Egyházi építészet és díszítőművészet tekinthető meg Marosvásárhelyen

A Bolyai téri unitárius templom, a Vártemplom, a Kistemplom, a Minoriták-, vagy a Plébániatemplom mellett olyan kultikus helyek belső díszítőművészete is megtekinthető az unitárius egyház tanácstermében látható kiállításon, mint például az ortodox katedrálisé, vagy a fatemplomé – ahová egyébként ritkán, vagy egyáltalán nem szoktak bemenni a marosvásárhelyi magyarok.

Plájás István fotográfus és Novák József dizájner közös tárlatán 12 marosvásárhelyi templom fényképfelvétele látható, illetve a templomok belső és külső díszítőelemei – stukkók, festmények, ablak-keretek és -díszek, berendezési tárgyak, világító testek, karzatok, padok, oszlopok, – mindaz, ami vagy elkerüli a templomlátogató figyelmét, vagy egyáltalán nem megy az adott templomba és ezért nem ismertheti, hogy milyen az belülről.

A Páduai Szent Antalról elnevezett Minorita templomot ­ – a mai Köteles Sámuel utcában – 1741-ben kezdték el építeni, de csak 1767 végére készültek el vele – tudható meg a kiállítás egyik pannója melletti leírásról. A 12 templomot ismertető fotómontázs mellett külön-külön leírás olvasható az adott építményről, annak koráról, jellegzetességeiról.

A Keresztelő Szent János Plébániatemplomot 1728-ban kezdtek el építeni, orgonája 1761-ben készült Monus Tamás ajándékaként, de amelyet később kicseréltek az 1869-ben készített Moser-orgonára. A Ferencesek templomának ma már csak a tornya áll a város főterén, az eredeti helyén, a Szent Imre nevét viselő templomot és kolostorát 1972-ben bontották le. A Szent Mihály Arkangyal fatemplomot 1793-94-ben Constantin Hagi kereskedő és felesége építtette a város ortodox felekezetű lakosai számára. A kőtemplom is 1794-ben épült, Ioan Bob görög katolikus püspök anyagi támogatásával, Topler János építész tervei alapján.

A Gecse Dániel utcában álló református Kistemplom 1815-18 között épült meg, az egykori, az 1700-as évekből származó fatemplom helyén. A korabeli források szerint a mellette álló szegénygondozóról ispotálytemplomnak is nevezték. A bécsi Gäntner Jakob műépítész tervei alapján épült meg az egykori Iskola utcában 1900-ban a status quo neológ zsinagóga, a marosvásárheyi zsidó közösség akkori legnagyobb temploma, amelynek építészeti stílusa a román, a gótikus és a barokk keveréke, ami Erdély legnagyobb, legszebb és legértékesebb zsinagógáinak egyike.

A kiállított fotómontázsok bemutatják továbbá Az Úr mennybemenetele nagy ortodox katedrálist a főtér felső részéből, amelyet 1925-1934 között építettek, az Angyali üdvözlet nevű nagytemplomot, amelyet 1926-1936 között a görög-katolikus egyház építtetett, és amelyet ma szintén az ortodox egyház birtokol a főtér alsó részében. Az unitárius templom is látható a Bolyai-térről, – 1870-ben adták át ­–, a lutheránus-evangélikus templom 1829-ből, amelyet 1960-ban lebontottak és jelenleg a Régi kórház utcában áll.

A jövő héten még látható kiállítás egy rövid körképet ad a korábbi századokban, illetve a két világháború között épített templomokról, azok részleteiről, érdekességeiről, adatairól.

Kimaradt?