Az 1918-as egyesülésnek a romániai magyarokat érintő következményeiről, az akkori ígéretekről őszintén kell beszélni, de az őszinte román-magyar párbeszéd pillanata még nem érkezett el – fejtette ki a Maszolnak adott interjúban az RMDSZ elnöke. „Meg kell beszélnünk a közös dolgainkat. E nélkül nem lehet eljutni a magyar közösség helyzetének törvényes rendezéséhez” – mondta az 1918-as ígéretek alkotmányba foglalásáról Kelemen Hunor.

Meglehetős visszhangja volt a román politikusok körében az RMDSZ kampányindító rendezvényén elhangzó kijelentésének, miszerint "1918 a veszteség éve volt" a magyarság számára. A PSD elnöke, Liviu Dragnea ezt úgy kommentálta: reméli, hallani fogja Kelemen Hunortól azt, hogy az 1918-as egyesülés győzelem volt a romániai magyarságnak is. Fogjuk-e ezt hallani valaha is az RMDSZ elnökétől?

Szeretném, hogy még az életemben ilyen kijelentést tehessek, de ehhez az kellene, hogy a román állam tartsa be 1918-ban, illetve a később is tett ígéreteket. A kampányindító rendezvényünkön azt mondtam, és most is csak azt tudom mondani: ha a 100 esztendő alatt nem lett volna számtalan kísérlet az erdélyi magyarok meggyengítésére, asszimilációjára, a kultúrájuknak a megalázására, beolvasztására, „bezárására”, a vagyonoknak az elvételére, ha az 1918-ban tett ígéreteket betartották volna, akkor –bizonyára – három-négy nemzedék után a történéseket más megvilágításba is lehetne helyezni. Tehát először is az kell, hogy a román állam betartsa a be nem tartott ígéreteket, és utána lehet sok mindenről beszélni.

Egyébként a romániai magyarok 1990-ben próbáltak egy gesztust tenni december elsején, amikor Szőcs Géza, az RMDSZ akkori főtitkára elment Gyulafehérvárra, a nemzeti ünnep állami rendezvényére. Azt akarta megmutatni, hogy talán egy olyan időszak következik a kommunista diktatúra megbukása után, amikor a történelmi tényekről tudunk őszintén, nyíltan beszélni a román többséggel, a sérelmeket talán magunk mögött tudjuk, és egy szabad, demokratikus világban mindenkinek megadják azt a lehetőséget, hogy saját kultúráját, közösségét, identitását erősítse és építse. Ezt füttykoncerttel viszonozta az összegyúlt ünneplő tömeg. Tehát azt, amit most mond a Szociáldemokrata Párt elnöke, ironikusan és cinikusan is visszafordíthatnám, de azt gondolom, hogy ezekről a kérdésekről őszintén és komolyan kell tárgyalni. Nem azért beszéltem az erdélyi magyarokat ért veszteségről 1918 kapcsán, mert provokálni akarunk valakit, hanem azért, mert ezekről a kérdésekről az erdélyi magyar közösségek, az erdélyi magyar emberek gyakran beszélnek, és elvárják a román államtól, hogy őket egyenrangú polgároknak tekintsék, elfogadva és tisztelve az identitásukat, kultúrájukat, vallásukat. Ne csak akkor legyen jó az erdélyi magyar ember, amikor adót fizet, amikor bemegy dolgozni, amikor értéket teremt. Száz esztendeje ennek az államnak, ennek az országnak dolgoznak az itt élő nemzedékek egymást követő hosszú-hosszú sorai.

Változott-e román politikai elit viszonyulása ehhez a kérdéshez az 1990-es füttykoncert óta?

Vannak sokan a román politikusok között, értelmiségiek, véleményformálók és az egyszerű emberek között is, akik ezt a kérdést biztos nem úgy látják, ahogy Liviu Dragnea, és hálistennek vannak olyanok, akik ezt ki is mondják. Nem sokan, de vannak. Úgy gondolom, hogy őszintén kell tudni beszélni erről, de az őszinte párbeszéd pillanata még várat magára, nem érkezik el 2016-ban és 2017-ben sem.

Kolozsvári kijelentése abban a kontextusban hangzott el, hogy az RMDSZ a következő parlamenti ciklusban egy új alkotmányba iktatná a nemzeti kisebbségeknek tett azon ígéreteket, amelyeket a centenáriumához közeledő Románia jogi és morális alapjának tekintett 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozat tartalmaz. Ezt hogyan indokolná meg a román politikai osztály számára?

2013-ban az RMDSZ-nek volt egy nagyon bátor alkotmánymódosítási-kezdeményezése. Akkor az 1-es cikkelynek a kiegészítését javasoltuk egy olyan fél mondattal, amely az etnikai közösségeket Romániában államalkotó tényezőként ismeri el. Emellett volt még négy-öt olyan pontja a tervezetünknek, amelyekkel az 1918-as ígéreteket próbáltuk az alkotmányba bevinni, beleértve az igazságszolgáltatásban történő anyanyelvhasználatot is. Ezt az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette, és ezen a logikán haladva az alkotmánynak bármilyen módosítása, mivel éppen a hatályos alaptörvényt módosítja, alkotmányellenesnek minősíthető. Az RMDSZ alkotmánymódosító javaslatait az alkotmánybíróság csak akkor nem akadályozhatja meg, ha egy új alaptörvénybe kerülnek. És azért kell ezeket alkotmányba foglalni, hogy később az alkotmányból levezethető törvényeket fogadja el a parlament. Ugyanakkor az elfogadott törvényeket alkalmazni kell, és ez már a kormánynak a feladata. És itt megint csak van okunk a csalódásra, a dühre, a frusztráltságra. Most is vannak törvények, amelyek bizonyos kérdéseket megoldanának, megoldanak, és nem alkalmazzák ezeket a jogszabályokat. Csak egyet említek, az oktatási törvény. Az oktatási törvény kimondja, hogy a marosvásárhelyi gyógyszerészeti és orvosi egyetemen a magyar nyelvű képzést biztosítani kell, de két esztendeje nem alkalmazzák, elszabotálják ezt az előírást. És érdekes módon ez nem a hatalommal való visszaélés, ez nem törvénytelenség, ezért senkit nem vizsgál a DNA, senkit nem vizsgálnak az állami intézmények. Ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy a meglévő törvényt nem alkalmazzák. Akkor hogyne lenne dühös, frusztrált, csalódott az erdélyi magyar ember, ha azt látja, hogy egyeseknek a törvény fakultatív.  

Elkészült-e már az 1918-as ígéreteket tartalmazó RMDSZ-tervezet?

A 2013-ban kidolgozott alkotmánymódosító tervezetünk tartalmazza az 1918-as ígéreteket. Nyilván, amikor egy új alkotmány terítékre kerül, akkor sok más aspektusról is kell majd beszélni, de nekünk megvan a munkaanyagunk, ebből ki lehet indulni. Ezt 2011-2013 között alkotmányjogászokkal együtt dolgoztuk ki.

Az egyesülés közelgő centenáriuma várhatóan csak fokozza majd a nemzeti érzelmeket a román társadalomban. Ilyen körülmények között mennyire tartja megvalósíthatónak az RMDSZ elvárásainak megfelelő új alkotmány elfogadását?

Egy demokratikus államban nem szabad elfogadni azt, hogy vannak olyan kérdések, amikről a magyarok nem beszélhetnek, a románok meg nem beszélnek. Ezt mondtam a napokban is egyik román újságírónak: ha úgy gondolják, hogy vannak olyan kérdések, amikről nem beszélhetünk, akkor ezt fogalmazzák meg, erről törvényt kell hozni a parlamentben, és akkor az egy más világ, más politikai, társadalmi berendezkedés lesz.  Nem tudom elfogadni, hogy ugyanúgy állampolgára vagyok ennek az államnak, mint a románok, és én nem beszélhetek ilyen kérdésekről, mert akkor ők megharagszanak. Ők is beszélhetnek, és beszélnek is olyan kérdésekről, amelyekre esetleg én is felszisszenek, nem biztos, hogy megharagszom, de azt mondom: beszéljük meg a közös dolgainkat. E nélkül nem lehet eljutni az alkotmánymódosításhoz, egy új alkotmány elfogadásához, a magyar közösség helyzetének törvényes rendezéséhez.

Az RMDSZ nem csak új alkotmányt kér, hanem egy etnikumközi szerződést ajánl fel a román társadalomnak, ami a magyar-román békés együttélést biztosítja. Konkrétan miről szólna ez a paktum?

Ez az a többség-kisebbség paktum, amelyről már a 2014-es elnökválasztási kampányban is beszéltünk, de korábban is volt hasonló javaslatunk, Szilágyi N. Sándor a kilencvenes években egy nagyon részletes tervezetet is kidolgozott erről. Ez éppen most olvasom újra, mert nagyon érdekesnek tartom. Ezt az etnikumközi szerződést ebben a kampányban is a közvélemény elé kell tárni. A kampányban ugyanis jobban odafigyelnek egy-egy kijelentésre, és nem kell azon csodálkozni, hogy az RMDSZ, akárcsak más politikai párt, a kampányban bizonyos kérdéseket élesebben fölvet.

A paktumról szóló tervezetünket mandátuma elején odaadtam az államelnöknek. Ez egy olyan keret, amely valamennyi kisebbségekkel kapcsolatos ügyre kitér. Ennek a gyakorlatba ültetése törvényeket, jogi szabályokat, különböző adminisztratív döntéseket is igényel, ezeket egy pár oldalas dokumentumba nem lehet beleírni.

Korábban többször nyilatkozta: félő, hogy éppen a centenárium jegyében PNL-PSD nagykoalíció készül kormányozni az országot a választások után. Egyelőre mindkét nagy párt cáfolja ezt a lehetőséget. Mennyire tartja valószínűek most, kereken egy hónnappal a választások előtt ezt a forgatókönyvet?

Továbbra sem tartom kizártnak a nagykoalíciót, de ennél többet nem tudok spekulálni, december 11-e után meglátjuk. Az teljesen természetes, hogy a két párt cáfolja ezt a lehetőséget, mit is mondhatnának mást a szavazóiknak kampányban. Én mindenesetre azt gondolom, hogy a nagykoalíciós kormányzás valószínűsége továbbra is eléggé nagy.