Aligha járunk távol az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a boltban vásárolt élelmiszereknek nem sok közük van a növényekhez vagy az állatokhoz. Ezek nagyrészt laboratóriumban készültek, „feledhetetlen ízűket” mesterségesen előállított ízfokozóknak, adalékanyagoknak köszönhetik.

Az emberek érzékeit észrevétlenül manipulálja az immár világhatalommá szerveződött ágazat, az „ízipar”, amely már-már maffiaszerűen működik. Fogyasztóvédők figyelmeztetnek: ez a maffia veszélyezteti a „kulináris önrendelkezés” jogát, az ember ugyanis nem azt eszi, amit vásárolni vélt, hanem egészen mást, erre pedig a csomagolóanyagokon látható – sokszor olvashatatlanul apró betűs, kódolt jelekből – aligha jöhet rá.

Fogyasztóvédők adatai szerint aki üzletben vásárolt eperjoghurtot eszik, az voltképpen fűrészport fogyaszt jóízűen; aki bolti citromlevet csöpögtet teájába, az egy penészgomba által termelt anyaggal teszi ízletesebbé italát; az édes és a savanyú ízanyagokat „beidomított” baktériumok termelik.

Kimutatások szerint a Föld teljes epertermése sem fedezné annak az epermennyiségnek az egy százalékát sem, amelyet az „eperfagyikban”, „eperjoghurtokban”, „eperdesszertekben” elfogyasztunk. De sebaj: ha nincs elég eper, majd termelnek a laboratóriumokban, ki tudja milyen anyagokból előállított „eperaromát”.

Az eperaroma egyik legfőbb előállítója egyébként egy Holzmindenben székelő német aromagyár, amely egyszerű anyagokból – ausztrál(?) fűrészporból, alkoholból, vízből és néhány titkos összetevő keverékéből készít „finom” eperízeket.

„Dögasszonyleves” négy főre: két gramm marhahúsból

Kávézás közben ne nagyon örvendjünk a bolti kávétejszínnek: ezt egy amerikai konszern baktériumból készíti el, akárcsak egyébként a krémsajtot. Egy újabb amerikai konszern őszibarack-aromát ricinusolajból, cseresznyét pedig vörös áfonyából „varázsol” – de ez a cég legalább részben természetes anyagokat használ.

Az Athlon nevű cég péksüteményét madártollból készíti. Példáját szinte követi az ismert Procter and Gamble vállalat, amely a kenyérgyártás alapanyagául gyapotrostot használ. A ropogós kenyérhéjat az acetyl-pyrolin nevű vegyi anyag adja. A General Foods viszont vízből, fehérjéből, gyanús zsiradékok hozzáadásával (mű)szalonnát állít elő.

A hipermarketekben vigyáznunk kell a „házi sonkával”, de még a luxusfalatnak számító füstölt lazaccal is. Ezek ugyanis nem láttak semmiféle füstöt, a húsgyárak folyékony füstöt, vagyis műfüstöt használnak – ezzel az ételek fél perc-másfél perc alatt megkapják a füstös ízt.

Természetesen a gyártók – és a forgalmazók – igyekeznek ebből minél kevesebbet a vásárló tudomására hozni. A Danone nevű cég „szuperegészségesnek” hirdetett joghurtitala például az egészségre veszélyes két édesítőszert: K-aceszulfámot és aszpartámot tartalmaz.

A tasaklevesek (a szellemes székely megfogalmazás szerint: dögasszonylevesek) csomagolóanyagai is voltaképpen hazudnak. A német szerző, Hans Ulrich Grimm szellemes pamfletjében megállapítja: a Knorr és Maggi zacskós húslevesekben – amely a gyártók szerint négy főre elegendő! – mindössze két gramm szárított marhahús található. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került élelmiszerek 96 százaléka ipari, laboratóriumi termék volt.

Mint a kábítószer

A mesterséges íz- és aromanyagok olyanok, mint a kábítószer: az ember könnyen hozzájuk szokik. Az a gyermek, aki például már korán rászokott a kólák összetételére – azaz  a szén-dioxidra, foszfor- és citromsavra, nátriumbenzoátra, koffeinre – az bizony ízetlennek érzi majd a házi készítésű és valódi gyümölcsből készült hűsítőket. Az élelmiszeripar hozzászoktatja az embert a vegyi úton előállított édesítőszerekhez, az ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, és egyszerűen ízfüggővé teszi.

Felmérések szerint jelenleg az élelmiszeriparban több mint húszezer élelmiszer-adalékot használnak – közöttük hétezer aromát. Ezek jelentős részét üzleti titoknak tartják, használatukhoz pedig makacsul ragaszkodnak, mivel e gyanús porocskák és folyadékok felhasználása nélkül ízetlen termékeiket nem venné senki sem.

Szakemberek szerint az ízekkel való manipuláció igen veszélyes lehet. Az íznek jelentős szerepe van: legfontosabb funkciója éppen a táplálék ellenőrzése. Az íz alapján állapítjuk meg, hogy ízlik-e avagy sem, fogyasztható-e avagy sem az élelmiszer, az ételek rossz íze figyelmeztet rá, hogy mit nem szabad megenni. Aki ízérzékünket becsapja, az bármilyen ételt megetethet velünk.

Csak azonnali halált ne okozzon

A laboratóriumokban előállított aromák, ízfokozók megváltoztatják ízlelésünket. Hozzászoktatnak a mesterségesen felfokozott ízekhez, és még a természetes eredetűnek vélt készítményeknél sem azt esszük, amit enni vélünk.

Ma már odáig jutottunk, hogy a gyorséttermekhez – fast foodok-hoz – szokott nemzedék tulajdonképpen már nem is ismeri az ételek eredeti, természetes ízét. Az ételekhez mesterségesen adott adalékanyagok – bár az élelmiszeripariak szerint egyáltalán nincsenek káros befolyással az egészségre – sajnos, számos betegség kiváltó tényezői lehetnek.

A most használatos adalékanyagok növekvő élelmiszeripari felhasználásával párhuzamosan nőttek a „civilizációs betegségek” (cukorbaj, keringési rendellenességek,  magas vérnyomás). A helyzet – némi túlzással – így jellemezhető: azokat az adalékanyagokat, amelyek fogyasztása nem jár azonnali mérgezéssel vagy halállal, az élelmiszeripar bedolgozhatja termékeibe.