Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztek pénteken Kézdivásárhelyen, a református temetőben.

A megemlékezésen a Dr. Csiha Kálmán Református Kollégium és a kézdiszentléleki Apor István Általános Iskola képviselői, valamint az önkormányzat és a politikai élet szereplői hajtottak fejet a szabadságért életüket áldozók emléke előtt. Az ünnepségen különös hangsúlyt kapott az 1956-os események erdélyi vonatkozása, valamint a fiatal nemzedék felelőssége a forradalom szellemi örökségének továbbvitelében.

A református temetőben tartott megemlékezésen Szőcs-Ungvári Rebeka református segédlelkész mondott áldást, majd Reketes Máté, a Dr. Csiha Kálmán Református Kollégium tizedik osztályos diákja idézte fel az 1956-os forradalomhoz vezető eseményeket és a szabadságharc történelmi jelentőségét.

Beszédét Pál apostol szavaival kezdte: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.” Ezt követően az 1953-ban, Sztálin halála után kibontakozó politikai változásokról, Nagy Imre reformtörekvéseiről, a Rákosi-rendszerrel szembeni elégedetlenségről és az 1956. október 23-i események előzményeiről beszélt.

Felidézte, hogy a békés tüntetésből kibontakozó forradalmat a szovjet katonai beavatkozás vérbe fojtotta, a szabadságért hozott áldozat azonban nem volt hiábavaló. Mint hangsúlyozta, a magyar nemzet a túlerővel szemben is tanúbizonyságot tett szabadságvágyáról és kitartásáról.

A diák külön kitért arra, hogy az 1956-os események nem csupán Magyarország történelmének részét képezik, hiszen Erdélyben, így Háromszéken is voltak, akik kiálltak a forradalom eszméi mellett, és ezért később súlyos megtorlásban részesültek.

Beszédében megemlítette a Szoboszlai Aladár és Sass Kálmán nevéhez kötődő pereket, a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetét, valamint azokat az erdélyi egyetemistákat, munkásokat és egyszerű embereket, akiknek a szabadság melletti kiállásukért meghurcoltatás, börtön vagy halál jutott osztályrészül.

„Tetteik, haláluk, meghurcoltatásuk és nemzetükhöz való hűségük által megérdemlik a jelenkor elismerését, tiszteletét” – fogalmazott Reketes Máté.

A fiatal szónok arra is felhívta a figyelmet, hogy az egykori forradalmárok között számos diák volt, akik azért küzdöttek, hogy az utánuk következő nemzedékek már szabadon élhessenek. Éppen ezért a mai fiatalok feladata nem merülhet ki az évenkénti megemlékezésekben.

„Mi, szintén diákok, a XXI. században, nem csupán az a feladatunk, hogy megemlékezzünk hőseinkről, hanem valami olyasfélét alkotni, amelynek van értelme, amely fenn tud maradni, mert mi vagyunk a jövő, és az olyan lesz, amilyennek mi fogjuk alakítani” – hangsúlyozta.

Beszédét az összetartozás, a békés együttélés és a nemzeti értékek megőrzésének fontosságával zárta, Arany János ismert soraival üzenve a jelenlévőknek: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, / Ember lenni mindég, minden körülményben.”

Az ünnepi beszédet követően a református kollégium IX. A osztályának tanulói mutatták be az alkalomra összeállított zenés műsorukat, amelyet Rancz-Gyárfás Zsuzsanna tanított be.

A megemlékezés koszorúzással folytatódott az 1956-os kopjafánál. Az emlékezés és tisztelet virágait Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere, Farkas Ferenc, a Dr. Csiha Kálmán Református Kollégium igazgatója, Dávid Sándor, az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének elnöke, valamint Fejér László Ödön szenátor irodájának képviselője helyezték el.

A református temetőben tartott megemlékezés a nemzeti imáink eléneklésével ért véget.