrista tábor számára a nagy kihívás egyszerre hirdetni stabilitást és kontinuitást, illetve elhatárolódást a népszerűtlenné vált leköszönő elnöktől.

A baloldalon több, egymástól eltérő irányzat áll ringbe: a hagyományos szocialisták, a radikális Jean-Luc Mélenchon és kisebb zöld/alternatív formációk. Bár vannak egyeztetések egységes baloldali induló érdekében, a belső ellentétek és a különböző prioritások miatt egyetlen, erős közös jelölt kiléte bizonytalan.

A Le Monde emlékeztet, hogy a 2022-es választás maradandó traumákat hagyott a jobboldali hagyományos erőkben. Valérie Pécresse, a Köztársaságiak (Les Républicains, LR) jelöltje kevesebb mint öt százalékot szerzett, ami súlyos legitimációs válságot okozott a pártnak. Az LR az elmúlt időszakban együttműködött Macronnal, támogatott több fontos törvényhozási kezdeményezést – például a 2023-as nyugdíjreformot és a bevándorlási törvényeket –, 2024 őszétől pedig több LR-szereplőt is kormányzati pozícióba neveztek ki. A 2024-es előrehozott parlamenti választások alkalmával stratégiai törésvonalak jelentek meg a pártban. Éric Ciotti akkori elnök a választások két fordulója között szövetséget kötött a Nemzeti Tömörüléssel, s emiatt a pártvezetőség kizárta őt. Bruno Retailleau jelenlegi elnök határozottan elutasította a formális szövetséget az RN-nel, de ez az álláspont belső feszültséget szül: ha az LR távol marad az RN-től, a hagyományos jobboldali szavazók egy része a radikális alternatívák felé fordulhat; ha viszont közeledik hozzá, a párt elveszítheti mérsékelt identitását és szavazóit.

Ami a RN-t illeti, reális esélyekkel lép a 2027-es versenybe, miután Le Pen asszony 2017-ben 34, öt évvel később 41 százalékot szerzett az akkori jó formában lévő Macronnal szemben. Most egyelőre nem körvonalazódik hasonló jelölt.

Ha Le Pen végül visszalép, helyét szinte biztosan a 30 éves Jordan Bardella venné át, aki 2022 óta vezeti az RN-t. Ő az első, aki megtörte a Le Pen-família egyeduralmát a szervezet élén.

Bardella és Le Pen viszonya lojális, de nem feszültségmentes. A fiatal politikus szabadpiacibb gazdaságpolitikát és saját nyugdíjreform-elképzeléseket hangoztat, ami felveti a kérdést, mennyire térne el egy esetleges Bardella-program Le Pen évtizedek alatt felépített platformjától. A párt vezetése ugyanakkor egységes fellépést ígér – "akárki is indul, nem egyedül vág neki az útnak" –, és a közvélemény-kutatások szerint Bardella önállóan is simán bejutna az első fordulóból a második körbe.