(Vázlatos ismertető)

Hosszas egyeztetés után az EU Európai Tanácsában képviselt uniós tagállami kormányok 2012. június 7-én fogadták el az Európai Parlament és a Tanács 650/2012. számú (hosszú nevű) EU Rendeletét: az öröklési ügyekre irányadó joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az öröklési ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, az öröklési ügyekben kiállított közokiratok elfogadásáról és végrehajtásáról, valamint az öröklési bizonyítvány bevezetéséről. (A továbbiakban csak a Rendelet.) Az említett, alaposan dokumentált és nagy terjedelmű uniós jogszabály 2012. július 27-én jelent meg az Európai Unió Hivatalos Lapjában, de felkerült az internetre is, ahol magyar nyelven (is) olvasható. Bár a Rendelet 84. cikke szerint kihirdetését követő huszadik napon hatályba lépett, néhány eljárási szabály kivételével csak 2015. augusztus 17-től lesz „a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban", ami azt jelenti, hogy addig valamennyi tagállam az öröklésre vonatkozó belső szabályait ezekhez a keretszabályokhoz köteles igazítani majd.

Rovatunkban megjelenő írásainkra figyelő olvasóink emlékezhetnek arra, hogy a most elfogadott Rendelet - akkor még csak tervezetével - ebben az évben, áprilisban az ÚMSZ-ban már foglalkoztunk. Abban is említettük, és most megismételjük, hogy ez az új jogszabály jelentősen leegyszerűsíti a nemzetközi öröklés lebonyolítását azáltal, hogy az elhunyt szokásos tartózkodási helye alapján határozza meg az eljáró joghatóságot és az alkalmazandó jogot. Ezzel pedig elérhető lesz az, hogy az unió tagországainak polgárai teljes körű jogbiztonság mellett előre gondoskodhatnak az utánuk következő öröklés rendjéről, helyéről. Egyúttal a Rendelet lehetőséget teremt arra is, hogy a külföldön élő polgárok, ha ezt kívánják, teljes hagyatékukat az állampolgárságuk szerinti jog hatáskörébe utalják, azaz alternatív megoldásként nem a szokásos tartózkodási hely szerinti joghatóság dönt majd hagyatéki ügyükben – amint ez a rendelet 21. cikkében ún. főszabályként olvashó -, hanam a 22. cikkben megfogalmazottak szerinti joghatóság, amely a jogválasztásról így rendelkezik:

„ (1) Egy adott személy az utána történő öröklés egészére irányadó jogként választhatja annak az államnak a jogát, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik. "De ha már a jogválasztás szóba került, itt említem azt is, hogy a Rendelet 22. cikke a két vagy több állampolgársággal rendelkező személyek jogválasztását is szabályozza. Ezt is érdemesnek tartom szó szerint idézni: „A többes állampolgársággal rendelkező személy bármelyik állam jogát választhatja, amelynek állampolgárságával a választás megtételekor vagy az elhalálozás időpontjában rendelkezik." Ennek a választásnak a módját, kivitelezését is előírja a Rendelet, a végrendeletet vagy végintézkedést jelölve meg erre, amelynek tartalmi érvényességére a választott jog az irányadó. A szabály ugyanaz akkor is, amikor a választást magában foglaló okiratot módosítani akarják vagy éppen vissza kívánják vonni. Ez esetben is a választott jognak a végintézkedés módosítására, illetve visszavonására vonatkozó alaki követelményei a követendőek és alkalmazandók. (A Rendelet 22. cikkének 4.bekezdése szerint.)

A 2011. október 1-jén hatályba lépett új Román Polgári Törvénykönyv megfogalmazói ismerhették a fenti Rendelet (akkor még csak tervezet) szövegét, mert a 2633. és a 2634. szakasz első bekezdése szinte szó szerint a már elmondottakat tartalmazza. Ezekről a már említett törvényismertetőben olvashattak, de oly annyira fontos ismerni ezeket, hogy megismétlem az abban foglaltakat. A Ptk. 2633. szakasza az állampolgárság szerinti jog helyett hagyatéki ügyekben az elhunyt utolsó szokásos tartózkodási helyének jogát nevezi meg egységesen követendőnek, de ugyanakkor a 2634. szakasz első bekezdésében lehetőséget teremt arra is, hogy az örökhagyó teljes hagyatéka rendezésére az állampolgársága szerinti jog alkalmazását válassza, ebben az esetben egy olyan szándéknyilatkozatban, amelynek készítésénél, megfogalmazásánál, alaki követelményeinél a választott jog szerint a végrendeletre vagy végakaratra vonatkozó szabályokat kell követni, betartani. A választást magában foglaló nyilatkozatot módosítani lehet, mi több, vissza is lehet vonni, de ez esetben is csak a választott jog szerint a végrendelet formájára, módosítási és visszavonási feltételeire vonatkozó szabályok betartásával. (Ptk. 2634. szakasz 3. bekezdés) A választás joga tehát az állampolgáré, tőle függ, hogy él-e a választás jogával. Ha nem él vele, akkor majd a „főszabály" érvényesül, ennek alapján tudnak/fognak ügyében eljárni, azaz hagyatéki ügyét a szokásos tartózkodási helye joga szerint fogják az illetékes hatóságok (közjegyző, bíróság) intézni.