Akik fanyalogva húzogatják szájuk szélét a Valentin-nap hallatán, többnyire azzal érvelnek, hogy az amerikai mintára átvett rózsaszín ünnep ízléstelenül tárgyiasított giccsparádévá és üzletté degradálja a legcsodálatosabb érzést, ami két embert összeköthet. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a háttérben párkapcsolati sikertelenség áll, és ez váltja ki a negatív hozzáállást.

Az önértékelésünket fenyegető, szorongáskeltő helyzeteket senki nem szereti, ilyenkor kézenfekvő lehet, hogy pszichés elhárító mechanizmusoksegítségével elfogadhatóvá torzítjuk a számunkra kellemetlen valóságot.

Az ElMondo blog a következő védekezési mechanizmusokat sorolja fel, amelyek a valentin-nappal kapcsolatban is felfedezhetők:

Bagatellizálás: lekicsinylő és cinikus megjegyzéseket teszünk, ezzel is csökkentve az ügy jelentőségét. Például: azt állítjuk, hogy a Valentin-nap a rózsaszín felhőbe burkolt 13 éves kamaszlányok ünnepe.

Intellektualizáció: amikor tárgyilagosan, tudományos alapokra helyezkedve közelítjük meg a témát, a fájdalmas érzéseink pedig csak a háttérből figyelhetnek. Például: az ünnep eredetét fejtegetjük.

Izoláció: a szorongató érzéseket, gondolatokat úgy szigeteljük el, hogy más, biztonságos gondolatokkal és érzésekkel kötjük le magunkat. Például: egy csókolózó pár mellett elhaladva elkezdjük a heti menü megtervezését.

Tagadás: amikor annak ellenére utasítunk el valamit, hogy megtapasztaltuk a létezését. Például: nem veszünk tudomást, hogy a fél világ Valentin-napkor ünnepli a boldog szerelmet.

A Valentin-nap nyilvánvalóan sérülékenyebbé teszi azokat, akik magányosak vagy nagyon friss kudarcélményektől nyögnek. A védekező mechanizmusok viszont amellett, hogy sok energiát emésztenek fel, nem vezetnek sehová, sőt hosszú távon gátolják a személyiség kibontakozását. Célravezetőbb szembenézni a problémákkal, saját valós helyzetünket elemezni, és tenni valamit a pozitív változás érdekében, még ha nehezebb is, mint védekezésbe menekülni.