Harminc éve készülődik a februárban kirobbant orosz-ukrán konfliktus, mutatott rá Kai Brand-Jacobsen, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) beszélgetéssorozatának egyik meghívottja. A hétfő délutáni előadáson és az Alexandra Iacob moderálta beszélgetésen a Kolozsváron élő béketeremtő szakember többek között elmondta, melyek azok a lépések, amelyek háború kialakulásához vezetnek és mit tehetünk annak érdekében, hogy csökkentsük a konfliktusainkat.

Kai Brand-Jacobsen több mint 25 éve dolgozik olyan hatalmas kihívásokkal küzdő háborús és konfliktuszónákban, mint például Szíria, Darfur, Irak, Észak-Írország, Líbia vagy Nigéria. A kolozsvári székhelyű PATRIR béketeremtő intézet igazgatójaként és nemzetközi szinten elismert szakemberként szólalt fel a filmfesztiválon, amely idei Make Films, Not War! szlogenjével a béke és a kreativitás mellett foglalt állást. Brand-Jacobsen meg is jegyezte: a TIFF rendkívül jó példája az emberi kreativitásnak, amelyre fokozottan szükség van a béke megteremtéséhez, ugyanis rugalmasságra és önmagunkon való felülkerekedésre van leginkább igény akkor, amikor konfliktusokat kezelünk.

Nincs olyan ember, akinek ne lett volna konfliktusa az életében, és ami kicsiben megtörténik, az nagyban is hasonló reakciókat vált ki – fejtette ki. Nehéz arról a hitünkről beszélni, hogy a háború elkerülhetetlen, és nemcsak azért, mert ez az elkerülhetetlenségre való hivatkozás mélyen gyökerezik bennünk, hanem mert valójában olyan rettenetesen alkalmatlanok és elégtelenek vagyunk a háborúk levezénylésében, hogy az már humoros. Az emberi faj képes a fejlődésre és döntéshozatalokra, és ez a legfontosabb, amit szemünk előtt kell tartanunk, a béketeremtők pedig a megfelelő konfliktuskezelés avatott szakemberei – tette hozzá.

A béke megteremtésének egyik alappillére, amelyet a szakember önmaga és a hallgatóság között is demonstrált, hogy még akkor is jobb helyzetben vagyunk a konfliktushelyzetek kezelésében, ha nem értünk mindenben egyet, de már van, amiben igen. Amikor az emberek a háború elkerülhetetlenségéről és esetleges szükségességéről beszélnek, az olyan, mintha az orvostudomány hiábavalóságát fogalmaznák meg azzal a tudattal, hogy „úgyis mind meghalunk majd, minek kellene nekünk orvosság” – nyilvánvaló, hogy mindannyiunk élete véges, de nem mindegy, hogy milyen minőségben éltük le az életünket. „Nehéz az utóbbi években ellentétes véleményeket adekvátan ütköztetni, a különböző véleménybuborékokat rendkívüli módon befolyásolják a közösségi médiák hírfolyamai. Ha csak olyan híreket olvasunk, amely az előfeltevéseinket visszaigazolja, az polarizációhoz vezet. Sosem éltünk ilyen jól, mint most, de sosem éltünk ennyi konfliktus között” – vázolta fel.

Az ukrán háború első három napjában elmenekültek száma majdnem megegyezik a szíriai háború összes menekültjének számával – fejtette ki Brand-Jacobsen, illusztrálva azt, hogy mi vezet folyamatos készenlétben levéshez és konfliktusokhoz. Elsősorban a szennyezés és a klímaváltozás, a környezet pusztulása, valamint a társadalmi egyenlőtlenség eredménye mindez. Sosem volt ekkora különbség a szegények és gazdagok között: a világon 8 gazdagnak több pénze van, mint 3,5 millió szegénynek együttvéve.

A békefenntartásban és konfliktuskezelésben az is rendkívül elgondolkodtató, hogy mik voltak a nagy civilizációk összeomlásának okai, melyeket szinte mindvégig láttak az emberek. Rebecca D. Costa The Watchman's Rattle: A New Way to Understand Complexity, Collapse, and Correction című könyvére hivatkozva láthatjuk, hogy elsősorban a megelőzés és a korai figyelmeztető jelekre való odafigyelés az, ami egy lépéssel közelebb visz a konfliktusok világszintű kezeléséhez. Ez azonban nehéz folyamat, mivel nincsenek egyszerű megoldások, csak komplexek és összefüggőek. A Stockholm Peace Research Institute pár hete közzétett felmérése alapján egzisztenciális kockázattal kell számolnunk most már mindenben, ami a fennmaradásunkról és békefolyamatainkról szól – már ez is elegendő „korai jelzés”.

Az EU-s kormányzatok inkompetensek békeépítésben

2016-ban többen haltak meg háborúban, mint az utóbbi harminc évben, és 2020-ban megduplázódtak a háborúkra és katonai fejlesztésekre kiadott összegek. Azt kapod, amiért fizetsz – mondhatnánk, mert még mindig azt hisszük, hogy a nagy katonai befektetések praktikusabbak, mint mondjuk a fenntartható jövőbe vetett tervek, például a felsőoktatás vagy egészségügy. Sokan nem tudják, hogy mind fizetünk a militáris infrastruktúráinkért, és olyan háborús tévhitekbe kapaszkodunk, mint hogy a hadseregekbe csatornázott pénzek jobbá teszik a világot. Az az ország, amely békeidőben is felpumpálja a hadseregét, elsősorban a saját populációja elnyomását idézi elő. Kicsiben ez annyit tesz, hogy nagyobb az esélye jelenleg annak, hogy egy romániai férfi egy romániai nőt megöljön, mint annak, hogy egy orosz vagy egy ukrán férfi tegye, ezt pedig csak érzelmi intelligencia-programokkal lehet csökkenteni a nevelésben és az oktatásban – magyarázta el a szakember.

A kihívás mérete és komplexitása, a cselekedetek, ideológiák és érdekek sokfélesége, valamint hogyanja határozza meg a béketeremtési folyamat nehézségét. Ezt stratégiai szempontból Galtung erőszak-háromszögével lehet illusztrálni:

• A közvetlen erőszak minden fizikai, tettleges, verbális és érzelmi erőszakot jelent
• A strukturális erőszak társadalmi-gazdaságilag beágyazott, és például arra vonatkozik, hogy bizonyos társadalmi csoportok sosem jutnak megfelelő oktatáshoz, lakhatáshoz, létfenntartáshoz
• A kulturális erőszak pedig minden olyan háborús ideológia, amelyet sosem kérdőjelezünk meg a kultúránkon belül, és az értékeink, ideáink, szimbólumaink a mozgatórugói

Az ukrán háború sokunkat meglepett, a romániai társadalmat is, de valójában harminc éve készülődik ez a konfliktus – fejtette ki Brand-Jacobsen. A korai figyelmeztető rendszert általában az ideológiákba süllyedt társadalmak ignorálják, és mint mondta, nincs jelenleg az EU-ban olyan kormányzat, amely valaha kapott volna egy legalább kétnapos béketeremtésre fókuszáló tréninget. Nagyon inkompetensek vagyunk – tette hozzá. 2014 óta rengeteg katonai befektetés zajlott Ukrajnában és a konfliktus azóta is csak nőtt, figyelembe véve azt is, hogy az ukrán ellenállásnak hagyománya van a történelmük tükrében. A háború, mint végkifejlet viszont a konfliktuskezelés kudarca, és a konfliktusok csökkentésében Románia sem jeleskedik – összegezte.

(Nyitókép: Agperpres/EPA)