A fesztivál, amely hidat épít etnikumok és színházi hagyományok között – Véget ért a BukFeszt
A fesztivál első évéhez viszonyítva idén megduplázta közönsége létszámát a BukFeszt. A MASZÍN második alkalommal teremtett lehetőséget arra, hogy tagszínházai bemutatkozhassanak a román fővárosban, és a mutatók biztatóak: kétszer többen voltak kíváncsiak az öt erdélyi színház produkcióira, mint tavaly.
A szeptember 27. és október 2. között megszervezett fesztivál zárásaként Kósa András László, a bukaresti Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ igazgatója kiemelte, hogy örül a kezdeményezés melletti bátor és töretlen kiállásnak, és hangsúlyozta, – mivel a szervezők keresik a román és magyar színházak együttműködésének lehetőségeit – a bukaresti Liszt Intézet a kezdetektől partnerként egyengette a fesztivál útját.
A tagszínházak idén is olyan előadásokat mutattak be a fővárosban, amelyek valamilyen módon – akár a szerző, akár a rendező révén – kötődnek a román színházi világhoz. Kósa András László elmondta, a BukFeszt bővíti a bukaresti magyar fesztiválok sorát, hiszen a Bukaresti Magyar Zenefesztivál, a Bukaresti Magyar Filmhét és a Bukaresti Magyar Jazz-napok mellett a BukFeszt újabb ünnepe a magyar kultúrának. Laczikó Enikő, Románia Kormánya Etnikumközi Hivatalának (DRI) vezetője megfogalmazta: büszke arra, hogy az általa vezetett hivatal nagymértékben hozzájárult a fesztivál finanszírozásához. Emlékeztetett arra, hogy a kisebbségi színházak működése kiemelt fontosságú a DRI számára, ezt bizonyítja az olyan kezdeményezések támogatása is, mint az Interetnikai Színházi Fesztivál vagy a Nemzetiségi Színházi Kollokvium.
Laczikó Enikő ugyanakkor gratulált a jelenlévő színházigazgatóknak, amiért a bukaresti magyar közönség is képet alkothat a romániai magyar színjátszás színvonaláról, illetve megtapasztalhatja, hogyan lehet etnikumközi párbeszédet teremteni a színház segítségével. Külön köszönetet mondott a román nyelvű feliratokért, amelyek hozzáférhetővé tették az előadásokat a román közönség számára is.
Jó döntés volt a fesztivál időpontját, az előző évhez képest júniusról szeptemberre áthelyezni, valószínű, hogy ennek is köszönhető a BukFeszt látogatóinak megkétszereződése – állapította meg Nagy Pál. A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház igazgatója elmondta: a MASZÍN tagszínházai és a kritikusok közti fizikai távolságot is igyekeztek csökkenteni, amikor lehetőséget kerestek a legjobbnak értékelt előadásaik fővárosban történő bemutatására; a kezdeményezést viszont egy korábbi élmény indította el: amikor a székelyföldi társulat a Bulandra Színházban játszott, örömmel tapasztalta, hogy a fővárosban sok magyar vált jegyet, nagy az igény a magyar nyelvű előadásokra; erre alapozva javasolta a MASZÍN-nek a rendezvény megszervezését. Nagy Pál megköszönte az Odeon Színháznak a kiváló együttműködést, és hangsúlyozta, hogy Dorina Lazăr korábbi igazgató, illetve Adrian Titieni jelenlegi vezető is támogatja a kezdeményezésüket.
Stier Péter, a Szatmárnémeti Északi Színház vezérigazgatója úgy értékeli, az utóbbi húsz év rekordját döntötték meg azzal, hogy 77 fős személyzetet igénylő produkciót utaztattak. A hatalmas költségvonzatú tájolás csakis támogatásokból valósulhatott meg, a DRI mellett a Bethlen Gábor Alap és a Communitas Alapítvány is hozzájárult a fesztivál lebonyolításának költségeihez.
Bessenyei Gedő István, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának igazgatója felidézte, hogy 2016-ban, a MASZÍN alapításakor álmodni sem mertek egy fővárosi fesztiválról, de a BukFeszt második kiadása bizonyítja, hogy érdemes volt szövetségben gondolkodni, hiszen ma már a bukaresti közönség is meggyőződhetett arról, hogy a szatmárnémeti társulat olyan, világszerte elismert rendezővel is képes dolgozni, mint Andrei Șerban.
Mostantól felelősség terheli a színházigazgatókat – véli Aura Corbeanu, az Uniter ügyvezető alelnöke –, hiszen a bukaresti román közönség számon fogja tartani a fesztivált, várja a folytatást, és igazodni fog az előre leszögezett időponthoz. A neves színházi szakember gratulált a szervezőknek, értékelte a magyar színházak önszerveződését, és azt tanácsolta, több román kulturális intézményhez folyamodjanak támogatásért. Nagy Pál úgy véli, Bukarest nyitott a fesztivál befogadására, és ha a MASZÍN vezetősége az utólagos kiértékelés során is úgy találja, hogy érdemes saját költségvetési forrást és energiát fektetni a fesztivál szervezésébe, akkor élni fognak a folytatás lehetőségével, és továbbra is számítanak az UNITER segítségére.
CSAK SAJÁT