Nagyenyeden felvilágosító előadással kapcsolódtak be a szövetség országos programjába, és kihangsúlyozták: mindannyiunk felelőssége fellépni a nők ellen elkövetett erőszak ellen.

RMDSZ Nőszervezete által elindított NEEEM! (Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom) című kampány égisze alatt Nagyenyeden december 10-én szerveztek figyelemfelkeltő eseményt, amelynek a Bethlen Gábor Kollégium Apafi-terme adott otthont.

Elsőként Tóth Tünde iskolapszihológus, a BBTE Pszichológia és Neveléstudományok Kar óraadó tanára, tartott vetítettképes prezentációt A nők elleni erőszak pszichológiája és a segítségnyújtás lehetőségei címmel. A szakember kezdetben sokatmondó statisztikai adatokat ismertetett a hazai családon belüli erőszakra vonatkozóan.

Az előadó kiemelte: a bántalmazó kapcsolat dinamikája általában jól felismerhető mintázatok szerint működik. Ennek első szakasza a feszültségkeltés, amely a bántalmazó kapcsolat egyik legkritikusabb, mégis legnehezebben felismerhető szakasza. Ez az a pont, ahol a kapcsolat már nem egészséges, de a bántalmazás még nem nyílt formában jelenik meg. A legtöbb áldozat itt kezdi magát „rosszul” érezni, de még nem érti, mi történik.

A bántalmazás a kapcsolat dinamikájának csúcspontja, amikor a korábban felépült feszültség nyílt agresszióvá vagy manipulatív hatalomgyakorlássá válik. Ez a szakasz nagyon változatos formákban jelenhet meg, és bár nem mindig látványos vagy fizikai, de mindig romboló.

Tóth Tünde arra hívta fel a figyelmet, hogy a veszélyes kapcsolatból való kilépést megnehezíti, hogy a bántalmazást követően a bántalmazó részéről fellép a bűnbánat, amely a bántalmazó kapcsolat dinamikájában általában a megbánás szakaszához tartozik, azonban fontos megkülönböztetni a valódi bűnbánatot a manipulatív bűnbánattól. A megbánás szakasza, a bántalmazó kapcsolat legmegtévesztőbb és érzelmileg legösszezavaróbb része. Ez az a periódus, amely miatt a legtöbb áldozat reményt táplál, visszafordul, vagy nehezen tud kilépni, még akkor is, ha a bántalmazás egyre súlyosbodik.

A bántalmazóval való kapcsolat megszüntetését megnehezíti, hogy általában a kapcsolatban váltakozva jelenik meg bántalmazás és szeretet, és emiatt kialakul az úgynevezett trauma-kötés, amelyben a fájdalom és a megkönnyebbülés ciklikus ismétlődése miatt az áldozat függővé válik a bántalmazótól, hasonló módon, mint egy függőség esetén.

A traumakötés lényege, hogy az áldozat agya a félelem és a rövid időre érkező szeretet illetve megkönnyebbülés váltakozására reagál. Ez erős ellentmondásos érzelmi kapcsolatot hoz létre, ahol – paradox módon – a bántalmazó válik a fájdlom és megnyugvás forrásává is. Ezért az áldozat fokozatosan hozzászokik a ciklus hullámzásához, és nehezen tud kilépni a kapcsolatból, mert az agy a ritkán kapott pozitív megerősítéseket túlértékeli. A traumakötés tehát egy erős, de torzult kötődés, melyet a kiszámíthatatlanság, a félelem és a manipuláció tart fenn.

Mivel az erőszakos és kedves periódusok váltakozása miatt az áldozat reményt és kötődést érez, ami megnehezíti a kapcsolatból való kilépést, az áldozatnak külső segítségre van szüksége. Csakhogy gyakran a társadalmi tévhitek és előítéletek megerősítik az áldozat szégyenét és elszigeteltségét, miközben felmentik az elkövetőt. Az áldozat hibáztatása („Ha tényleg olyan rossz lenne, már régen eljött volna!"), a konfliktus elbagatellizálása („Ez csak egy hangos veszekedés, a magánügyük!") és az elkövető felelősségének csökkentése („Biztosan provokálta…") mind-mind tovább súlyosbítják a kritikus helyzetet.

Tóth Tünde pszichológus kihangsúlyozta: a segítségkérés nem egy egyszerű lépés, hiszen a láthatatlan kötelékek valós és félelmetes akadályokat építenek. A megtorlástól való félelem, a gazdasági kiszolgáltatottság, a gyermekekért való aggódás, valamint a szégyen és az önhibáztatás azok az elsődleges tényezők, amelyek visszatartják az áldozatot. Ezért a szociális, az egészségügyi és oktatási szakembereknek kulcsfontosságú szerepük van az áldozatok felismerésében és védelmében.

A pszichológus előadását kiegészítette Lészai Boglárka nagyenyedi ügyvéd tájékoztatása a törvényes eljárások leírásával és a hasznos telefonszámok ismertetésével.

Az esemény második részében Lészai Róbert iskolalelkész az édesapák családban betöltött szerepéről tartott előadást. A lelkipásztor tíz pontban foglalta össze ezt a funkciót: szerinte az apa – egyebek mellett – identitást ad, példakép, biztonságérzetet és egyszersmind érzelmi támaszt nyújt, így az ő jelenléte nagyon fontos a családban, a bántalmazó magatartás pedig éles ellentétben van mindezekkel.

„Ilyenkor, adventben, azt kívánhatjuk, hogy hozzon a kis Jézus olyan családi békét, amelyben az apuka munka után megpihen, játszik a gyerekeivel és mesét olvas, feleségével pedig megbeszélik a munkahelyi gondokat és a közös problémákat. Ebbe az életformába semmilyen fajtája az erőszaknak nem férhet bele!” – vonta le a következtetést Lőrincz Helga, a rendezvény főszervezője.