Kanalak, szobrok, bútorok, tükrök, szamovárok a marosvásárhelyi régiségvásáron
Ritka könyvek – írta a könyves stand előtt egy kétnyelvű felirat a Promenada Mallban péntektől vasárnapig tartó régiségvásáron. Közelebbről szemlélve a könyveket azonban a szenvedélyes könyvgyűjtő egy pillanat töredéke alatt felismeri a ’70-80.as években kiadott köteteket, amelyek a Kriterion-, az Albatros-, vagy a Ion Creangă kiadó gondozásában jelentek meg és amelyek valamennyi erdélyi magyar értelmiségi könyvtárában megtalálhatóak.
A három napig tartó vásáron rengeteg bizsu kapható, ezüst és féldrágakő ékszer, gyűrű, nyaklánc, karkötő, a színes, tarka-barka kínálat hosszú standokot foglal le. Azokat rézből, bronzból, vagy azok utánzatából készült szobrok, kisplasztikák, nippek követnek, illetve bútordarabok, kanapék, fotelek, asztalkák, szekrények. Végigszemlélve a kínálatot, alig egy-két darab nyerte el a tetszésünket, a zöme túl díszesnek, túl művinek, túl giccsesnek tűnt.
A szenvedélyes gyűjtő apróságok után kutakodik. Valaki egy 4-5 centis üvegbagoly árára kíváncsi. „Harminc lej, milánói” – mondja az árus magyarul. „Esetleg muránói, de akkor is túl sokat kér érte” – mondja az érdeklődő és továbblép. Egy másik tetszetősebb darab, egy fém bagoly-alátét, 25-30 centi hosszú, 10 centi széles, – 75 lejt kér a tulajdonos érte, míg egy jókora, bronzbagolyért, 30 centi magas, 150 lejt.
A gyűjtők között vannak, akik gyűszűt vagy kiskanalat, kávéscsészét, porcelánbabát, szamovárt, miniatűr festményt gyűjtenek. Minden van a vásárhelyi vásárban, különleges formájú ajtókilincs, dugóhúzó, poháralátét, állatfigura, olajfestmény, velencei tükör, fali- és álló óra, kancsók, ebédlőkészletek, kések, katonai sisak, tőr és kard. Az árusok között a helyiek mellett az ország szinte valamennyi részéből, magyarok, románok és romák kínálják többnyire azt, amit megvásároltak családi hagytékokból, lebontásra ítélt házak padlásáról, kamrából, pincéből, vagy olyan műhelyekből, ahol dísztárgyakat restaurálnak.
