Hogyan valósulhat meg online az alternatív oktatás? Még úgy is kérdéses a módszer hatékonysága, hogy a kisdiákok már visszatérhettek az iskolapadokba, de egy sor korlátozásnak kell eleget tenni, ami pont a személyes kapcsolatoknak, a közös játékoknak, műhelymunkáknak tehet keresztbe. Step by Step (Lépésről-lépésre) módszerrel oktató erdélyi tanítókkal kerestük a választ a kérdésre.

Az amerikai szakemberek által az 1990-es években kidolgozott Step by Step módszer ma Közép-kelet Európa és Ázsia 29 országának oktatási intézményeiben van jelen, Romániában az 1994/95-ös tanévben indultak az első ilyen csoportok. A Step by Step elsősorban a gyermek kulcspotenciáljának a fejlesztésére alapoz. Ennek érdekében az egyéni fejlesztésre összpontosító, az individualizációt tisztelő tevékenységközpontú szemléletet és fejlesztő stratégiát valósít meg. Alapelve, hogy a gyermeket meg kell ismerni ahhoz, hogy nevelni tudjuk. A pedagógusok tevékenységközpontokat alakítanak ki. A napi tevékenységeket beszélgető körökkel indítják a csoportokban, a gyerekek különböző módokon üdvözlik egymást, a pedagógusok esetleg élménybeszámolóra ösztönzik a gyerekeket. A módszer alapvetően projektekben gondolkozik, különböző témakörök köré kiépített programok zajlanak. Egy step by step-es osztályban két tanító oktat. Minősítés helyett szóbeli visszajelzést adnak, a félév végén írásos pedagógiai véleményt nyújtanak át a szülőknek.

Fodor Emőke, a szamosújvári Kemény Zsigmond Elméleti Líceum tanítónője elmondta, náluk jelenleg úgy zajlik a Step by Step-oktatás, hogy a padok szét vannak szórva a teremben, mindenki egyesével ül, akárcsak a hagyományos osztályokban. Ez nagyon furcsa számukra, de örülnek, hogy legalább visszatérhettek, mert mindenki számára nagyon nehéz volt az online oktatás. Most inkább egyéni oktatás zajlik, csoportos tevékenységre nem nagyon van lehetőség a korlátozások miatt.

„Nálunk az első osztályban most 25-en vannak, és minden centit ki kell használnunk, hogy be tudjuk tartani az előírt távolságokat. Kivittük a nagy asztalokat, amelyeken csoportokban dolgoztak, mivel most nem szabad közel üljenek egymáshoz. A program ugyanúgy maradt, 8-ra jövünk, és fél 4-ig vagyunk” – számolt be a pedagógus.

Hozzátette, az étkezést is át kellett szervezniük: az ebédlőben egyenként ülnek a gyerekek és csak egy osztály mehet be egyszerre, utána szellőztetni és fertőtleníteni kell. A játszóteret is lehet most már használni, úgy, hogy egyszerre csak egy osztály van kint, majd fertőtleníteni kell. A tanítónő üdvözölte, hogy őszhöz képest most már a szabad levegőn is játszhatnak a gyermekek.

„Nagyon sivárrá teszi a mindennapjainkat a sok korlátozás”

Fodor Emőke arról is beszélt, hogy milyen nehézségekkel néznek szembe a tanárok és diákok. Mint fogalmazott, a szamosújvári iskolát eddig is a közösségformálás jellemezte, a farsangot is mindig közösen rendezték, ám idén sajnos csak osztályonként szervezhetik meg, ami nagyon furcsa számukra. „Nagyon sivárrá teszi a mindennapjainkat a sok korlátozás, de reméljük, hogy már kifelé tartunk. Szamosújváron nagyon sok a fertőzött, karanténban is voltunk többször, így nagy a felelősségünk, nem rúghatunk fel semmiféle szabályt” – nyilatkozta.

Az online oktatásról azt mondta, hogy ott semmiképpen nem tudták a step by step-es módszereket alkalmazni, de mindent megpróbáltak. Úgy látja, ott, ahol a szülő odaállt a gyermeke mellé, látszott a fejlődés, de ahol nem, ott nagyon nagy lemaradások vannak, amit nehéz lesz bepótolni. A tanítónő szerint a gyerekek írásán meglátszik a gyakorlás hiánya, míg az olvasás terén nincs akkora lemaradás.

„Én úgy érzem, hogy azért sikerült teljesíteni az online oktatásban is, nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt lefestik, hogy ne tudnának megtanulni írni-olvasni. A héten megírtuk a felmérőket, és nagyon jól teljesített az osztály, volt legalább hat tökéletes tollbamondás. Persze, nagyon sok függ a szülőktől, akik meg kellett hogy értsék, nem lesz idő bepótolni a lemaradást, így oda kell állni a gyerek mellé” – tette hozzá Fodor Emőke.

Nagyon fontos a folytonosság a gyerekek életében

A temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum tanítónője, Tamási Emese úgy vélte, hogy az iskola körülményeihez mérten próbálták a legtöbbet kihozni a helyzetből: a 3-4. osztálynál a gyerekeket nagyobb terembe vitték, hogy így be tudják tartani a távolságot és az osztályközösség együtt maradhasson, a kisebb osztályokat pedig, mivel elég nagy létszámúak voltak, kettőbe kellett osztani, és jelenleg két külön teremben tanulnak egy-egy tanítóval.

A tanítónő elmondta, betartják a biztonsági távolságra vonatkozó szabályt, de semmiképp sem gondoltak arra, hogy nem játszhatnának egymással a gyerekek. Persze nem olyan játékokat, ahol például meg kell fogni egymás kezét, de mivel nagyon „sokrétű és sokszínű a játékok tára”, olyanokat választanak, amelyek biztonságosak.

Mint megtudtuk, a Bartók Béla Elméleti Líceumban az udvaron nagy tér áll a rendelkezésre, ott játszanak a gyerekek, ugyanakkor arra is figyelnek, hogy osztályonként különböző időpontban menjenek ki szünetre, 10 percenként váltva egymást, és ekkor történik meg a szellőztetés is. Tamási Emese szerint az, ami leginkább átértékelődött, hogy a kimondott csoportmunkában mindenki önállóan végzi a feladatát, de végül mégis egy csoportos munka születik meg, amiben mindenkinek megvan az egyéni hozzájárulása.

A tanítónő arról is beszélt, hogy mennyire fontos a stabilitás a gyermekek életében. „Próbáljuk megtartani azt, amihez hozzá vannak szokva a gyerekek, mert nagyon fontos a folytonosság az ő életükben, hogy minden évben ugyanabba az osztályba térjenek vissza, ismerős arcokkal. Mi eleve úgy indítottunk, hogy nem akartuk a korlátozásokat nehézségnek venni, hanem úgy álltunk hozzá, hogy kihozzuk a legtöbbet a helyzetből” – részletezte.

Hozzátette, jómaga tanítóként arra törekszik, hogy pozitív hozzáállást mutasson, hogy a gyerekek megtanulják minden helyzetben meglátni a jót. Tamási Emese úgy fogalmazott: azt szeretné, hogy a gyerekek ne teherként gondoljanak vissza erre az időszakra, hanem lássák meg a lehetőségeket is benne.

Jelek pótolják az érintést

Balázs Réka, a sepsiszentgyörgyi Váradi József Általános Iskola tanítónője elmondta, másként működik most a Step by Step-oktatás, mert például a bútoraikat le kellett cserélniük egyszemélyes asztalokra, viszont nagyon sok minden megvalósítható most is. „Megvalósítható a reggeli találkozó, ahol a gyerekek elolvassák a reggeli üzenetet, és elmondhatják az ötleteiket, megbeszélik a naptárt, csak nem a szőnyegen körbeülve, hanem mindenki a saját helyén. A projektoktatás is működik, mindenki kiválasztja a saját témáját, csak annyi változott, hogy a műhelymunkák során nem a gyerekek mennek körbe a műhelyekben, hanem a tanítók, tehát a műhely érkezik a gyerekekhez” – tájékoztatott Balázs Réka.

Hozzátette, mivel két tanító tanít egy-egy osztályban, meg tudják azt is tenni, hogy az egyik műhelymunka kint zajlik az udvaron, főleg, ha jó idő van. Az első félévben kaptak termet az iskolától, ahova egy-egy tanár külön elvonulhatott műhelyt tartani, ám erre már nincsen szükség. A tanítónő úgy látja, a gyerekek megszokták a „maszkos világot”, gyorsan alkalmazkodtak.

Megtudtuk, jeleket vezettek be, hogy a gyerekek az érintést vagy a közelséget tudják érezni és kifejezni, így például az ölelés jele, hogy összefogják a kezüket. A legelső reggeli órán kedves dolgokat mondanak egymásnak, hogy érezzék, fontosak egymásnak, ez kicsit helyettesítheti a fizikai kontaktust, vélekedett a pedagógus. Búcsúzáskor pedig az asztalnál bizonyos távolságban körbeállnak, kellemes délutánt kívánva egymásnak.