Szász Jenő, a privilegizált nemzetstratéga
A bukott erdélyi politikusnak, Szász Jenőnek „kiutalt" Nemzetstratégiai Intézet létrehozása felzúdulást okozott a magyar tudományos életben – határon innen és túl.
Pénzt is rábíztak
„Gratulálok Szász Jenőnek, de remélem, pénzt nem bíznak rá" – így kommentálta az erdélyi politikus budapesti felkérését a Nemzetstratégiai Intézet megalapítására Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke egy interjúban. Az RMDSZ politikusának kérése nem talált meghallgatásra: a Szász Jenőre bízott Nemzetstratégiai Intézet, a Miniszterelnökség háttérintézményeként már decemberben 100 millió forintot kapott, s az idén 1,3 milliárd forintos büdzséből gazdálkodhat.
A karácsony előtt elfogadott 2013-as költségvetési törvény szerint a pénz jó része, közel 900 millió forint a munkatársak bérére és járulékaira megy majd. A Fidesz-kedvenc Szász keze alá a tervek szerint száz alkalmazott tartozna, akik java része kutató lenne.
Magyar kutatók felhördülése
Nagy volt a felhördülés a magyar kutatói szférában, hiszen a társadalomtudományi intézetek költségvetése a közelében sem jár ennek az összegnek. Az értetlenséget fokozta, hogy a magyar és a határon túli kutatóhálózat gyakorlatilag lefedi azokat a témákat, amelyekre az új intézetet alapították. A létrehozásáról szóló kormányrendelet alapján meglehetősen körvonalazatlan, mi lesz a Nemzetstratégiai Intézet dolga, hiszen míg céljai között a „magyar örökség korszerű újrafogalmazása", a „nemzeti összetartozás erősítése" vagy a „külhoni magyarság erőforrásainak vizsgálata áll", a feladatai gyakorlatilag mindenre kiterjednek.
Így például a nemzeti fenntartható fejlődésre, a nemzeti erőforrásokra, a nemzeti társadalmi megújulásra is, de kutatásokat indítana demográfiai, oktatási, egészségügyi, közigazgatási, gazdasági területeken is. Az erdélyi politikusból lett budapesti intézetvezető ugyan megjegyezte, feladatuk, hogy „a különböző szakterületeken felhalmozott magyarországi tudásból a teljes Kárpát-medence érdekeit szolgáló rendszereket építsenek" – de ettől nem lett világosabb a kép.
Felhalmozott tudás van, ezért sem érthető, miért kell az újabb intézet. Demográfiában megkerülhetetlen a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézete, de a határon túl is erősek a tudományos bázisok. Erdélyben például Kiss Tamás, Szlovákiában a Fórum Kisebbségkutató Intézet és Gyurgyík László ez irányú kutatásai alapvetőek, Kolozsvárott pedig Kisebbségkutató Intézet is működik Horváth István vezetésével.
Az oktatáskutatók is több intézményben, egyetemi intézetek keretében folytatják munkájukat, mint ahogy a magyar társadalom egészségi állapotáról is megfelelő képet lehet kapni a kutatóktól. A nemzetpolitika sem mondható elhanyagoltnak. Az értékes műhelyek közé tartozik az MTA Társadalomtudományi Központjának Kisebbségkutató Intézete, a Magyar Külügyi Intézet vagy a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Nemzetpolitikai Kutatóintézete. Nem tudni, hozzájuk képest milyen többletet tudna nyújtani a Szász-féle intézet.
Kacsintgatás a büdzsére
A tudományos létüket már bizonyított intézményeknél közel sincsenek olyan jó anyagi kondíciók, mint amilyeneket Szásznak teremt az Orbán-kormány. Nem csoda tehát, hogy több akadémiai intézet vezetése is kereste már a kegyeit, nyilván fél szemmel a hatalmas büdzsére kacsingatva. Az együttműködéssel ugyanis mindenki jól járna: az intézetek újabb forráshoz juthatnának, Szász pedig valóban tudományos kutatásokat tudna végeztetni velük, és azokat intézménye eredményeként mutathatná fel.
A Nemzetstratégiai Intézet szervezése éppen csak elkezdődött, várhatóan a budai Várban kap majd helyet, ahol mind a Mátyás-templom közelében fekvő Magyarság Házában, mind a Várgondnokságnak helyet adó egykori karmelita kolostorban vannak megfelelő helyiségek (s lesz egy fiókintézmény Székelyudvarhelyen is). A tudományos munkát információink szerint Fráter Olivér történész szervezi, aki korábban a Fidesz szakértője volt a parlament nemzetbiztonsági, illetve honvédelmi bizottságában.
Az persze érthetetlen, miért is Szászt találta ki Orbán Viktor miniszterelnök egy ilyen kutatóintézet megalapítására. Amikor tavaly októberben, a Magyar Állandó Értekezlet ebédszünetében megállapodott a két politikus, a részt vevő határon túliak egy része kínos nevetésben tört ki, másik része a tenyerébe temette arcát, pontosan tudták ugyanis, hogy kevés alkalmatlanabb embert találhattak volna e feladatra. Mint Horváth István kolozsvári kisebbségkutató írta Facebook-oldalán: „Szász Jenő viszonya a stratégiai tervezéshez, főleg amelyhez intézeti, feltehetőleg tudományos hátteret adnak, olyan, mint az én viszonyom a Higgs-bozonnal."
A tudomány szele
Az októberi bejelentéskor sokan azt a következtetést vonták le, hogy Szászt Orbán csak ki akarta vonni az erdélyi magyar közéletből, s ezért szánt neki névleges posztot pár emberrel. Szász akkor még arról beszélt, hogy intézete néhány munkatárssal kezdheti meg működését, s esetleg a feladatok függvényében növekedhet majd a létszám. Ehhez képest olyan kutatóintézetet alapíthat az egykori székelyudvarhelyi polgármester, amilyenre eddigi életútja alapján nem tűnik elhivatottnak.
Szász Jenőt a tudomány szele eddig meg sem érintette. Faipari szakon végzett a brassói egyetemen (amit megtoldott egy közgazdász-továbbképzéssel Budapesten), s már diákkorában politizálni kezdett a kilencvenes évek elején szerveződött diákszövetségekben. 1996-ban lett Székelyudvarhely polgármestere, s e posztot 12 évig töltötte be, amikor új pártjának, a Magyar Polgári Pártnak a jelöltjeként a Hargita megyei tanács elnöke szeretett volna lenni, de elbukott a választáson. Pártja, amelynek tiszteletbeli elnöke Kövér László, az Országgyűlés elnöke, nagyon rossz eredményeket ért el a tavalyi helyhatósági választásokon is.