Egyik előző ismertetőmben az új polgári perrendtartási törvénykönyvet hatályba léptető 2012. évi 76. törvény (az 2012. évi 365. Hivatalos Közlönyben) néhány elvi jelentőségű rendelkezéséről volt szó, amelyek a törvénykönyv előírásainak alkalmazásához adtak/adnak eligazítást.

Ebben az írásomban a 76. törvény IV. címében olvasható és ott felsorolt különtörvényekben alkalmazott módosításokról lesz szó, ez esetben is a teljesség igénye nélkül, hiszen nagyon sok különtörvényt érintettek/érintenek ezek a változások.

Az említett IV. cím 23. szakasza alapján az 1995. évi 36. közjegyzői törvénybe beiktatták a 75/1. szakaszt, amely jogi lehetőséget teremt arra, hogy az örökös vagy az örökösök hagyatéki ügyük megoldásáért egyenenes a bírósághoz forduljanak (különben ezt eddig is megtehették), viszont most már csak egy előzetes eljárás lefolytatása után. Ennek az a lényege, hogy az országos szinten bevezetett és elektronikus úton elérhető hagyatéki nyilvántartásból egy közjegyző segítségével ki kell kerestetni azt, hogy az elhunyt után a bírósági kereset benyújtásáig valahol, közjegyzőnél vagy bíróságnál iktattak-e vagy sem hagyatéki eljárást, kiszűrve ezzel a két vagy többszöri hagyatékolást. Tehát csak a megkeresett közjegyző végzésbe foglalt igazolása alapján indulhat be a hagyatéki per, s az említett végzés beszerzése a felperes kötelessége. Ha ez hiányzik, ezt a bíróság hivatalból köteles szóvá tenni, de ugyanezt teheti a perbe hívott alperes is. (Lásd még a polgári eljárási törvénykönyv újrafogalmazott 188. szakaszának 3. bekezdésében, amit a 76. törvény 13. szakaszának 65. pontja „vitt be" az említett eljárási törvénykönyvbe. Itt hívom fel olvasóink figyelmét arra is, hogy a 2013. február 4.-i 72. Hivatalos Közlönyben megjelentették a 36. közjegyzői törvényt újraközölt szövegét).

A 76. törvény 26. szakasza alapján módosították az 1996. évi 7. kataszteri (telekkönyvi) törvény 50. szakaszának 3, 4 és 6. bekezdéseit. A 7. törvény legutóbbi újraközlése után (a 2013. február 7.-i 83. Hivatalos Közlönyben) ezek a módosítások a 31. szakasz 5., 6. és 8. bekezdéseibe kerültek át. Az említett törvényszakasz a kataszteri hivatalt arra utasítja, hogy amennyiben a telekkönyvi bejegyzés iránti kérelem törvényi feltételei nem teljesülnek, hiányoznak, a kérelmet indokolt végzésben utasítsa el. Ez ellen jogorvoslattal lehet élni, e módosítás után kizárólag fellebbezéssel (numai cu apel ), majd tovább, a jogerős határozatot annak a bíróságnak kötelessége hivatalból a kataszteri hivatalnak megküldenie, amely az ügyben érdemben utolsóként döntött. Végül, ha a kérelmet a bíróság jogerősen elutasította, a bejegyzéseket a kataszteri hivatalnak hivatalból törölnie kell.

Módosították az 1991. évi 18. földtörvény 9. szakaszának 9., valamint a 64. szakasz 2. bekezdését is. Az első módosítás a 9. szakasz 6. bekezdésében foglaltakhoz kapcsolódik, amely a polgármester és a tanácstitkár közigazgatási és fegyelmi büntethetőségét írja elő, ha nem vezetnek külön nyilvántartást a földvisszajuttatást igénylő kérelmekről, beérkezésük sorrendjében, vagy ha az iktatószámot nem közlik a kérelmezővel. Most már, a fenti előírások alapján a vétkesek ellen kötbér (penalitate, penalităţi) is kiszabható, ezt az új eljárási törvénykönyv 894. szakasza alapján, vagy akár kártalanítés (daune-interese) is megítélhető, ez már az új Ptk. alapján. A 64. szakasz újrafogalmazott 2. bekezdése pedig arra kötelezi a polgármestert, hogy a kérelmet helyben hagyó bírósági határozat alapján azonnal kézbesítse a kérelmezőnek a birtoklevelet vagy pedig helyezze őt birtokba (ennek elmúlasztása, megtagadása, késleltetése kötbér kiszabásával szankcionálható ), amit a polgári eljárási törvénykönyv 894. szakaszában foglaltak szerint lehet megtenni.

Módosították a közigazgatási bíráskodási és a szabálysértési törvényt, valamint nagyon sok más különtörvényt is, de ezekről majd egy másik ismertetőben lesz szó.

Befejezésül a polgári perrendtartási törvénykönyv 512-514. szakaszában foglaltakat ismertetem, a 76. törvény 13. szakaszának 135-137. pontjában olvasható módosítások és kiegészítések alapján. Eredetileg ezek az előírások 2013. január 1-jén léptek volna hatályba, de miután a 76. törvény 81. szakaszának erre vonatkozó 2. bekezdését a 2012. évi 44. szürgősségi kormányrendelettel hatályon kívül helyezték, ezek az új tartalmú rendelkezések is folyó év február 15.-től hatályosak.

Az előírások lényege már a fejezet címében benne van (nem szó szerint fordítom): a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék megkeresethetősége azért, hogy előzetes határozatában foglaljon állást vitatott jogi kérdésben. Olvasóinkat nem szeretném terhelni az eljárás részleteivel. A lényeg az, hogy a polgári pert ennek utolsó vagy befejező szakaszában (általában másodfokon) tárgyaló törvényszék, táblabíróság vagy éppen a Legfelső Semmítőszék egyik itélőtanácsa a vitatott jogi kérdés eldöntéséért a Legfelső Semmítőszékhez fordulhat, miközben a döntés megszületéséig a per érdemi tárgyalását szüneteltetnie kell. E módosítások nyomán ennek az az előfeltétele, hogy a vitatott jogi kérdésben a Legfelső Semmítőszéknek e megkeresésig kialakított álláspontja nincs, nem volt, vagy hasonló tartalmú törvényességi felfolyamodással nem keresték meg, ilyet nem tárgyal, azaz a felvetett jogi probléma teljesen új , amire tehát a Legfelső Semmítő- és Ítélőszéknek kell az elvi jelentőségű jogi megoldást megtalálnia. A törvény a Legfelső Semmítőszéket még arra is kötelezi, hogy a megkereső bíróság végzésbe foglalt előterjesztését, ennek iktatása után honlapján tegye közzé, hogy ennek alapján a hasonló ügyeket tárgyaló bíróságok is a felfüggesztést választhassák, az egységes jogi álláspont kialakításáig. A Legfelső Semmítőszék kizárólag a megkeresésben szereplő jogi problémát döntheti el, elvi szinten, döntés (decizie) meghozatalával. Az egész eljárás illeték- és igazságügyibélyeg-mentes. A hozott döntés a megkereső bíróságot köti, s ő ennek alapján hozza majd meg érdemi határozatát, követve a felmerült jogi kérdésben a Legfelső Semmítőszék kialakított elvi álláspontját, amely így, ezen keresztül a bírósági gyakorlat egységesítését szolgálja.

A fentiekhez kapcsolódik a bíróságok tehermentesítéséről alkotott 2013. évi 2. törvénynek (a február 12.-i 89. Hivatalos Közlönyben; február 15.-én lépett hatályba) XIX. szakaszában olvasható, lényegében részleges halasztást tartalmazó rendelkezése. A polgári perrendtartási törvénykönyv 520. szakaszának 6. bekezdésében az áll, hogy a Legfelső Semmítőszék ezeket a jogértelmezési pereket a Semmítőszék egyik szekciója elnökének vagy egy kijelölt másik bírónak elnökletével és 12 törvénybíróból összeálló tanácsban dönti el. Igen, de majd csak a 2016. január 1-je után indított pereket. Addig, egészen pontosan 2013. február 15. és 2015. december 31. között az ítélőtanácsnak az említett elnökön kívül csak 8 tagja ítélkezik – mondja ki a törvényalkotó az említett jogszabály XIX. szakaszának 2. bekezdésében, az átmeneti rendelkezéseket tartalmazó 2. alfejezetben –, akiket a a tanács elnöke a szekció bírói közül sorshúzással választ ki.

(Folytatjuk)