Történelme során először Romániában az egy főre eső GDP meghaladja a 10 ezer dollárt. Adódna a máskor könnyedén előkapott pszichológiai küszöb emlegetése, de közben annyira rossz a közhangulat, hogy ilyesmiről – legalábbis pozitív értelemben – szó sem lehet. Átlapoztuk a SAR legfrissebb jelentését.

A Romániai Akadémiai Társaság hetven oldalon, három témakörre bontva próbál választ találni a címben – 12 év az EU-ban. Evolúció vagy visszafejlődés? – megfogalmazott kérdésre, egyúttal neves elemzők segítségével fölvázol öt közpolitikai irányvonalat, amelyek a szerzők szerint kisegítenék az országot a jelenlegi mélyrepülésből.

Növekedés igen, fejlődés nem

A dokumentum mindenekelőtt megállapítja, hogy Románia 2018-ban belép a közepes jövedelmi szinttel rendelkező országok ligájába azzal, hogy az egy főre eső bruttó össztermék meghaladja a 10 ezer dollárt. Ugyanakkor a vásárlóerő megduplázódott 2000-hez képest, amikor Románia – Bulgáriával együtt – meghívást kapott az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Ezzel együtt a csatlakozás,  illetve a folyamat által feltételezett intézményi, gazdasági és társadalmi változások nem csökkentették Románia fejlettségbeli lemaradását, és nem hozták el a várva várt jólétet.

Ez azzal együtt is igaz, hogy – mint a jelentés kiemeli – Varsó mellett Bukarest egyértelműen az uniós integráció egyik fő haszonélvezője. Pontosítani kell gyorsan, hogy a fővárost ezúttal nem az ország szinonimájaként használják a jelentés szerzői, akik hozzáteszik ugyanakkor, hogy az uniós régiók átlagát jelentősen meghaladó Bukarestet mindössze Kolozsvár és Temesvár közelíti meg. Ráadásul a régiók szétfejlődését tetézi az egyéni keresetek növekvő szóródása (l. Gini-index).

Gazdasági polarizáltság = politikai megosztottság

A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy a régiók és az egyének jövedelmének szóródása negatívan befolyásolja a politikát azzal, hogy erodálja a társadalmi szolidaritást, illetve csökkenti annak a valószínűségét, hogy az egész társadalom – jobban mondva: ország – jólétét célzó közpolitikák szülessenek ahelyett, hogy a kormányzati lépéseket a régiók forrásokért zajló versengése határozná meg.

Pozitív várakozások

A jelentés első fejezetében a SAR szakértőinek prognózisa olvasható a román gazdasági kilátásait illetően, azzal a megjegyzéssel, hogy az elmúlt 15 évben túlzottan óvatosnak bizonyultak leszámítva egyetlen alkalmat, a gazdasági világválság évét. Az idei évre 5,3 százalékos GDP-növekedésre, a bukaresti tőzsde BET-indexének 27,8 százalékos emelkedésére és az ingatlanpiac 6 százalékos bővülésére számítanak. Eközben várakozásaik szerint tovább csökken a munkanélküliségi ráta (ötről 4,7 százalékra), illetve a hivatalos kormányzati prognózistól elmaradó ütemben emelkednek a fogyasztói árak. (A SAR 3,3 százalékos inflációval számol, míg az Országos Előrejelzési Bizottság 3,7 százalékos pénzhígulással kalkulál.)

Visszafejlődés

A csatlakozási tárgyalások idején végrehajtott reformok egy részét sikerült visszafordítani, másokat rosszul ültettek életbe, vagy csupán mímelték a végrehajtásukat – jegyzi meg a SAR jelentése. A negatív fejlemények sorában említik továbbá a szakértők a munkaerő számottevő részének a kivándorlását, illetve az eurózónához és a schengeni övezethez való csatlakozás kudarcát. Ráadásul utóbbival sikerült összekapcsolni – vagy legalábbis nem sikerült megakadályozni a szerencsétlen társítást – a híres-hírhedt Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmussal (MCV), amelyet a 2007-ben csatlakozott két új tagállamnak három éven belül el kellett volna felejtenie, ahhoz képest több mint tíz év után is életben van.

A helyzetről sokat elmond, hogy miközben Romániában 2018-ig rács mögé került – a SAR összesítése szerint – 18 miniszter és egy volt miniszterelnök, egy másik ellen pedig vádat emeltek, addig Bulgáriában semmi ilyesmi nem történt. Ehhez képest a korrupció percepcióját illetően nemcsak 2007-hez viszonyítva nem fedezhető fel lényeges különbség Romániában és Bulgáriában, de a két országot egymás mellé állítva sem. Sőt paradoxális módon Bulgária jobban áll Romániánál a lehívott uniós alapokat és az infrastruktúrafejlesztést illetően. A helyzetet kiválóan foglalja össze a fejezet címe: „Amikor a jó kormányzás kimerül a korrupcióellenes harcban”.

A korrupcióellenes harc a fejlődés akadálya?

A SAR szakértői kerekperec kimondják: a közélet megtisztítását célzó hatalmas erőfeszítések – a korrupcióellenes harc – ellenére az állam reformja nem sikerült, nem alakult ki egy magas színvonalon teljesítő közigazgatás, amely képes lenne biztosítani jobb közszolgáltatásokat és nem utolsó sorban a gazdasági fejlődés fenntarthatóságának az alapjait. Mi több, a bizalom és az együttműködés hiánya aláássa mind az egyének, mind pedig a társadalom különféle csoportjainak közös cselekvését.

A jelentés legfontosabb ajánlása és egyben figyelmeztetése, hogy át kell helyezni a hangsúlyt a korrupció üldözéséről a jelenség megelőzés általi leküzdésére, ellenkező esetben Románia kudarcra van ítélve. A siker záloga az árkok betemetése, amihez az kell, hogy a politika és a sajtó felhagyjon a korrupciós ügyek fel- és kihasználásával.

A szakértők hosszan tárgyalják a közbeszédet hónapok óta uraló, az „igazságügyi törvények” címszó alatt emlegetett problémahalmazt, aminek nyilvánosságbeli megjelenítését a szlogenesítés szóval találják leírhatónak. Kifejtik: a közbeszédben egyre gyakrabban árnyalatok nélkül, esetenként  azonos tartalmú fogalomként jelennek meg sokszor még csak nem is rokon értelmű szavak, mint a jogállam, az igazságszolgáltatás függetlensége vagy a demokrácia, márpedig „ezek a (primitivizáló, a közbeszédet elpolitizáló és ideologizáló) tendenciák károsak az alkotmányos demokráciára nézve”.

A SAR figyelmeztet: a jelenlegi játékszabályokat csak az egymással szembenálló táborok megegyezésével kidolgozott politikák útján lehet megváltoztatni, a folyamat során pedig a korrupció kiküszöbölése csupán másodlagos cél kell hogy legyen – a közszolgáltatások minőségének javítása, a közbeszerzési eljárások hatékonyságának növelése vagy a beruházások hosszú távú kiszámíthatóságának szavatolása mellett.