Klaus Johannis államfő a varsói NATO-csúcsot követő sajtóértekezletén Románia teljes sikeréről beszélt, úgy vélve: Bukarest elérte a Legfelsőbb Védelmi Tanácson kijelölt céljait az összejövetelen. Politikai megfigyelők – akik korábban Románia teljes kudarcáról beszéltek – elismerik, hogy az ország bizonyos törekvései megvalósultak, ám ugyanakkor fenntartásaik is vannak mindennek kapcsán.

Romániai céljai

Az általános vélemény szerint Románia varsói mérlege kiegyensúlyozott, és ezzel megnyílt az út az ország számára kedvező megoldások előtt – igaz, ez már a romániai döntéshozók intelligenciájától és diplomáciai készségétől függ.

Bukarest egyebek között 3-5000 fős, többnemzetiségű dandárt romániai felállítását szerette volna elérni, amelyet, rotációs alapon, más tagállamok nagyjából ezer fős katonája egészítene ki.

Románia egyik fő célja az volt, hogy a NATO keleti frontján egyensúlyt teremtsenek az északi és a déli szárny között, hogy a NATO fokozottabban legyen jelen a Fekete-tenger térségében, ahol Románia – a Krími félsziget elcsatolását követően – szomszédos lett Oroszországgal.

Ez utóbbi cél teljes meghiúsulása jelentősen rontott volna Klaus Johannis megítélésén, főleg azt követően, hogy Bulgária nemrégiben visszautasította az államfő javaslatát a három fekete-tengeri NATO-tag – Románia, Bulgária és Törökország – által létrehozandó, majd később a NATO fennhatósága alá kerülő fekete-tengeri flottáról.

A varsói csúcson ez utóbbi kérdésben nem hoztak konkrét döntést. Egyelőre ígéret született arra, hogy a NATO erősíti jelenlétét Európa dél-keleti részében, megfelelő intézkedéseket tesznek a Fekete-tenger esetében, támogatják a soknemzetiségű dandár létrehozására vonatkozó román kezdeményezést, és a katonai szervezet azon lesz, hogy erősítse légi és tengeri jelenlétét a térségben.

Időnyerés októberig

Klaus Johannis egyelőre tehát inkább csak időt nyert októberig, amikor is a NATO védelmi miniszterei ülnek össze, hogy tárgyaljanak a fekete-tengeri jelenlét kérdéséről. Törökország elnökének, Recep Erdogannak az álláspontja döntő lehet mindebben, csakhogy a török államfő álláspontja az Oroszországgal fenntartott kapcsolatainak megfelelően változik.

Sok múlik azonban azon is, hogy a román félnek miként sikerül a maga oldalára állítania a NATO-országokat. Vannak, akik nem zárják ki, hogy Lengyelország például mindenképpen Románia mellett lesz, hiszen Varsó jól emlékezik rá, hogy Klaus Johannis Lengyelország mellett állt ki akkor, amikor az Európai Bizottság nyilvánosan bírálta a varsói vezetést.

Jóllehet a zárónyilatkozat csak eléggé homályosan fogalmaz a Fekete-tenger kérdésében, az mindenképpen pozitív, hogy az eredeti javaslathoz képest szerepel benne a NATO légi jelenléte is a Fekete-tenger térségében.

Az Egyesült Államok különben 2017-től kezdve jelentős részvétel ígért a Románia területén sorra kerülő hadgyakorlatokon, hasonlóképpen Törökország is egy dandárral vesz majd részt ezekben az akciókban.

Mit nyert Románia

Románia sikert ért el a varsói csúcson a soknemzetiségű dandár felállításának tekintetében is. Ám ez a siker is csak részleges. A dandár jelentős részét román katonák alkotják majd. Bukarestnek tárgyalnia kell a tagországokkal a csapatküldést illetően, ezek a megbeszélések nem lesznek könnyűek. Eddig egyelőre csak Bulgária tett ígéretet 400 fő küldésére, de Lengyelország is biztosra ígérte részvételét a dandárban.

Klaus Johannis szerint a jelek ilyen vonatkozásban igen jók, az államfő arról viszont már nem beszélt, hogy a két országon kívül milyen más államok küldenének még katonákat a Románia területén állomásozó dandárba. Romániai katonai megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy ennek a dandárnak a nagy részét, a román katonák mellett a bolgárok és a lengyelek alkotják majd.

A balti államok és Lengyelország egyébként ennél már korábban többet értek el, hiszen egy-egy zászlóalj érkezik területükre amerikai, nagy-britanniai, kanadai és németországi katonák részvételével. Románia előnye azonban az, hogy a román katonák együtt gyakorlatoznak majd a dandárba érkező külföldi katonákkal.

Bukarest előnyként könyvelheti ez azt is, hogy a teljes keleti arcvonal megerősítésére tett ígéretével a NATO elismerte: Románia ugyanazokkal a biztonsági gondokkal küzd, mint Lengyelország és a balti államok – utóbbiak ugyanis kivételezett helyzetet élveztek Romániával szemben.

Román sikernek mondható az is, hogy a NATO-csúcson Romániát határállamként ismerték el, így ettől kezdve fokozott részét képezi a fokozott védelmi rendszernek.

A varsói NATO-csúcs azonnali előnye Románia számára pedig abban mutatkozik meg, hogy az Észak-Atlanti Tanács máris elrendelte az európai szövetséges parancsnokságnak, lásson hozzá a soknemzetiségű dandár felállításának szárazföldi előkészítéséhez, szem előtt tartva a tengeri és légi jelenlét megerősítését is, ami nem csak a dandár harci képességének fokozásához járul hozzá, de ez az egység részért képezheti majd a fekete-tengeri euroatlanti komplex biztonsági rendszernek is.

Korszerűsíteni kell a román hadsereget

Bár a zárójelentésben nem esik szó róla, de Varsó után a román politikusok már nem érhetik be üres szavakkal, hanem konkrétan és haladéktalanul maguknak is cselekedniük kell az ország biztonságának szavatolásáért. Vagyis korszerűsíteniük kell a román hadsereget, a gyorsreagálású egységekkel való zavartalan együttműködést szavatoló fegyverzettel, katonai felszerelésekkel kell ellátniuk a hazai fegyveres erőket.

Ebben az esetben tehát nem csupán a soknemzetiségű dandár gerincét alkotó két román zászlóaljról van szó, hanem a teljes román hadseregről, ennek érdekében pedig jelentősen fejleszteni kell a romániai hadiipart is.

Románia kudarc helyett inkább fél sikert aratott a varsói NATO-csúcson – arra pedig számtani lehetett, hogy nem teljesülhet valamennyi célkitűzése. A továbbiakban immár sok minden múlik a román politikai osztály ügyességén, rátermettségén, azon, hogy mennyire eredményesen lobbiznak a hazai illetékesek.