Néhány kisebbséggel szemben jóval intoleránsabbak vagyunk, mint a magyarországi társadalom, az uniós viszonyuláshoz képest pedig kimondottan kirekesztjük a vallásában, szexuális orientációjában, etnikai származásában eltérő embertársainkat - derült ki az Európai Unió legújabb közvélemény-kutatásából.

Az október 1-jén megjelent Eurobarometer az unió 28 tagországában, 27 718 személy megkérdezésével mérte fel, mekkora a diszkrimináció az EU-ban. A személyes megkérdezés alapján történő kutatás 2015. május 30. és június 8. között történt. Romániában 1 012, Magyarországon 1 051 személyt faggattak.

Hányan érzékelik a diszkriminációt?

Arra a kérdésre, mennyire elterjedt Romániában az etnikai alapon történő hátrányos megkülönböztetés, a megkérdezettek 51 százaléka mondta azt, hogy gyakori jelenségről van szó (29 százalékuk szerint ritka). Uniós szinten ez az arány 64, Magyarországon pedig érdekes módon 65 százalék.

Amikor a szexuális orientáció (meleg férfiak és nők, valamint biszexuálisok) alapján történő megkülönböztetésre kérdeztek rá, a megkérdezett romániaiak 52 százaléka értékelte gyakori jelenségnek, 26 százalékuk szerint ritka az ilyen esetek száma, és 4 százalékuk szerint nem létezik diszkrimináció. Nagyon nagy arányban (17 százalék) nem válaszoltak a kérdésre. Magyarországon a megkérdezettek 49 százaléka mondta azt, hogy elterjedt jelenségről van szó, uniós szinten ez az arány 58 százalék.

A nemi identitás alapján (transzszexuális, transznemű) történő diszkrimináció esetében a romániai társadalom 46 százaléka, a magyarországi 40 százaléka észlelte gyakorinak a kirekesztést. A vallási alapon, az idősekkel szembeni, a fogyatékosság alapján történő megkülönböztetést szintén elterjedtebbnek érzik Romániában, mint Magyarországon. A nemek szerinti diszkriminációt már a magyarországi társadalomban többen érzik gyakori jelenségnek.

Asztalos Csaba, a Diszkriminációellenes Tanács elnöke korábban már kifejtette, az, hogy egyre többen érzékelik egy társadalomban a diszkriminációt, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az esetek száma megnőtt volna, ebbe ugyanis nagymértékben belejátszik a tudatosság, hogy mennyire ismerik fel a hátrányos megkülönböztetést az adott társadalomban.

Csak meleg államfőt ne!

Hogy mennyire vagyunk ténylegesen kirekesztőek, azt a közvélemény-kutatásban egyebek mellett a következő kérdéssel mérték fel: hogyan vélekednénk, ha a legmagasabb megválasztott politikai pozíciót egy nő, egy fogyatékkal élő, egy más vallású, egy más etnikumú, egy idős személy, egy meleg, vagy egy transznemű töltené be?

Magyarországon a megkérdezettek 5 százaléka mondta azt, hogy igencsak kényelmetlenül érezné magát, ha nő lenne ez a személy, Romániában ez az arány 8 százalék. Ha fogyatékkal élő lenne például a kormányfő, ez Magyarországon a megkérdezettek 22 százalékánál okozna ellenérzéseket, Romániában a válaszadók 27 százalékát verné ki a víz.

Ha más vallású lenne, mint a többség, az arányok a következők: Romániában 22, Magyarországon 24 százalék. Ha meleg lenne például az államfő, ez Romániában a válaszadók óriási arányát, 59 százalékát borítana ki, Magyarországon ez az arány 37 százalékos.

Romániában nem akadnának ki annyira a muszlim kollégától

Arra a kérdésre, hogy mennyire éreznénk kényelmesen magunkat, ha munkahelyi kollégánk egy kisebbséghez tartozna, ismét van, amiért szégyenkeznünk, hiszen az elutasítók aránya szintén magasabb az uniós átlaghoz képest.

Ha például színesbőrű (afroamerikai) lenne a kolléga, a romániai társadalom 15 százalékát, Magyarországon a megkérdezettek 16 százalékát, uniós szinten pedig 6 százalékát verné ki a víz. Ha zsidóval kellene együtt dolgozni, Magyarországon a megkérdezettek 9 százalékában keltene ellenérzéseket, Romániában 20. Ha muszlimról lenne szó, ez az arány Romániában 20, Magyarországon 22 százalék. Ha meleg, Romániában 42, Magyarországon 29, ha roma, Magyarországon 20, Romániában 23 százalék.

Melegházasság? Még mit nem?

A közvélemény-kutatás külön kérdéskört szentel a melegekkel szembeni viszonyulásnak. Azzal a kérdéssel például, hogy a meleg, leszbikus, biszexuális embereknek ugyanolyan jogokkal kellene-e rendelkezniük, mint a heteroszexuális embereknek, Romániában a válaszadók 36 százaléka (uniós szinten 71 százalék) értett egyet, Magyarországon ez az arány 49 százalék. Hogy kellene-e engedélyezni az azonos neműek házasságkötését egész Európában, Romániában a megkérdezetteknek mindössze 21 százaléka értett ezzel egyet, Magyarországon 39, uniós szinten 61 százalékuk.

Arra a kérdésre, hogy mennyire tartjuk hatékonynak a diszkrimináció elleni fellépést, már nincs eltérés az uniós és az országos válaszok között: a megkérdezett romániaiak 24 százaléka nem tartja hatékonynak, uniós szinten ez az arány 26 százalék.

Hogy mennyire értünk egyet azzal, hogy az iskolai órákba és a tananyagokba is bele kellene foglalni a tájékoztatást a sokszínűségről, Románia ismét jobban elzárkózik, mint az uniós szintű társadalom, de nyitottabbnak mutatkozik bizonyos esetekben, mint a magyarországi.

Míg Romániában a megkérdezettek 25 százaléka nem ért egyet azzal, hogy az etnikai sokféleség tananyag legyen, Magyarországon ez az arány 31 százalék, uniós szinten 14 százalék. A vallási vagy hitbéli meggyőződés sokszínűséget Romániában szintén többen foglalnák bele a tananyagba, mint Magyarországon.

Az elzárkózás a szexuális kisebbségekről kapott iskolai tájékoztatás esetében viszont nagyobb Romániában, mint Magyarországon: míg a magyarországi megkérdezettek 58 százaléka mondta azt, hogy foglalkozni kellene a melegekkel az iskolában, Romániában mindössze 45 százalék értett ezzel egyet, 47 százalékuk pedig nem. A transzneműek esetében szintén ez az arány.