Az új polgári perrendtartási törvénykönyvet, amely újabb halasztás után ez év február 15-én lépett hatályba, a 2012. évi 365. Hivatalos Közlönyben megjelentetett 76. törvénnyel „indították útjára", és ugyanezen a napon léptek életbe egyes különtörvényekben alkalmazott, a törvénykönyvi előírásokkal összhangba hozott változtatások, új szabályok is. A 76. törvény 54. szakasza 9 pontba foglalva módosítja és egészíti ki a 2004. évi, a közigazgatási bírósági eljárásról alkotott 554. törvényt, azt a jogszabályt tehát, amely – megkeresésre - bírósági ellenőrzés alá vonja a közigazgatási aktusokat, mind az egyedieket, mind pedig a normatív, azaz a jogszabály jellegűeket (acte administrative cu caracter individual şi cu caracter normativ). Mind majd látni fogjuk, a kétfajta közigazgatási aktus feleletti bírósági törvényességi felügyelet eltérően érvényesül.

Az 554. törvény 4. szakaszát, amely ezt a kérdést eddig szabályozta, teljesen átfogalmazták. Eddig az volt a hatályos előírás, hogy amikor valamilyen perben az érdekelt fél az közigazgatási aktus törvényességét kifogás megfogalmazásán keresztül (pe cale de excepţie) vitatta, hozta szóba, így védekezve, az ügyet tárgyaló rendes bíróság a kifogás megalapozottságát vagy megalapozatlanságát nem dönthette el, hanem az ügyet végzéssel át kellett tennie a közigazgatási bírósághoz. Az áttételt elrendelő végzés ellen nem volt jogorvoslat, az ezt elutasító végzés ellen pedig csak az érdemi döntéssel egyidőben megfogalmazott jogorvoslatban lehetett ellenvetést, panaszt megfogalmazni.

Az újrafogalmazott 4. szakasz külön tárgyalja az egyedi közigazgatási aktusok ellen megfogalmazott törvényességi kifogásnak és külön a normatív aktusok ellen benyújtott megsemmisítési keresetnek az elbírálását, megoldását. Az egyedi aktusok törvényességét, kibocsátásuk napjától függetlenül, az érdekelt peres fél kérésére vagy kifogás megfogalmazása nyomán, a megkeresett bíróság bármikor vizsgálhatja. Az ügy érdemi részének megoldására felhatalmazott illetékes bíróság, amennyiben úgy találja, hogy a kifogásolt közigazgatási aktus törvényességének eldöntésétől függ meghozandó határozata, előbb az aktus törvényességének kérdésében dönt, ezt vagy egy ún. közbeszóló végzésében (încheiere interlocutorie), vagy pedig az ügyben hozott határozatában. Amennyiben ebben a kérdésben közbeszóló végzést hoz, ez ellen jogorvoslattal csak az érdemi határozat ellen benyújtott felfolyamodás (recurs) benyújtásán keresztül lehet élni, érthetőbben: a végzést külön, a határozattal még le nem zárt per folyamán nem lehet megtámadni. A 4. szakasz 3. bekezdése arra jogosítja fel az ügyet tárgyaló bíróságot, hogy amennyiben az egyedi közigazgatási aktust törvénytelennek találja, az ügyet érdemben az aktus mellőzésével, figyelmen kívül hagyásával oldja meg.

A 4. szakasz 4. bekezdése az ún. normatív vagy jogszabály jellegű közigazgatási aktusok törvényességének, az ellenük megfogalmazott kifogásoknak az elbírálását a közigazgatási bíróságok hatáskörébe utalja ún. megsemmisítési kereset megfogalmazása nyomán, az 554. törvény feltételei szerint vagy alapján (în cadrul acţiunii de anulare, în condiţiile prevăzute de prezenta lege).

A törvény 10. szakaszának 1. bekezdése változatlan tartalmú, viszont a a helyi és a megyei közigazgatósági hatóságok kiszabta, megállapította adók, illetékek, járulékok, vámtartozások és egyebek ügyében indult perekben a közigazgatási és adóügyi törvényszékek, mint elsőfokon eljáró joghatóság hatáskörét az eddigi 500 000 lejről 1000 000 lej értékhatárig terjesztette ki, majd az utolsónak említett érték feletti ügyeket a táblabíróságok közigazgatási és adóügyi szekcióinak hatáskörébe utalta. Ugyanakkor az 1. bekezdés után beiktatták a 10. szakasz 1/1. bekezdését, amelynek alapján az uniós, törlesztés nélküli pénzalapokkal kapcsolatos pereket, függetlenül ezek nagyságától a táblabíróságok említett szekciói oldják meg. A bíróságok tehermentesítéséről alkotott 2013. évi 2. törvény (a február 12-i 89. Hivatalos Közlönyben) , amelynek hatályba lépése egybeesett a polgári perrendtartási törvénykönyv életbe ültetésével ( február 15.), több szakaszában is kivételeket „vitt be" egyes különtörvényekbe, amelyek az 554. törvényben lefektetett jogorvoslati eljárás szakaszait részben megváltoztatták. Így például a 2004. évi, (röviden) a 89-es forradalom résztvevői emlékének megőrzését szolgáló 341. törvény kapcsán keletkezett vagy indított perekben hozott törvényszéki elsőfokú határozatok, az 1991. évi 21. állampolgársági törvény egyes szakaszainak kapcsán keletkezett jogvitákban hozott ugyancsak elsőfokú törvényszéki határozatok ellen jogorvoslattal, ami felfolyamodás (recurs), a táblabírósághoz lehet fordulni. A 2005. évi 247., az (utolsó) kártalanítási törvény alapján a központi joghatóság döntése ellen (decizie adoptată de către Comisia Centrală pentru stabilirea Despăgubirilor sau, dupa caz, refuzul acesteia de a emite decizia), elsőfokon a felperes lakóhelye szerinti törvényszékhez lehet fordulni. Az, aki külföldön él, de az országban tartózkodási helye van, vagy itt van megbízottja, a tartózkodási helye vagy a megbízott lakóhelye szerinti törvényszékhez fordulhat. Amennyiben egyik feltételnek sem felel meg, ügyében elsőfokon a Bukaresti Törvényszék dönt. (A különtörvényekbe beiktatott változtatások nem kimerítőek!)

A közigazgatási perekben hozott elsőfokú ítélet ellen felfolyamodásnak (recurs) van helye, mely szabályt a 554. törvény 20. szakasza, ennek is 1. bekezdése mondja ki, éspedig az ítélet közlésétől számított 15 napon belül. Ez a szabály nem változott. Változott viszont a 3. bekezdés tartalma, amely a fellebbviteli bíróságnak ad eligazítást. Amikor ez az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi, az ügyet érdemben maga tárgyalja újra. Kivételt képeznek a következő esetek: amikor az elsőfokon eljáró bíróság az ügyet érdemben nem tárgyalta, vagy, amikor a szabálytalanul megidézett peres fél a per bizonyítási szakaszában és annak érdemi tárgyalásán nem volt jelen. Mindenik esetben az ügyet újtarárgyalásra az elsőfokú bíróságnak küldik vissza, de csak egyetlen alkalommal. Ez alól is van egy kivétel. Ha a szabálytalanul megidézett fél az ügy a bizonyítási szakaszában a tárgyaláson nem volt jelen, ellenben az érdemi tárgyalásra már szabályosan beidézték, a fellebbviteli bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi, majd maga tárgyalja le érdemben az ügyet.

Az 554. törvény 21. szakaszának változatlan tartalmú 2. bekezdése rendkívüli perorvoslatot ís előír, éspedig perújítási vagy perújrafelvételi eljárásra (revizuire, cerere de revizuire) biztosít lehetőséget, egyetlen esetben, éspedig akkor, amikor a pert, a döntést az elsőbbséget élvező uniós jog megsértésével, figyelmen kívül hagyásával, kizárólag a belső jog alapján hozták meg.

Köztudott, hogy a törvénytelennek nyilvánított közigazgatási aktust kibocsátó hatóság, szerv vezetője vagy ennek elmarasztalt tisztségviselője, ha a jogerős határozatot az ítéletben elrendelt határidőben vagy, ha ilyet nem határoztak meg, legtöbb 30 napon nem hajtja végre - azaz az aktust nem vonja vissza, nem módosítja vagy a kért igazolást nem állítja ki, stb. -, minden késedelmes napért pénzbírság fizetésére kötelezhető. Ennek nagysága megegyezik az aktuális bruttó minimálbér 20 százalékával. A szöveg e tekintetben változatlan, ellenben az is bekerült a 24. szakasz 2. bekezdésébe, hogy a felperes kérésére külön kötbért is meg lehet ítélni, amit az új polgári perrendtartási törvénykönyv 894. szakasza alapján tehetik meg. Különben minden közigazgatási perben hozott határozat, ha jogerős marad, végrehajtható okirat jellegű (constituie titlu executoriu), és nincs, nem lesz már szükség arra, hogy ezeket külön végrehajtási záradékkal lássák el. Ezt a módosított 22. szakasz mondja ki, de amúgy benne van az új polgári perrendtartási törvénykönyv 5. szakaszában is.

(Folytatjuk)