A Clujust portál lehozta a Horváth Anna ügyében született bírósági határozat indoklását. A dokumentumból kiderül: a volt kolozsvári alpolgármestert egyetlen lehallgatott beszélgetés erősen szubjektív értelmezése alapján ítélték két évi és nyolc hónapi szabadságvesztésre.

Horváth Annát azzal vádolják, hogy ellenszolgáltatás fejében közbenjárt a polgármesteri hivatal tisztviselőinél Fodor Zsolt kolozsvári üzletember érdekében. Egy lejárt engedélyt kellett megújítani, ami történetesen a hivatal késlekedése miatt vesztette el szavatosságát.

A per tárgyalásai kapcsán a sajtóban többen felhívták a figyelmet, hogy még a vád tanúi sem vallottak Horváth Anna ellen. Ezzel kapcsolatban a bíró megjegyzi, hogy az alpolgármestert "úgy tartotta számon a közösség, mint aki elkötelezett a neki jelzett problémák megoldása iránt, részt vesz rádióműsorokban, válaszol a polgárok kérdéseire, audienciákat szervez a polgármesteri hivatalban, amelyek alkalmával a polgármesteri hivatal különböző részlegeinek felelőseinél érdeklődik, sőt néha be is hívja őket, hogy vegyenek részt ezeken az audienciákon".

Azt is megemlíti, hogy a 2016-os választások előtt Horváth Anna több személyt felkeresett, hogy adományokat kérjen a kampánya finanszírozására. A per során kihallgatott tanúk azt vallották, hogy a vádlott személye és tevékenysége iránti megbecsülésből tettek eleget a felkérésének, különösen, hogy úgy érezték, "ő az egyetlen, aki segít rajtuk", illetve hogy a polgármesteri hivatal rossz működése miatt az ügyek rendszeresen torlódtak a különböző részlegeken.

Fodor Zsolt torlódó ügye

Egy ilyen torlódó ügye volt a városházán Fodor Zsolt üzletembernek is. A kolozsvári Karolina tér 4. szám alatti műemléképület, a Mikes-palota felújításához igényelt engedélyeket, de mire az egyiket megkapta, a másik lejárt. Mivel a városháza késlekedése a felújítást veszélyeztette, saját bevallása szerint 2015 végén Horváth Annához fordult segítségért.

A bírósági határozat alapján megállapítható, hogy miközben számos beszélgetésre, SMS-re, Viber-üzenetre hivatkozik, a bűncselekmény (befolyással való üzérkedés, illetve befolyás vásárlása) elkövetésére egyetlen bizonyítási eszköz, egy 2016. május 13-i beszélgetés lehallgatási jegyzőkönyve alapján következtet. Ráadásul erősen szubjektív módon értelmezi az elhangzottakat. A következtetés, miszerint Horváth Anna ellenszolgáltatás fejében ígért közbenjárást Fodor Zsoltnak - vagyis eladta a befolyását -, konkrét ígéretre nem támaszkodik.

„Találkoztak a vádlottak érdekei”

Az ominózus találkozó a kolozsvári Camino vendéglőben zajlott le, Fodor Zsolt felújítás alatt álló ingatlanának a szomszédságában. Étkezés közben Horváth Anna arra kérte az üzletembert, hogy támogassa 60 fesztiválbérlettel, összesen 20 ezer lej értékben. Ezeket  olyan diákoknak szándékozott kiosztani, akik önkéntesként részt vettek a választási kampányában, illetve más korábbi kulturális és szociális akcióiban.

A fentiek alapján a bíróság csupán azt állapítja meg "minden kétséget kizáróan", hogy találkoztak a vádlottak érdekei: Horváth Annának szüksége volt kampányfinanszírozásra, az üzletembernek pedig szüksége volt az engedélyre. A bíró elismeri, hogy az alpolgármester nem tette függővé kimondottan a közbenjárását a kampány finanszírozástól.

A közbenjárás önmagában nem bűncselekmény

A valóságban éppen az ellenkezője történt, hiszen Horváth Anna már hónapokkal az ominózus beszélgetést megelőzően is egyengette Fodor Zsolt engedélyének az útját. Érdekes, hogy ez mint tény meg is jelenik a határozatban, ám a bíró a jelek szerint átsiklik fölötte. Pedig ez a részlet rendkívül fontos, tudniillik önmagában a közbenjárás nem bűncselekmény - sőt, az alpolgármester asszonynak egyenesen kötelessége volt segíteni a polgárok problémáinak megoldását -, befolyással való üzérkedésről akkor beszélhetünk, ha a közbenjárást függővé teszik bármiféle ellenszolgáltatástól. A bíró úgy gondolja, hogy ez történt, de határozatában erre vonatkozóan konkrét kapaszkodót nem kínál: a "tranzakció" implicit volt, állapítja meg.

Közben megemlít más részleteket is, amelyek ennek ellentmondanak. Idézi például Fodor Zsoltot, aki nagy dolognak tartja, hogy van kihez fordulnia a városházán, valahányszor szüksége van segítségre, és mindannyiszor támaszra talál. Ha ezt a kijelentést összevetjük a határozat elején idézett vallomásokkal, érdekes kép rajzolódik ki: egy olyan közösségi vezetőé, aki odafigyel a polgárok gondjaira, ezért azok szívesen áldoznak a kampányára abban a reményben, hogy tisztségben marad, és továbbra is lesz kihez fordulniuk, ha meggyűlik a bajuk a döcögős kolozsvári bürokráciával. A nyilvánosságban megjelent további információktól teljesen függetlenül, kizárólag a bíróság határozata alapján nehezen érthető tehát, hogy lett ebből elmarasztaló ítélet.