A magyarság anyanyelvhasználati jogairól tartott előadást Marosvásárhelyen a Kultúrpalota kistermében dr. Csóti György, Magyarország Kisebbségi Jogvédő Intézetének igazgatója csütörtökön, akit Soós Zoltán polgármesterjelölt mutatott be a jelenlevőknek.

Csóti György elsősorban a Kárpát-medencében élő magyar közösségeknek az anyanyelvhasználatra vonatkozó jogait ismertette tényszerűen. Felvidékkel kezdte, ahol ellentmondásosan értelmezik e jogot, az alkotmány ugyanis megengedi az anyanyelv használatát, viszont létezik egy végtelenül diszkriminatív nyelvtörvény, amely rögzíti, hogy milyen formában élhetnek a kisebbségek ezekkel a jogaikkal. Felvidéken példátlan a kettős állampolgársághoz való viszonyulás is – mutatott rá az előadó.

Kárpátalján nagyon érdekes a helyzet – fogalmazott Csóti, – ott ugyanis „minden lehetséges”, lehet jobb, de akár rosszabb is a helyzet, a változások függvényében. Ha az Európai Uniós és Ukrajna vezetőiben lesz méltányos belátás, egyenjogúságot élveznek majd a nemzeti kisebbségek is, autonómiát kapnak, és Svájchoz hasonló föderációban élhetnek. De amennyiben az ország keleti része leszakad, akkor rosszabbodni fog a helyzet – mutatott rá.

Erdélyben, – a Partiumban és a Bánságban is – nagyon megengedett az anyanyelvhasználat, törvény van erre, és az Európai Unióban példaértékűnek számít. Vagyis csupán elméletileg, mert a gyakorlatban egész másképp működik ez – hívta fel a figyelmet Csóti György, aki megállapította, hogy itt Romániában „nem szabad ezeket a törvényeket betartani, mert büntetés jár értük”.

Vagyis a román állam külföld felé jó példát mutat, kirakat-politikát folytat, míg akadályozza az utcanévtáblák anyanyelvű kiírását, a zászlóhasználatot, az anyanyelven történő oktatást, képzést. „A román politika szemfényvesztő, büntető és hazug” – mondta az előadó, aki szerint ezt ki kell mondani, mert békében és együttműködésben kell élnie a két közösségnek, de ahhoz meg kell adni az őshonos kisebbségek jogait a gyakorlatban is.

Szlovéniában jobb magyarak lenni

Délvidéken megjelentek az autonómia csírái – elemezte a szerbiai magyar közösség helyzetét Csóti, rámutatva ott is a szerb politika kettős játékára, amit az Európai Unió és Magyarország felé mutat, hogy támogatást szerezhessen, ugyanakkor a meglévő jogokat is megpróbálja visszavonni.

Egész más a magyar kisebbségnek a helyzete Horvátországban és Szlovéniában, ahol államalkotóként ismeri el őket az alkotmány. Bár ott sem fenékig tejfel az élet, ugyanis szűkös anyagi lehetőségek állnak a kisebbségek rendelkezésére, ezért a magyar kormány támogatja a kulturális fennmaradásukat – tette hozzá. „Miért olyan jó ott magyarnak lenni?” – tette fel a kérdést, majd választ is adott rá a kisebbségi jogvédő: azért, mert nagyon kevesen vannak.

A megmaradás feltételei

Előadásában a Kárpát-medencében élő magyarok jogainak ismertetésével, a Magyarországgal szomszédos államok kisebbségpolitikájának ismertetésével arra a következtetésre jutott Csóti György, hogy a magyar kisebbségek teljes felszámolása a cél. Nem fizikai értelemben, ez ma már fel sem merül, hanem a jogok megnyirbálásával, a lassú, de szisztematikus beolvasztással. „Az idő nekik dolgozik, ki kell csak várniuk” – figyelmeztetett az előadó, aki a megmaradás feltételeit is ismertette.

Elsősorban az akaratot és az áldozatvállalást hangsúlyozta, elsőként azt, hogy a magyar politikai pártoknak, ha ígéreteiket nem váltják valóra a koalícióban, ki kell lépniük onnan. A második feltétel, hogy legyen egy megfelelő jogi és nemzetközi háttér, amelyre folyamatosan lehet hivatkozni. A harmadik feltétel pedig az, hogy a többségi nemzet ismerje, fogadja el az őshonos kisebbség jogait.

Az előadás második felében Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke olvasta fel az Egy csíki asszony története című írást, majd beszélt arról, hogy az anyanyelv használatához mindig, minden körülmény ellenére ragaszkodni kell, akarni és merni kell magyarnak lenni. A csíkszeredai nyelvvédő a széleskörű összefogást hangsúlyozta és az áldozatvállalást.