Bár sokat nem látott Székelyföldből, igyekezett megérteni a hasonlóságokat és különbségeket a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézetének egyetemi táborában a katalán Silvia Perez Serrano. Az Universitad Autonóma de Barcelona kulturális antropológia szakán végző lány Gyergyócsomafalván ismerkedett a helybéliekkel, a tanulságokról a Maszolnak is beszámolt.

Mielőtt egy hetet eltöltöttél volna itt is, hol jártál-keltél a világban?

Az egyetemi évek alatt Manchesterben tanultam egy félévet az Erasmus-programnak köszönhetően, majd Edinburghban, két hónapig. Az intézménytől függetlenül számos országot, várost meglátogattam már: Svédországot, Amszterdamot, Párizst, Ausztriát, az Egyesült Államokat, és Spanyolország különböző tájait is. Spanyolországban részt veszek házfoglalásokban, azaz squatter vagyok, üres házakba költözöm be valamennyi időre. A squattereket persze gyakran kilakoltatják a rendőrök, néha a közösséget, a szomszédokat is zavarja az ilyesmi, de igyekszünk hasznosak is lenni az emberek számára, gyakran ingyenes közösségi tevékenységeket szervezünk. Spanyolországban erősek a társadalmi mozgalmak, ahogy hallom, Romániában nem igazán…

Európa keleti részén nem jártál?

Kelet-Európa egészen mostanáig kimaradt, mert viszonylag távoli, de mindig érdekelt már csak azért is, mert úgy képzeltem, hogy az emberek itt hagyománykövetőbbek. Jut eszembe: a közelben jártam már, nemrég Isztambult látogattam meg, ahol megtapasztalhattam a hagyománytisztelőbb és a többnyire fiatalabb emberek közti kontrasztot – utóbbiak meglepően aktívak, részt vesznek különböző társadalmi mozgalmakban, tüntetéseken.

Hogyan érezted magad Gyergyócsomafalván?

Nagyon jó benyomásaim születtek, barátságos emberekkel találkoztam. Azt gondoltam, hogy problémásabb lesz a fogadtatásom a piercingek és tetoválások miatt, de meglepetésemre nem okozott gondot az ilyesmi. Idősebb emberek Spanyolországban gyakran kötekednek, a faluban viszont legfennebb látszott rajtuk, hogy furcsállják a látványt, de köszöntek és mentek tovább. Tetszettek a házak, többen jártam bent, és megcsodálhattam a régi fotókat, kereszteket, mindenféle régiséget.

Mivel foglalkoznál, ha ide költöznél valaha?

Elsősorban unatkoznék, őszintén szólva. Spanyolországban több az élet, a falvakban is mindig zene, parti van az utcákon, idősek is a kapu elől figyelik az eseményeket. Mivel szeretem a természetet, és láttam, hogy itt vannak kutak, egy kis zöldségeskertet tartanék, ha itt laknék, meg sok kutyát, és akár lovat is. De persze nem maradok itt, hazamegyek és egyéves trapéz-tanfolyamra iratkozom be, mert az az elképzelésem, hogy körbejárom a világot a cirkuszi produkciómmal, és amikor megengedhetem magamnak, a rászorulókat ingyen szórakoztathatom…