A túrázók, kirándulók többsége a felkészületlenség vagy a nem megfelelő felszerelés miatt kerül bajba a hegyekben, de az is gyakran okoz gondot, ha nem jól méri fel valaki a teljesítőképessége határait. Az agresszív pásztorkutyák számos alkalommal megkeserítik a természetjárók életét, ám azoktól a medvéktől, amelyek nem szoktak hozzá az ember közelségéhez, nem kell tartani. Simon Lászlóval, a Hargita Megyei Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálat október végén kinevezett új vezetőjével beszélgettünk.

Simon László a gyergyószentmiklósi hegyimentő közszolgálat korábbi vezetője váltotta a Hargita Megyei Hegyi- és Barlangimentő Közszolgálat élén Fekete Örsöt, aki Szépvíz polgármestereként vállalt feladatot a következő évekre. Az új mentésvezető speciális barlangi mentő képesítéssel is rendelkezik, 2014 óta gyakorolja eme különleges hivatását, ugyanakkor már 2008-ban bekapcsolódott a gyergyószentmiklósi hegyimentők tevékenységébe.

Mint a Romániai Hegyimentő Közszolgálatok Tanácsának frissen megválasztott titkára, Simon László a Maszol érdeklődésére elmondta, igazi megtiszteltetésként élte meg, hogy
felkérték a megyei szolgálat vezetésére.

„Örvendek is neki, az az igazság, mert a jól felszerelt közszolgálatnak nagyon jól képzett tagjai vannak. A megyében rendkívül sokszínű, nagyon összetett tereppel van dolgunk, Hargita megye területén óriási kiterjedésű és hosszúságú turistajelzések vannak, amelyek völgyekben, hegygerinceken, sziklaszorosokban vagy barlangok közelében haladnak. A szolgálattal minden szakterületet le tudunk fedni, kezdve a hegyimentőkkel, amely a legrégebbi, és működik a barlangi mentő szakosztály, vannak búvárjaink, valamint kutyás egységünk is” – sorolta a szakember.

Százhetven önkéntessel dolgoznak

Hargita megyében 170 önkéntes hegyimentő, barlangi mentő, búvár lát el feladatot a Simon László vezette szervezetben, számosan közülük többféle képesítéssel is rendelkeznek, tudtuk meg. A felszereltség mindegyik szakosztály esetében a legmodernebb, utolsó generációs. Ahogy Fekete Örs korábban egyszer kijelentette: a szolgálat „a világ bármely pontján megállná a helyét” – mutatott rá Simon László.

Az önkéntesek tevékenységét főállású munkatársak fogják össze, a megye mindegyik térségében vannak alkalmazottak, akik ellátják az operatív és adminisztratív teendőket, tette hozzá. A saját munkájáról szólva a szakember elmondta, mint szolgálatvezető, minden térségben meg kell szerveznie a riasztási felelősöket, ám a korábbi években ezt olyan jól kialakították, hogy leginkább adminisztratív feladatok hárulnak majd rá.

És hogy milyen kihívások állnak a szakszolgálat előtt Hargita megyében? Mint Simon László megosztotta, a sokféle és változatos terepen gyakran kerülnek bajba a turisták, különösen a trekking ösvényeken, ahol a legtöbb kiránduló jár.

„A legtöbben a szép kilátást nyújtó pontokat keresik fel. Jellemzően nincsenek fizikailag felkészülve és megfelelő felszerelésük sincs általában. A rosszul megválasztott lábbeliben járva pedig a ficamtól a törésig többféle baleset történhet. Kisebb számban, de vannak, akik eltévednek. Ez adódhat a hiányos jelzésekből, például egy széldöntés nyomán egyszerűen megsemmisülnek a jelzéseket viselő fák. De akad olyan turista is, aki a saját feje után megy, nem ismeri a jelzéseket, vagy nem vesz róluk tudomást” – mondta a szolgálatvezető. Hozzátette ugyanakkor, hogy a barlangi balesetek viszonylag ritkák.

Gyors reakcióidő

„Minden barlang védett területen van, és annak van kezelője, aki valamilyen szinten köteles biztosítani a védelmet, mint felszín alatti élőhely, ezáltal nem tudnak könnyen bejutni oda akármilyen látogatók. És hogyha egy barlangász csapat megy be, akkor ők szakképzettek, a felszerelés-csomag is rendben van. Természetesen történhet még úgy is baleset, mert a ficamok, a törések ott is be tudnak következni” – emelte ki Simon László.

A barlangi mentőszolgálatnak két térségre kell kiemelt figyelmet fordítania. A Gyilkos-tó, Békás-szoros és a Vargyas-szoros térségében is működik egy-egy akciócsoport, amelyik több mint tíz barlangi mentővel tud mozdulni felszereléssel. Ha bekövetkezik egy barlangi baleset, akkor viszonylag hatékonyan és hamar meg tudják oldani – hangsúlyozta a szakember.

Hogy mennyire hamar tudnak kiérni egy esethez, azt több tényező is befolyásolja, de a megye kilenc kisrégiójának mindegyikén külön csapat tevékenykedik, így nagyon lerövidül a reakcióidő. „Ha mondjuk, a Gyilkos-tónál történik egy baleset, és Gyergyóból kell a csapatnak kimennie, akkor is háromnegyed, maximum egy óra alatt oda lehet érni. Természetesen, amikor nagy a turistaforgalom a nyári hónapokban, akkor működik a Gyilkos-tónál állandó szolgálat, ami szintén jelentősen lerövidíti ezt a reakcióidőt” – mondta Simon László.

Mint hozzáfűzte, a szolgálatnak szintén fontos feladata, hogy rendezvényeken is jelen legyenek: futó vagy biciklis eseményeken, tűzoltónapokon, vöröskeresztes és egyéb programokon is látnak el szolgálatot, vagy mutatják be tevékenységüket. „Iskolákban zöld hét vagy iskola másként programokon is ott vagyunk, sőt ezeken több ezer gyermekkel foglalkozunk... ez is fontos része a jövő túrázói nevelésének” – hangsúlyozta.

Átalakuló szokások

Mint a szolgálat vezetője kiemelte, a koronavírus-járvány időszakában átalakultak az emberek kirándulási szokásai, fellendült a belföldi turizmus. „Sokan megnézik, mi van körülöttük, emiatt óriási tömegek mozdulnak meg. A balesetek okainál megint vissza tudunk utalni arra, hogy nem mindig megfelelő a fizikai kondíció, a ruházat és a felszereléscsomag. A fizikai kondíciónál még ki kell emeljük azt is, hogy nem mindenki tudja magáról, milyen terhelést bír meg. Emiatt gyakori a kimerültség, vagy akár szívelégtelenség, infarktusos esetek is előfordulhatnak” – sorolta a vezető.

A közelgő téli időszak szintén újabb kihívásokat állít a mentőszolgálat elé. „Hargita megyének van néhány olyan desztinációja, amely potenciálisan sízhető. Ott van a Madarasi-Hargita, Hargitafürdő, a Görgényi-havasok nyugati oldala, mindegyik elég hóbiztos térség. Ezen térségek hegyimentő csapatának ez komoly plusz feladat, és történnek is balesetek mind a sízés közben, mind a túrázásban, vagy a sziklamászásban. A sízőkkel is előfordul, hogy nincsenek tudatában, hány órát képesek sízni az izomzatukkal. Megtörténik nagyon sokszor, hogy elfáradnak, elesnek, jönnek a húzódások, akár a törések, és akkor újra a hegyimentő csapatnak van munkája” – mutatott rá Simon László.

Ficamok, törések, újraélesztés

A hegyimentők feladatköre a törvényi szabályozásokban pontosan rögzített, emelte ki a szolgálatvezető. A nehezen elérhető helyeken mindenképp hegyimentő kell a sérülthöz, hogy kijusson. Ilyenkor az elsődleges kompetencia az ellátás, az elsősegély, és a szállítás addig a pontig, ahonnan át tudja venni egy mentőautó vagy akár helikopter. A hegyimentők képzettsége lehetővé teszi, hogy akár a súlyos eseteket is ellássák, például hiányzó életfunkciók esetén újraélesztést végezzenek. „Rendelkezésünkre állnak egyszerű defibrillátorok, amikkel nagy hatékonysággal lehet segíteni, és természetesen a végtagrögzítésektől elkezdve a teljes testes vákuummatracot is használni tudjuk, mindenünk megvan ehhez” – mondta a szakember.

 „Gyakoriak a ficamok és a törések. Általában az alsó végtagokon szoktak ezek bekövetkezni egy rossz lépéstől, ami megint csak oda vezethető vissza, hogy vagy el van fáradva az illető, és már nem tudja kellőképpen tartani magát, vagy rossz lábbelit választott” – mutatott rá Simon László. Mint elmondta: kirívó esetek ritkán történnek Hargita megyében, mint felidézte, a közelmúltban „a legdurvább” az a tavaly őszi koponyasérülés volt, amikor az oltárkőről leszakadt kőtömb ütött fejbe egy mászót, akit ellátás után eszméletlen állapotban szállított el a mentőhelikopter.

Elkerülni a kutyamarást

Nem hagyhattuk ki beszélgetésünk során a turistákat fenyegető pásztorkutyák, illetve a nagyszámú medvepopuláció témáját sem. Mint Simon László elmondta, terepmunkájuk során, turistajelzések ellenőrzése közben nagyon sok esetben „belefutnak” a pásztorkutyákba.

„Ha három-négy ember együtt van egy csoportban, akkor nagyon kevés az esélye annak, hogy a kutyák megtámadják. Persze fajonként eltér a viselkedésük. Azokkal a kutyákkal, amelyek nem igazán a nyáj terelésére vannak genetikailag kódolva, hanem a támadásra és emberre, szinte nincs, mit kezdeni. Ami hatékony lehet ilyen esetben, az a bors spray, ez a nyálkahártyát olyan durván irritálja, hogy a kutya abbahagyja a támadást. Viszont ez nem emberséges megoldás. Nem feltétlenül helyes szenvedést okozni, de el kell kerülni valahogy a kutyamarást, úgyhogy mindenképp hasznos és jól működik ez a módszer” – mondta a szakember.

„...a medve odébbáll...”

A  medvetámadásokkal kapcsolatosan kiemelte, a térségben a kirándulókat ért inzultusok nem igazán jellemzők. „Vadon élő, vadon született medvék vannak, amelyek nem igazán szoktak hozzá az etetéshez, és így az ember jelenlétéhez sem. Emiatt ha megjelenik az a minimális zajszennyezés, amit produkál egy túrázó, attól már a medve odébbáll, és akkor már nincs probléma vele” – emelte ki Simon László. Hozzáfűzte ugyanakkor, hogy a turistaösvények mentén gyakoriak a medvenyomok, a medveürülék, tehát biztosan sok nagyvad megfordul arrafelé. Célszerű elkerülni azokat az időpontokat, amikor a medvék a legaktívabbak, azaz a hajnali és az alkonyati órákat. „Ha az ember már eleve úgy programozza a túráját, hogy ne érintse ezeket a napszakokat, akkor szinte esélye sincs, hogy találkozzon vele” – szögezte le a vezető.

Simon László zárszóként kiemelte, mindenképpen érdemes betartani a felszerelésre, viselkedésre vonatkozó ajánlásokat: öltözködjünk mindig az időjárásnak és a terepnek megfelelően. Fontos az is, hogy inkább csoportosan túrázzunk, mert hogyha bármi történik, egyrészt a segítségkérés könnyebb, másrészt az említett kutya- és medvetámadások is elkerülhetőbbek. Ha mégis megtörténik a baj, hívjuk az általános segélyhívószámot, a 112-t, vagy forduljunk az Országos Hegyimentő Szolgálat diszpécserszolgálatához.