Az RMDSZ továbbra is meg akarja teremteni annak az alapjait, hogy a kisebbségi kérdés ne legyen folyamatos pártpolitikai vita a tárgya Romániában, a 2018-as centenáriumra pedig olyan helyzetet teremtene, amikor a románok ünneplése nem fordul kisebbségellenességbe – nyilatkozta a Maszolnak adott interjúban Kelemen Hunor. A szövetségi elnököt a hétvégi kongresszus előtt az elmúlt két év tanulságairól, a következő két év prioritásairól és a szervezet mozgásteréről kérdeztük.

A zilahi kongresszuson elkészíti az elmúlt két év RMDSZ-mérlegét. A parlamenti jelenlét látványos megerősítése mellett mi kerül még a fontos eredményeket tartalmazó serpenyőbe?

Az önkormányzati választásokon és a parlamenti választásokon elért eredményeink tulajdonképpen csak a következményei annak, amit a csíkszeredai kongresszus óta tettünk. A választásokig terjedő időszakban egyrészt a közösségépítésre, annak minden egyes olyan területére koncentráltunk, ahol úgy éreztük, hogy vannak ehhez eszközeink, lehetőségeink: oktatásban, kultúrában, szociális szférában, gazdaságban, vidékfejlesztésben, és természetesen főleg ott, ahol nagyon szükség volt rá, vegyes vidékeken, szórványban. A hangsúlyt erre a tevékenységre tettük. Másrészt a kisebbségi jogokra koncentráltunk: árnyékjelentéseket készítettünk, és nemcsak néhány problémalistát mutattunk be, nemcsak sérelmi politizálással felérő panaszkodást folytattunk, minden egyes törvénysértéssel kapcsolatosan konkrét eseteket írtunk fel, de javaslatokat is megfogalmaztunk.

A külpolitikánkban hangsúlyosabban fordultunk a diplomáciai munka irányába, 2015-ben Washingtonban jártunk. Eljutottunk kongresszusi képviselőkhöz és az adminisztrációban döntéseket hozó emberekhez. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy stabilitás csak akkor lehetséges hosszú távon, ha a kisebbség és többség viszonya rendezett, az emberi jogokat, a vallásszabadságot, a kisebbségi jogokat, a tulajdonjogot tisztelik, a törvényt betartják. Azonkívül pedig minden egyes olyan kérdésben, ahol a magyar közösség érdekei sérültek, egyértelmű, világos álláspontunk volt. Pontosan elmagyaráztuk a tárgyalópartnereinknek, hogy mit kérünk, mit várunk el a román politikától, a román társadalomtól. Ez már a választások után volt ugyan, de sikerült megállapodnunk az Európai Bizottsággal a Minority SafePack polgári kezdeményezés bejegyzéséről, kivittük a kisebbségvédelmet európai uniós szintre. Nem adtuk fel a harcteret az Európai Bizottság elutasítása után, hanem elvittük az ügyet a luxembourgi bíróságra. Ez mind beleszámított a 2016-os eredményekhez.

Ugyanakkor megpróbáltuk megteremteni azt a politikai egységet, amit a választók már régóta kérnek rajtunk számon. Együttműködési megállapodást kötöttünk a Magyar Polgári Párttal. Nyilván nem csak rajtunk múlott az egység megteremtése, de mi kezdeményeztünk, és kitartottunk az elképzelésünk mellett. Helyesen döntöttünk, és ezt 2016-ban a két választáson értékelték az emberek. A szórvánnyal való szolidaritás megerősítése szintén nagyon fontos volt, és eredményre vezetett.

Sok mindent fel lehetne még sorolni az elmúlt két évből, vagy az elmúlt négy évből, ami a mi politizálásunkat, azt a bizonyos újratervezést olyan alapokra helyezte, amit a választóink, a közösség értékel. A tiszta, egyenes beszéd elvét követtük. Nem illúziókat árultunk, hanem azt mondtuk: ezt meg tudjuk csinálni, ezt pedig nem tudjuk megcsinálni, akár iskoláról, akár tulajdonjogról, akár jogsértésről volt szó. Többször egyértelműen kimondtuk, hogy probléma van a romániai jogállamisággal, a hatalmi ágak szétválasztásával, beszéltünk arról, hogy ez milyen veszélyeket rejt magában. Elmondtuk, hogy erre keresünk megoldást, abban akarunk partner lenni, hogy ezek a visszásságok, ezek a problémák megoldódjanak. A tevékenységünket összességében kell nézni, és akkor tudjuk megmagyarázni a 2016-os választási eredményeket.

Mi az, amit a kudarcok közé sorolna, amivel elégedetlen?

Ott van például a marosvásárhelyi katolikus iskola ügye, amit nem tudtunk megoldani, pedig amit egyszer csak megtehettünk az elmúlt hat hónapban, azt megtettük. Másrészt ott van a visszaszolgáltatások kérdése. Az illetékes bizottságot bármennyit gyötörjük, még mindig nem tudtuk meggyőzni, hogy folytassa a restitúciót. Nyilván ehhez az is hozzájárul, hogy félnek az emberek aláírni a dokumentumokat, inkább elutasítják, hogy ne indítson ellenük a DNA eljárást. Az a tapasztalat ugyanis, hogy olyan személyek ellen is nagyon gyorsan korrupcióellenes eljárás indul, akik ugyan megszavaztak egy-egy döntést, aláírtak egy-egy jegyzőkönyvet, de semmilyen formában nem voltak részesei egy esetleges megvesztegetésnek. Ugyanakkor előállhatnak olyan helyzetek, mint a kolozsvári Apáczaiban a képzőművészeti osztály beszüntetése. Vagy előállhat olyan helyzet, mint az ügyészi eljárás Horváth Anna ellen. A román társadalomnak egy része, bizonyos intézmények az erdélyi magyarokra továbbra is biztonsági kockázatként, veszélyforrásként tekintenek. Az RMDSZ politikai kudarcának tekintem, hogy nem tudtunk ezen változtatni. Ilyen értelemben vannak kudarcaink is. Ám továbbra is azt gondolom, hogy nekünk nem szabad a kudarcok esetén sem meghátrálni, hanem újra kell kezdeni, érveket kell keresni.

A koalíciós pártokkal való eddigi együttműködés melyik serpenyőbe kerül? Azért is kérdem, mert a parlamenti együttműködésük kezdete egybeesik a kormány elleni hatalmas tüntetéshullámmal. A demonstrálók között szép számmal voltak RMDSZ-szavazók is.

A kórházi anyanyelvhasználatot szavatoló törvényt a koalíciós pártok is megszavazták, és most az alkotmánybíróság is nekünk adott igazat. Ez az első jelentősebb példa arra, hogy hasznos volt és hasznos az együttműködés. A másik a közigazgatási törvény módosítása lesz. Erről már elkezdtük az egyeztetéseket a koalíciós pártok vezetőivel, a tárgyalásokat a következő hetekben folytatjuk. Az együttműködést azért tartom fontosnak, mert látom, hogy az elmúlt hónapokban, amikor valamibe kapaszkodni kellett, valakihez kellett fordulni, nem maradt más, mint a kormánykoalíciót adó többség. Ez nem egy ideológiai értékazonosságot jelent. Egyszerűen látni kell, hogy a ellenzéki oldalon káosz van, káoszba pedig nem lehet kapaszkodni.

Készítettünk egy felmérést  április utolsó hetében, május első hetében, tehát jóval a januári-februári tüntetéshullám után. Kiderül belőle, hogy az RMDSZ-nek a megítélése, elfogadottsága jó, azzal nincsen baj. A januári-februári kormánykoalíciót érintő cirkuszban a mi álláspontunk egyértelmű volt. Előbb a formális kifogásainkat fogalmaztuk meg, utána – amikor elolvastuk a 13-as sürgősségi kormányrendeletet – a tartalmi kifogásainkat is elmondtuk. A parlamenti együttműködést a választóink a helyén kezelik, és egészen pontosan tudják, hogy ez mit jelent és mivel jár.

Amiben a felmérés szerint valóban változás történt, az esetleges kormányzati jelenlétünk megítélése, ennek támogatottsága kisebb, mint amilyen a választások előtt volt. De érdekes módon a választóink a kormányzást egyik oldallal sem támogatja, sem a mostani koalícióval, sem az ellenzékkel.  Ez a koalíció esetében annak tudható be, ami január-februárban történt, az ellenzéki oldalon pedig a választóink által pontosan érzékelt totális káosszal magyarázható.

Volt-e olyan döntése RMDSZ-elnökként, amit esetleg mára már megbánt, és most másképpen döntene?

Biztos, hogy volt, de amikor a négyéves mandátumon lejár, akkor kell majd a leltárt elkészítenem, most a mandátumom félidejében járok. Nyilván most a kongresszuson is beszámolok a döntéseimről, ez természetes, de mérleget 2019-ben kell majd vonnom. Biztos voltak olyan döntések, amelyeket későn hoztam meg, biztos voltak rossz döntések is. De azt hiszem, hogy a mandátumot egészében kell majd nézni. 

A kongresszus elé kerül egy stratégiai dokumentum, amely többek között tartalmazza azt is, hogy hogyan áll és mit akar az erdélyi magyarság. Említette, hogy felmérést is készíttettek az elmúlt napokban. Mit vár el a közösség az RMDSZ-től a következő két évben?

A közösség az RMDSZ-től ugyanazt várja el, mint korábban. Nyilván a megváltozott körülmények között pontosan látja, hogy mire van lehetőség, mire nincs lehetőség. A közösség mindenekelőtt a szociális témák, a munkahelyek, az egészségügy helyzetének az előtérbe helyezését várja el. Ugyanakkor elvárják tőlünk a magyar ügynek, a magyar közösségnek a képviseletét minden tekintetben, és a választásokon is ezért szavaztak nekünk bizalmat.

Ez a stratégiai dokumentum gyakorlatilag néhány pontban összesűríti azt, hogy a következő két évben mire akarunk koncentrálni, mire akarunk hangsúly fektetni, mit tekintünk prioritásnak 2019-ig, amikor újra kongresszusunk lesz, EP-választás és elnökválasztás is lesz. Tartalmazza a hosszabb távú céljainkat is, amelyek a jogállamiság helyreállítására, a hatalmi ágak szétválasztására, a jogérvényesítésre, a törvényeknek a betartására vonatkoznak, ezek pedig nem két évre szólnak.

És mi került fel a prioritási listára?

Az oktatás kérdése, a nyelvi jogok, kisebbségi jogok, és ezeknek a jogoknak az uniós szinten való képviselete. De ott van a jogállamiság, a hatalmi ágak szétválasztása, a szabadságjogok, a demokratikus berendezkedéssel kapcsolatos problémákra való utalás, ezeknek a megoldása, mert ha ezek nincsenek rendben, akkor szinte semmi nincsen rendben.   

A közösségnek vannak elvárásai, de nyilván az RMDSZ mozgásterét befolyásolja a román politikai osztály viszonyulása az erdélyi magyar közösség aspirációihoz. Én például most sem tudom hova tenni, hogy az ellenzék előbb támogatta, majd az alkotmánybíróságon megtámadta a kórházi anyanyelvhasználati törvényt. Látja esélyét annak, hogy elérkezzen az elvszerű parlamenti politizálás korszaka Romániában?

Optimista ember vagyok, de nem szeretnék erre egy dátumot, határidőt adni. Az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy mindig, amikor szükség van ránk, mindig, amikor valamilyen értelemben számítanak ránk, akkor bármelyik oldal képes nyitottan viselkedni. Ugyanakkor annak idején az oktatási törvényt az akkori PNL és az akkori PSD támadta meg az alkotmánybíróságon, akkor őket úgy hívták, hogy USL. Most a kórházi anyanyelvhasználati törvényt nemcsak a PNL támadta meg, a pártban már benne van az az egykori PDL is, akikkel az oktatási törvényt megszavaztuk. Benne van az alkotmánybírósághoz forduló csapatban az a Traian Băsescu, aki az oktatási törvény elfogadásakor, tetszik vagy nem tetszik, partnerünk volt. Ezért azt tanultuk meg, hogy elsősorban magunkra kell számítanunk, és hiba lenne elkövetni, elképzelni vagy azt gondolni, hogy egyik vagy másik oldal elvszerűen fog politizálni, és a kisebbségi jogok mellett, a kisebbségi érdekek mellett folyamatosan, következetesen ki fog állni függetlenül attól, hogy ellenzékben vagy, vagy kormányon. Hogy mikor lehet majd kivonni a kisebbségi kérdést a belpolitikai vitákból, mikor jön el az az időszak, amikor magyarellenességgel nem lehet már szavazatokat szerezni, azt én most nem tudom megmondani. A kisebbség és többségi paktumra vonatkozó 2015-ös javaslatunk az államelnök és az ellenzék irányába tulajdonképpen ezért volt. Meg akartuk teremteni annak az alapjait, hogy a kisebbségi kérdés ne legyen egy folyamatos pártpolitikai, hatalmi vitának a tárgya. Ugyanakkor tudtuk, hogy következik 2018, az egyesülés centenáriuma, amely előtt szerettünk volna és most is szeretnénk egy olyan helyzetet teremteni, amikor a románok ünneplése nem fordul kisebbségellenességbe. Ez a kérdés függőben maradt, és azt is a kudarcok közé sorolnám, hogy nem tudtuk még meggyőzni az államfőt és a román pártokat egy ilyen paktum megkötéséről. Ám ezt csak pillanatnyi kudarcnak tartom, mert a kérdést továbbra is napirenden szeretnénk tartani.

Ugyanakkor azt tapasztaljuk, hogy a közösség aspirációinak nem csak a román politikai osztály tehet keresztbe, hanem az ügyészség is. Elég, ha arra gondolunk, ami a katolikus gimnáziummal történt. Hogyan lehet ezen a téren rendet rakni úgy, hogy a mosdóvízzel együtt ne öntsük ki a csecsemőt is?

Elsősorban nem szabad megengedni a korrupcióellenes ügyészségnek, hogy korrupciót kiáltson ott, ahol nincs korrupció, mint ahogy történt a katolikus gimnázium ügyében. Ehhez a büntető törvénykönyvet kell módosítani. Stefan Somesan volt főtanfelügyelőt és Tamási Zsolt volt igazgatót például azzal vádoljak, hogy visszaéltek a hatalmukkal. Pontosan azzal a Btk-cikkellyel verik őket fejbe, amit az alkotmánybíróság kifogásolt. A kihallgatások – majdnem vallatásokat mondtam – során a diákok szüleitől azt kérdik többek között, hogy ha kiderülne, hogy az elmúlt két tanévet nem ismeri el az állam, akkor kérnének-e kártérítést. Pontosan azt akarja az ügyész elérni, hogy a szülők mondják ki: károkozás történt. Tehát törvényeket kell módosítani úgy, hogy a korrupcióellenes harc ne sérüljön, de akkor ez korrupcióellenes harc legyen. Számtalan példa van arra, hogy ha Románia külföldről, nemzetközi intézményektől feladatokat kap, akkor ezeket teljesíti. Így volt a román-magyar alapszerződés aláírása, a NATO-csatlakozás és az EU-csatlakozás előtt is. Románia azt is megkapta feladatként, hogy harcoljon a korrupció ellen. Most harcolunk a korrupció ellen úgy, hogy szétverünk mindent, semmi nem marad mögöttünk, csak korrupció. A román társadalom jogos elvárása a korrupció felszámolása, és én ezt teljes mértékben támogatom, csak úgy tűnik, hogy átestünk a ló túlsó oldalára. És ami szintén aggasztó, és amiért Traian Băsescué a felelősség, mert az ő mandátuma alatt történt, az a bűnüldözés és a titkosszolgálatok összekapcsolása. Most úgy tűnik, hogy ez a szétválasztás megtörtént, és én ezt nagyon fontosnak tartom. A hatalmi ágak szétválasztása nem engedi meg, hogy együtt dolgozzon a bűnüldözés a hírszerzéssel. Ha lassan ebbe az irányba mozdulna el Románia, akkor el lehetne jutni oda, hogy a törvények világosak legyenek, ne lehessen velük visszaélni, és a kisebbségi jogok csorbítására ne lehessen az ügyészséget használni.