Kisebb a székelyföldi farkasállomány, mint gondolták

A szakemberek számára is meglepő eltérések mutatkoznak a farkasok becsült és valós egyedszáma között Romániában. A vadállomány feltérképezését végző munka részleteiről a WolfLife projekt Hargita megyei koordinátorát kérdeztük.

Az egészséges farkaspopuláció megőrzése és a lakosságnak a farkashoz való megfelelő viszonyulása érdekében, valamint a farkasnak az ökoszisztémákban betöltött kulcsfontosságú szerepének népszerűsítéséért rajtolt egy éve a WolfLife projekt, amely idén novembertől Hargita megyére fókuszál majd. Az uniós finanszírozással indult kutatómunka célja egyebek között leépíteni azt az előítéletekkel tele negatív képet, ami ezt az állatfajt övezi.

A kutatük hat megyében mérik fel a farkasállományt. Szabó Szilárd Hargita megyei koordinátor tájékoztatása szerint eddig Kovászna és Vrancea megyékben tevékenykedtek. Az eddig levonható következtetés az, hogy a farkasok falkánkénti száma a becslésekhez képest meglepően alacsony. Mint mondta: miközben a lakosság elképzelése szerint egy falkában akár húsz egyed is van, a valóságban alig 3-4 farkasról van szó.

A kutató kiemelte: kóbor ebekkel kapcsolatos megfigyeléseket is végeztek. Mint kiderült, ezek a farkasok elől pusztítják el a zsákmányállatot, kórokozóik pedig – ha a farkas a kutyát eszi meg – elpusztítják a fiatal farkasokat.

Szabó Szilárd – aki egyben a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség munkatársa – elmondta: mivel a farkasokat is veszélyezteti az élőhelyeik fragmentációja, a projekt egyik célja feltérképezni a kulcsfontosságú élőhelyeket: például ahol párosodásaik helyszíneit, mert ezeknek a területeknek a védelmével fenntartható lesz a ragadozó hazai populációja. Eddig húsz farkasbarlangot azonosítottak, az élőhelyek állapotának felméréséhez pedig harminc kritikus helyre figyelnek. 

A farkas Európa-szerte szigorúan védett faj, a hivatalos adatok szerint Romániában megközelítőleg 2000-2700 farkas él összesen kilenc millió hektárnyi területen. A WolfLife projekt a populációk struktúráját és dinamikáját térképezi fel egy országos stratégia kialakításához. A projekt összköltségvetése 950 ezer euró, ennek 75 százalékát az Európai Bizottság, a fennmaradó összeget pedig a környezetvédelmi minisztérium biztosítja.

Nem a farkas a felelős a vadkárokért

Kárfelmérést eddig több mint 40 esztenán mértek Vrancea és Kovászna megyében. Az eredményekből kiderül: a farkas okozta károk miatt a gazdákat kell okolni, nem pedig a farkasállományt. A nemrég Szentléleken történt, 15 juh kimúlásával végződött farkastámadás oka is az volt, hogy a gazda egy improvizált kerítés mögött tartotta juhait a faluszélen.

Gondot okoz ugyanakkor az is, nyájőrzésre a hagyományos kutyák helyett külföldről hozott állatokat használnak, ezek azonban vagy nem tudják ellátni juhok őrzését vagy pedig hamar megbetegszenek. A WolfLife erre megoldást is kínál: kiképzett hagyományos juhászkutya-fajták bevezetésével tervezik csökkenteni a károkat – mondta Szabó Szilárd, jelezve, a Vrancea megyében nevelt nyájőrzőket ingyenesen adják majd át a juhászoknak.

„Jó, ha vannak farkasaink”

A kutatók hangsúlyozzák: ahol őz, szarvas él, ott a farkas is akad. Tudni kell, hogy ezen patások túlszaporodását éppen a farkasállomány akadályozza, aminek hiányában nagy károkat okoznának – ez Nyugat-Európában már bebizonyosodott. „Be kell látni: jó, ha vannak farkasaink” – összegezte Szabó Szilárd.

A négyéves futamidejű WolfLife projektet a Hargita, Kovászna és Vrancea megyei környezetvédelmi ügynökségek és a Biológiai Diverzitás Megőrzéséért Egyesület partnerségében indult, ezen kívül Bákó, Neamt és Maros megye területét érinti. Az európai szakembergárdával és támogatással egy éve indult kutatómunka novembertől a Madarasi Hargitán folytatódik.

 

Kapcsolódók

Kimaradt?