Negyedik éve jutalmazták fesztivál- és kempingbérlettel az Electric Castle szervezői azokat, akik lemondtak az autó vagy vonat nyújtotta kényelemről, és ehelyett biciklivel tekertek el Bonchidáig. Máté Botond és Miklósi Attila Székelykeresztúrról érkezett, a fiúk egy bő nap alatt tették meg a 275 km-t. Botondot sikerült elcsípnünk a fesztiválon, aki tapasztalt kerákpározóként azt szeretné, ha az autósok és a biciklisek jobban odafigyelnének egymásra.

A programban elvárás volt, hogy a megtett táv legalább 250 km legyen, amit a résztevőknek egy mobilos applikációval bizonyítaniuk is kellett. Előzetes regisztráció alapján összesen 40 személyt válogattak be, akik a belépő mellett érmét és kerékpáros pólót is kaptak a helyszínen. Az úgynevezett öko-nagykövetek között több magyar név is felbukkant. Volt, aki Brassóból, Sepsiszentgyörgyről, Temesvárról, Csíkszeredából vagy éppen Székelykeresztúrról érkezett. Máté Botond és Miklósi Attila bemutatkozója a fesztivál Facebook-oldalára feltöltött album legnépszerűbb bejegyzése lett.

Botond székelykeresztúri, Attila pedig a Hargita megyei várostól néhány kilométerre fekvő Kisgalambfalváról származik, tudtuk meg elöljáróban. Egyik fő motivációjuk az ingyen fesztiválbérlet volt, de Botond valószínűnek tartja, hogy akkor is megtették volna az utat, ha végül nem válogatják be őket a nagykövetek közé. Ugyanis csak utólag hívták fel a szervezők őket, miután mások visszamondták és ürültek fel helyek. A regisztrációs űrlapon szereplő kérdések többek között arra vonatkoztak, hogy a jelentkező miért szeret biciklizni, vagy hogy eddig hogyan próbálta népszerűsíteni a kerékpározást. Angol és román nyelven lehetett jelentkezni, a fiúk az előbbit választották.

„Nagyon jó kaland volt” – összegzett lényegre törően Botond. Az öko-nagyköveteknek július 18-a 12 órára kellett Kolozsvárra érkezniük, ahonnan együtt tekertek el a fesztivál helyszínére, Bonchidára. Ehhez azonban Hargita megyéből egy nappal korábban, 17-én hajnali öt órakor kellett útnak indulni, mesélte a rutinos kerékpáros.

Összesen 275 km-t tettek meg, egyhuzamban azonban nem többet, mint 30-at. A pihenőkön kifújták magukat, vizet szereztek, uzsonnáztak. Viszont ahogy telt az idő, kezdtek elfáradni és egyre gyakrabban álltak meg. „Az első nap 200 km-t tekertünk, a vége nagyon-nagyon kemény volt” – számolt be a Maszolnak Máté Botond. Tapasztalata szerint nem a láb, hanem a hát fárad el elsőként, illetve az ülés válik egyre kényelmetlenebbé. Kedd éjszaka Aranyosgyéresen szálltak meg, reggel pedig továbbtekertek Kolozsvárra.

Botond meglátása szerint naphosszakat lehetne arról beszélni, hogy egy ilyen túrára hogyan kell felkészülni, mit és mennyit érdemes magunkkal vinni. Ők például fejenként két 7 deciliteres kulaccsal indultak útnak, amit amikor kellett, újratöltöttek. Szendvicsekkel készültek, egyszer megálltak ebédelni, de figyelni kell a bevitt mennyiségre, mert egy kiadós étkezés után nem lehet rögtön biciklire ülni, figyelmeztetett. Többen különböző magvak vagy energiaszeletek fogyasztását javasolják.

„Figyelj nagyon, mert nem látnak”

A kerékpárosok egyik legfontosabb szabálya ez az utakon, vélekedett Máté Botond. A fiúk bemutatkozójukban azt írták, hogy a kerékpár jó alternatívát jelenthet rövidebb vagy akár hosszabb távolságok esetén is, azonban ehhez mentalitásváltásra lenne szükség a társadalomban. Kérdésünkre, hogy ez alatt mire gondoltak, a székelykeresztúri kerékpáros kifejtette: a sofőrök és a biciklisek is figyelmesebben kellene hogy közlekedjenek.

Gyakran tapasztalja, hogy centikkel halad el mellette az autó még akkor is, ha nem jön vele szembe más gépkocsi. „Ha véletlenül eltalál, leestél” – mondta. Sajnos nem úszta meg sérülés nélkül az utat, az utolsó pár kilométeren egy társával összeakadtak és elestek, miután hirtelen elkapta a kormányt egy autódudálás miatt. A csíkszeredai társa komolyabban megsérült, ezért korábban haza is utazott.

Elmondta, az útvonal megtervezésekor fontos szempont volt, hogy minél kevésbé forgalmas utakat válasszanak. Általában ő ment elől, Attila utána, és időközönként hátra-hátranézett, hogy leellenőrizze, társa tudja-e tartani a tempót. Az indulás előtt pár nappal tett egy próbautat Marosvásárhelyig, hogy minél pontosabban tudják az utat megtervezni. A bonchidai esést leszámítva zökkenőmentesen haladtak, mesélte, kutyák sem kergették meg őket.

Máté Botond ugyanakkor elmondta, meglátása szerint nagy távolságok esetén nem fognak leszokni az emberek a gépkocsiról, mert „rengeteg idő, és ezt a mai világban nem nagyon tudják megengedni maguknak”, azonban meggyőződése, hogy például Kolozsváron már egy rollerrel is sokkal gyorsabban lehet haladni, mint autóval.