Európa első, 210 éve alapított borvízpalackozó üzeme alapítójának emlékére tartottak Nosztalgia Fesztivált a hét végén Borszékfürdőn. Az időutazás 5. kiadásán kivételes évfordulón emeltek cilindert a „Borszék atyjának” tartott bécsi Zimmethausen Antal sírjánál. A helyszínen fotóztunk.

A Nosztalgia Fesztivált öt éve találták ki az arisztokrácia századfordulós világa felélesztésére a borszékiek, és attól különleges, hogy a helyi közösség teljes beleéléssel eleveníti fel a fürdőtelep egykori világát. Ezt azért is szívből, mert a településen ma is élnek azon üvegfúvó szakemberek leszármazottjai - Birmanok, Cservenkák, Eigelek, Fochtok, Hartvigek, Kamenitzkyk, Kolbertek, Krammerek, Schillerek, Ucseszánekek, Kotczbacherek, Straffok, Talmajerek, Vakkonok, Vildek- , akiket a bécsi Zimmethausen Antal több mint 210 éve Borszékre hozott. A bécsi udvari tanácsos akkor vette haszonbérbe az üdülőtelepet Gyergyószárhegy- és Ditró közbirtokosságától: megalapította Európa első ipari palackozóüzemét (a jelenlegi Borsecszuperbrand ősi gyárát), üveghutát épített, és a fürdő kiépítésének további fejlesztéseit is menedzselte a villaépítésektől az útépítésig.

Az idén a helyi önkormányzat és a Borszékért Alapítvány által szervezett rendezvényen ezért koszorúztak is a Borszéken nyugvó Zimmethausen sírjánál – de a korabeli ruhákba öltözött borszéki fiatalok is kisétáltak fejet hajtani a városka líceumának névadójához.

Érdekes történelmi utazás volt a Farkas Aladár helytörténész, és a marosvásárhelyi származású Pethő Csongor Borszék-kutató közös képeslap- és fotókiállítása a helyi Borvízmúzeumban. Eleve érdekesség, hogy a múzeum maga egy korabeli fürdő architektúrájának leutánzása, éppen egy korabeli képeslap nyomán. Itt is hallhattuk: Zimmethausen Antalra nehéz emlékezni, mert halála után egy évvel fedezték fel a dagerrotípiát, és semmilyen tusrajz nem őrzi arcélét. Továbbá se bécsi, se budapesti levéltárakban nem lelhető adat a születésnapjára vagy halála napjára vonatkozóan. Mindazonáltal sejthető, hogy valójában Nagyszeben mellett született – mondta érdeklődésünkre Farkas Aladár.

Az idén Hargita Megye Tanácsa támogatásával szervezett nosztalgiaünnepen koncertsorozatot élvezhettek a turisták: a marosvásárhelyi filharmónia tagjaiból verbuvált NeumarktBrassQuintet, majd a sepsziszentgyörgyi színészekből álló Szalonspicc, vagy a bukaresti VintageDream is fellépett. A rendezvényen elmaradhatatlan társasági táncbemutató idén egy premierrel, táncházzal is bővült: a bécsi keringőtől az argentin tangóig lehetett csatlakozni a táncrendhez.

Érdekesség volt az 1943-ban készült Kalotaszegi Madonna levetítése, melyen éppen Borszék Bagolyvár nevű turisztikai látványosságánál énekli Sárdy János a közkedvelt, Rózsalevél című slágert – a film ugyanis Borszéket választotta a vadregényes „Kalotaszeg” természetben játszó jeleneteinek leforgatásához.

Az újjáépült borszéki sétányokon korabeli öltözetben sütkérező egyik kis csoporthoz szegődve engedélyt kaptunk egy fotósorozatra. „Borszék patinája ma is él, érezzük a forrásoknál, a villáknál, és családjainkban, de érzik a turisták is” – mondták a fiatalok, akik főleg az önkormányzat- és vállalkozók által felújított műemléképületeknél időztek. Borszék önkormányzata egyébként két újabb, tulajdonosaiktól nemrég felvásárolt romvillára készül uniós alapokat pályázni – mondta Mik József polgármester. A szervezők idén is megjelentették a fürdőtelep egykori kurírjának fesztivál-lapszámát, és lehetett lovas hintón is együtt utazni a krinolinos-napernyős borszéki úrhölgyekkel Borszák kilátóihoz.