A nemzetközi magánjog területe, vagy másképpen mondva, a külföldi elemet tartalmazó magánjogi viszonyok területe évtizedekig nem igazán volt az érdeklődés homlokterében. Ma azonban, amikor állampolgárok milliói országot és lakó- vagy tartózkodási helyet változtatnak, nemkülönben akkor, amikor a két vagy több állampolgárság felvétele mindennapi gyakorlat, változott a helyzet, mely változásokkal az EU-s és a nemzeti jogszabályoknak is lépést kell tartaniuk.

Nemrég egy ismertetőmben az Európai Parlament és a Tanács 2012. évi 650. számú Rendeletének az öröklési ügyekre vonatkozó, egységesítést célzó előírásait mutattam be vázlatosan, amelyeket ugyan csak 2015. augusztus 17-től kell kötelezően alkalmazni a tagországokban, de amelyek egyes országok polgári törvénykönyvében, mint például a 2011. október 1-jén hatályba lépett Román Polgári Törvénykönyvben már megtalálhatók. Mivel mondanivalóm ezekhez az előírásokhoz kapcsolódik, idézek ebből a Rendeletből.

A III. fejezet az Alkalmazandó jog címet viseli, s a 20. cikkben kimondja, hogy: „Az e rendelet által meghatározott jogot arra való tekintet nélkül alkalmazni kell, hogy az egy tagállam joga-e vagy sem."Tovább, a 21. cikk főszabályként határozza meg azt, hogy: „Amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik, az öröklés egészére alkalmazandó jog annak az államnak a joga, amelynek a területén az örökhagyó szokásos tartózkodási helye elhalálozásának időpontjában volt."

Ez alól a 21. cikk 2. bekezdése kivételt tartalmaz, amely annyira pontos megfogalmazású, hogy szó szerint ide kívánkozik: „Amennyiben – kivételes esetben – az eset valamennyi körülménye alapján egyértelmű, hogy az örökhagyó az elhalálozásának időpontjában nyilvánvalóan szorosabban kapcsolódott egy másik államhoz, mint ahhoz, amelynek joga az (1) bekezdés értelmében alkalmazandó lenne, az öröklésre alkalmazandó jog ennek a másik államnak a joga. "A jogválasztás azonban az állampolgárt akkor is megilleti, ha szokásos tartózkodási helye és állampolgársága nem esik egybe. Ugyanis a 22. cikk 1. bekezdése szerint az adott személy az utána történő öröklés egészére irányadó jogként választhatja annak az államnak a jogát, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik.

Ugyanebben a bekezdésben, de különálló szabályként a többes államolgársággal rendelkező személyek jogválasztásáról is szó van. Ezt is szükségesnek tartom idézni: „A többes állampolgársággal rendelkező személy bármelyik állam jogát választhatja, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik."

A Rendeletnek ezek az előírásai – mint már említettem – az új Román Polgári Törvénykönyvben is megtalálhatók, tehát nálunk ezek már most hatályosak. A törvénykönyv VII. könyve tartalmazza a nemzetközi magánjogi szabályokat (ezek tehát zömében kikerültek az 1992. évi, csak részben hatályon kívül helyezett 105. törvényből), és közelebbről a II. cím IV. fejezete taglalja az öröklésre vonatkozókat. A 2633. és a 2634. szakaszokban olvashatjuk mindazt, amit a fenti Rendeletből más ismerünk. Ott is, a Polgári Törvénykönyvben is követendő szabályként jelenik meg az, hogy jogválasztásnál, amit - egykori gyakorló közjegyzőként – közokiratba foglalt nyilatkozat formájában tudok elképzelni, azokat a szabályokat, törvényes előírásokat (alakiság, tartalmi elemek) kell betartani, amelyeket a választott jog előír mind a végrendelet készítésénél, mint pedig annak módosításánál és visszavonásánál.

A Román Polgári Törvénykönyv VII. könyve, ennek az általános rendelkezéseket tartalmazó I. címe, közelebbről a 2568. szakasz 1. bekezdése a nemzeti jogot mint az egyén állampolgársága szerinti jogot határozza meg, majd a 2. bekezdésben a többes állampolgársággal rendelkező személyeknél azt a jogot mondja ki alkalmazandónak, amelynek ő állampolgára és amelyhez leginkább kötődik, elsősorban szokásos tartózkodási helye alapján.

Amit tehát, kettős vagy többes állampolgárként tehetünk: az utánunk történő öröklés egészére irányadó/alkalmazandó jogként bármelyik állam jogát választhatjuk, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkeztünk. Ezt azonban a választott jognak a végrendelet készítésére, érvényességére, alakiságára és tartalmi feltételeire érvényes szabályok betartásával kell megtennünk, mert ha erről életünkben nem rendelkeztünk, nem válaszottuk meg az alkalmazandó jogot, fő- vagy alapszabályként szokásos tarózkodási helyünk joga szerint fogják a hagyatéki eljárást utánunk lefolytatni. (Folytatjuk.)