Születésének 90-ik évfordulója alkalmából emlékeztek Sepsiszentgyörgyön az intézményépítő, irodalomszervező és politikus Domokos Gézára. A keddi emlékkonferencián részt vett Kelemen Hunor az RMDSZ jelenlegi, Markó Béla a szövetség volt elnöke, valamint Novák Csaba Zoltán történész, szenátor.

Az esemény bevezetőjében Tamás Sándor az RMDSZ háromszéki elnöke elmondta, a konferencia az „Ezer év Erdélyben, száz év Romániában” rendezvénysorozat része. Domokos Géza fia, Domokos Péter elmondta: örül annak, hogy édesapját két alkalommal is kultúrember követte az RMDSZ élén, hiszen meglátása szerint egyre inkább hiányzik a közéletből a széles látókör, az olvasottság, a tolerancia, a szerénység, és az ékesszólás képessége. A keddi emlékkonferencián Nemes Levente színművész tolmácsolt Domokos Géza önéletrajzából részleteket, majd a résztvevők Zágonban megkoszorúzták Domokos Géza mellszobrát.

A Kriterion Könyvkiadó vezetője, az RMDSZ alapítója és első elnöke május 18-án töltötte volna a kilencven évet, nélküle a romániai magyar érdekképviselet sorsa nem így alakult volna, hangsúlyozták az emlékkonferencia résztvevői. Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke szerint az egyesülés centenáriumának évében támpontokat kerestek a háromszéki és az erdélyi magyarok számára, fel szeretnék mutatni, hogy milyen értékeket tett hozzá közösségünk az elmúlt ezer évhez Erdélyben és az elmúlt száz évhez Romániában.

„Olyan személyiségeket kerestünk, akik nemcsak az erdélyi magyar közösség értékét növelték, hanem hidat is teremtettek a magyar és román közösség között, másrészt ismertek és elismertek itthon és az egész országban, nagyvilágban. Domokos Géza személyisége, munkája, irodalomszervezői tevékenysége, politikai habitusa okán mindenképpen az értékteremtő háromszékiek közé tartozik” – hangsúlyozta Tamás Sándor.

Markó Béla, volt RMDSZ-elnök szerint fontos, hogy több generáció és többféle gondolkodó ember ül a teremben, de nem kell mindenben egyet is értsenek, hiszen annak idején Domokos Gézával is voltak vitáik, de el kell ismerni, hogy „legfőbb emberünk volt hosszú időn át, nélküle valószínűleg nem úgy alakult volna az erdélyi magyar érdekképviselet sorsa, ahogy alakult”.

„Domokos Géza pályája olyan szempontból is példaértékű, hogy nincs mentség azok számára, akik mindvégig együtt haladtak azzal a nacionálkommunista rendszerrel, amely asszimilálni akart, falvakat rombolni, a nyilvánosságból kiszorítani a magyar nyelvet, az iskolákat pedig egymás után számolta fel. Domokos Géza pályája bizonyítja, hogy lehetett tisztességesnek maradni, lehetett intézményt működtetni, könyvet adni olvasóknak, olyat, ami identitásunkban megerősített és megtartott. És az ő pályája mutatja, hogy nincs mentség azok számára, akik hasonló helyzetben nem vállalták a tiltakozást” – sorolta Markó Béla.

Kelemen Hunor szerint Domokos Géza a Kós Károly-féle transzilvanista hagyományt folytatta. „A talpon maradást, építkezést, intézményépítést választotta, a kultúra területén látta legnagyobb szerepét, ezt tekintette a legbiztosabb támpontnak egy olyan időszakban, amikor román nacionalizmus, az etnikailag homogén nemzetállam ideálja megerősödött. Vállalta, hogy kisebbségi sorsban minden körülmények között a közösség élére álljon, vezesse, ami sokszor kompromisszumokkal is járt. Ugyanakkor tudta, hol van a határ a kompromisszum-kötésben. Senki nem neheztelt Domokos Gézára azért, mert írt valamit, vagy olyan kompromisszumokat kötött, amelyek kívülről nézve esetleg nem mindig voltak a legszebb színben feltüntethetők. Tulajdonképpen ez egy tudatos, az intézményépítés és a közösségi képviselet érdekében vállalt kompromisszum volt” – mutatott rá Kelemen Hunor, aki szerint Domokos Géza tudta azt is, hogy mikor kell hátralépni.

Novák Csaba Zoltán szenátor történészként vázolta Domokos Géza életpályáját, a hatalom és értelmiség viszonyát, a rendszer által felkínált intézményes integráció lehetőségeit, majd a hetvenes években az illúziókkal való leszámolást. Rámutatott, hogy ezt követően egyre szűkebb tere lett az értelmiségnek, mégis sikerült magas szinten működtetni a Kriterion Könyvkiadót. A nyolcvanas években Domokos Géza hálózatemberként működött, a Kriterion betöltötte azt az űrt, amit a romániai magyar intézmények leépítése hozott. Novák Csaba Zoltán egy szekuritátés jelentésből vett idézettel mutatott rá Domokos Géza egyéniségére: „merész és diplomatikus ember, aki bravúrokra is képes”