Újabb román paradoxon: miközben a lakosság létszáma évről évre fogy, egyre több a választópolgár. A „csoda” oka, hogy a polgármesterek csak felületesen állítják össze a választói névjegyzéket. A belügyminiszter illetékesei nemrégiben több mint 1500 elhunyt személyt töröltek a listáról. Jelenleg további, századik életévüket jócskán meghaladó 1000 személy esetében ellenőrzik, hogy életben vannak-e még.

Rossz a nyilvántartási rendszer

Mindez viszont csak csepp a tengerben. Román lapértesülések szerint a választói névjegyzékekkel sokkal nagyobb gondok vannak: nagyjából kétmillió olyan személy szerepel rajtuk, akik már nincsenek az élők sorában vagy külföldre távoztak.

Az Állandó Választási Hatóság adatai szerint Romániában jelenleg 18 274 891 személy rendelkezik szavazati joggal. Ez a szám viszont fölöttébb gyanús. Az országban a szavazati joggal rendelkező személyek névsorát automatikusan a lakosság-nyilvántartó központoktól veszik át. Más országokban viszont a szavazni kívánónak először regisztrálnia kell magát a választók névjegyzékében, és ugyancsak a választónak kell töröltetnie magát, ha a választások időpontját is magában foglaló, hosszabb időre távozik az országból.

A választók létszámával már a korábbi választások idején is gond volt, ami jól bizonyítja, hogy a Romániában alkalmazott nyilvántartási rendszer rossz. Az idevágó hazai törvény szerint a szavazókorúakat a listáról csak haláleset alkalmával vagy akkor törlik, amikor elveszítik román állampolgárságukat, illetve felfüggesztik választói jogukat.

A hosszabb időre külföldre távozó vagy ott letelepedő román állampolgároknak nem kell töröltetniük magukat a választói névjegyzékből. Ha külföldön élnek választói jogukkal, nevük akkor is szerepel a romániai lajstromokon, amelyek tehát jóval több nevet tartalmaznak a romániai választók tényleges számához képest.

Képtelen helyzet: A-változat

Ráadásul a romániai névjegyzékek a népességfogyatkozás és a masszív külföldre távozás ellenére nagyjából konstans számú választót tartanak nyilván, sőt számuk az utóbb három évben folyamatosan nőtt. Így például 2008-as helyhatósági választásokon 18 199 257 szavazót tartottak hivatalosan nyilván, négy év múlva számuk 18 150 414-re csökkent. Tavaly január 31-én 18 159 151 szavazóról, 2016. január 4-én 18 272 623, május 5-én pedig 18 274 891 szavazóról tudtak, 2015 és 2016 között tehát a választók száma csaknem 116 ezerrel, 2009-hez képest pedig még többel nőtt. 

2015 januárja és 2016 májusa között, azaz alig több mint egy év alatt 113 472 személlyel nőtt a választók száma Romániában. Bukaresti lapok a helyzet képtelenségét néhány statisztikai adattal érzékeltetik.

Az A-változat szerint 2015-ben szavazati jogot kaptak az 1997-ben született, 18. életévüket betöltő fiatalok, akiknek száma, a 18 évvel ezelőtti adatok szerint, 236 900 volt. Ha 2016. január 4-én még valamennyien életben voltak, akkor ezt a számot hozzá kell adni a 2015. januárjában létezett 18 159 151 szavazóhoz. Csakhogy ebből le kell vonnunk a 2015-ben elhunyt személyeket, akiknek száma, ugyancsak a Központi Statisztikai Intézet szerint 262 174 fő. Ha pedig az 1997-ben születettek számából kivonjuk a 2015-ben elhunyt személyek számát, akkor kiderül, hogy 25 274 választóval kevesebb, vagyis mindössze 18 133 904 szavazó volt tavaly, matematikailag tehát ennek a számnak kellett volna megjelennie 2006. január 4-én, nem pedig 18 272 623 főnek.

Képtelen helyzet: B-változat

A B-változat szerint a Központi Statisztikai Intézet nyilvántartásának megfelelően Románia rezidens lakossága 2015-ben 19 861 000 fő volt (a rezidens lakosnak számít mindenki, aki ténylegesen Románia területén él). Ugyancsak a román statisztikusok szerint az országban 2015-ben 3 725 857 0-17 év közötti kiskorú személy élt, akik nem rendelkeznek szavazati joggal, így a választási listán sem szerepelhetnek.

Ha ezt a számot levonjuk a rezidens lakosság létszámából, akkor mindössze 16 135 143 szavazóképes lakost kapunk. Ez volt tulajdonképpen a választók reális száma 2015. január 1-jén. Ehhez képest a választói listán 2 145 851 személy szerepel illegálisan.  (A B-változatnál csupán a 2015. évi adatokat lehetett felhasználni, ezek ugyanis a legfrissebbek).

Kinek érdeke?

A választók létszámának mesterséges felduzzasztása nyilvánvalóan a pártok érdekeit szolgálja. Először is, ha több a választó, akkor növekedhet a képviselők és a szenátorok száma, amelyet a választási törvény az ország lakosságához viszonyítottan állapít meg. Elvileg 70 ezer lakosra jut egy parlamenti képviselő és 160 ezer lakosra egy szenátor.

Ha több a választópolgár (vagyis az ország lakossága), akkor nem csökken a megyei és helyi tanácsosok száma sem, a polgármesteri hivatalok, a tanácsok pedig nem kapnak kevesebb pénzt. A „kitalált” szavazókra végül pedig azért is szükség van, hogy – amint azt már korábban is láthattuk – meg lehessen hamisítani a választási eredményeket.