Az élelmiszerek adalékanyagairól számos téves elképzelés született, ezeket igyekezett tisztázni az Erdélyi-Múzeum Egyesület székházában Kékedy-Nagy László vegyész, a BBTE Kémia karának adjunktusa.

Rövid történelmi áttekintésében a vegyész felvázolta, miként változtak a módszerek az idők során, a sózás, szárítás és egyéb tartósítási megoldások feltalálásától a huszadik század elején alkalmazott, ellenőrizetlen szintetikus vegyületekig, az 1962-ben bevezetett E-számok rendszeréig.

Egy évvel később jelent meg a Codex Alimentarius, amely általános irányelveket szabott meg - ehhez Románia 2010-ben csatlakozott. Manapság négymilliárd tonna élelmiszert állítunk elő, amelynek különböző okokból - például a tárolási nehézségek miatt - csak a fele jut el a "gyomrokba", mondta a vegyész.

Az adalékanyagok meghatározása többek között, hogy olyan szerek, amiket önmagukban nem fogyastunk,és amik a folyamatban vagy a termékben kedvező hatást váltanak ki. Fontos az is, hogy kis mennyiségben jelennek meg, azt célozva meg, hogy jobb ízt vagy küllemet adjanak. A szakember elmondta, az adalékok valóban kiküszöbölik az ételmérgezéseket, ugyanakkor eeknek köszönhetően bővül egyre a választék, az élelmiszerárak is javulnak.

Háromféle adalékanyag létezik: a természetesek, a természetazonosak, amelyeket vegyi szintézissel állítják elő, és amelyek nem megkülönböztethetők a természetesektől, valamint a mesterségesek. Az E-számokat a következőképpen csoportosítják: 100-181: színezékek, 200-297: tartósítószerek, 300-386: antioxidánsok és savanyúságot szabályzó anyagok, 400-495: sűrítőanyagok , stabilizátorok és emulgeálószerek, 500-585: savanyúságot szabályzó anyagok és csomósodást gátló anyagok, 600-671: ízfokozók, 700-772: antibiotikumok, 900-999: egyéb adalékanyagok.

Kockázatot jelent azonban, hogy ami ma nem jelent veszélyt az átlagfogyasztóra, később veszélyesnek bizonyulhat - kutatások kideríthetik idővel, hogy mi egészségtelen, amiről korábban nem hittük volna. Túlérzékenységi reakciókat is kiválthatnak az adalékanyagok, bár a lakosság mindössze 1-3 százaléka érintett ebben. Problémát jelent az is, hogy a kis tápértékű élelmiszerek a táplálóbbak kárára elterjednek a piacon, gondoljunk itt a különböző gyorsételekre.