A korruptgyanús európai kormányfők sorra lemondtak

Nem Victor Ponta az egyetlen kormányfő Európában, akit korrupcióval gyanúsítanak. Ám az érintett miniszterelnökök az esetek nagy többségében lemondtak tisztségükről – jóllehet utólag egyesekről bebizonyosodott, hogy ártatlanok. Victor Ponta ezt nem tette meg, akárcsak az olasz kormányfő, Silvio Belusconi.

Ivo Sanader volt horvát miniszterelnököt korrupció, háborús nyerészkedés, hivatali visszaélés és vesztegetés bűntettének vádjával ítélték tíz év börtönre. A vádak nyomán a kormányfő Ausztriába szökött, ahol azonban letartóztatták és kiadták országának. Sanadert, aki 2003-tól 2009 közepéig állt a horvát kormány élén, a horvát hatóságok azzal gyanúsítják, hogy milliós nagyságrendben sikkasztott el pénzt az államtól maga és a pártja számára.

Ausztriában szintén vizsgálat folyt ellene, a szövevényes Hypo Bank-botrány kapcsán. A csőd szélére került pénzintézet működésének átvilágítása során merült fel a gyanú, hogy Sanader 1995-ben külügyminiszter-helyettesként félmillió eurónak megfelelő összegű jutalékot kaphatott törvényellenesen azért, hogy közvetítésével Horvátország tízmillió euró értékben hitelt vett fel a banktól.

A Hypo-ügyben 3 év hat hónap börtönbüntetést szabott ki a bíróság, jóllehet az ügyészség a kiszabható legnagyobb büntetést, 15 évet kérte a vádlottra. Végül is 10 évre ítélték, amelyet aztán nyolc és fél évre mérsékeltek.

Tavalyelőtt nyáron két év letöltendő börtönbüntetésre és 37 ezer euró kifizetésére ítélték Szlovénia egykori miniszterelnökét, Janes Jansát. A Patria néven elhíresült bűnvádi dosszié szerint a volt kormányfő törvényellenesen, csúszópénzért írt alá egy 278 millió eurós szerződést a Patria finnországi fegyvergyártó vállalattal.

A cseh és a lengyel kormányfő lemondott

Csehország miniszterelnöke, Petr Necas ellen 2013 júniusában indult bűnvádi eljárás, amelynek nyomán a kormányfő lemondott. Petr Necast, három volt parlamenti képviselővel együtt korrupcióval, hatalommal való visszaéléssel vádolták, a korábban elfogadott takarékossági és reformcsomag kapcsán. A jogszabályt hosszú ideig azért nem sikerült jóváhagyatni a parlamentben, mert az ellenzéken kívül a kormányzó, Necas vezette Polgári Demokratikus Párt néhány képviselője sem volt hajlandó azt támogatni.

Az intézkedéscsomagot végül is úgy fogadták el, hogy a Necas vezette párt belső ellenzékének három képviselője lemondott parlamenti mandátumáról, a helyükre lépő új tagok pedig már igent mondtak a törvényre. Időközben azonban kiderült, hogy a három volt képviselő később jól fizető állást kapott egy-egy állami cég vezetésében. Necas a korrupció vádját már korábban visszautasította és alaptalannak minősítette, az ügyészség pedig végül nem indított ellene eljárást.

Leszek Miller 2001-ben lett a baloldali lengyel kormány miniszterelnöke. 2004-ben azonban lemondott tisztségéről valamint a szociáldemokrata párt elnökségéről is, miután azzal gyanúsították, hogy értesült egy közel 18 millió eurós törvénytelen üzletről, arról azonban nem tett jelentést az ügyészségen.

A belga kormányfő lemondott, de tisztázta magát

2010 júniusában lemondott a finn kormányfői Matti Vanhanen tisztségéről, a körülötte és pártja körül kipattant kampányfinanszírozási botrány miatt. A miniszterelnök távozott a Centrumpárt éléről is.

Hivatalosan Vanhanen egészségi állapotára hivatkozott lemondásánál, ám amint a későbbiek folyamán kiderült, törvényellenesen utalt át pénzeket saját cégének, amellett pedig – szintén illegálisan – 23 ezer euróval finanszírozta 2006. évi elnökjelölti kampányát. Matti Vanhanen 2003-tól volt miniszterelnök. A finn parlament tavaly februárban eltekintett attól, hogy bíróság elé állítsák. 

Yves Leterme belga miniszterelnök 2008 decemberében kényszerült távozni az év márciusában elfoglalt posztjáról. Felmerült ugyanis a vád ellene, hogy kormánya részéről megpróbálták befolyásolni az igazságszolgáltatást a Fortis bank érdekében. Yves Leterme később tisztázta magát, és Herman Van Rompuy kormányában külügyminiszter lett, 2009 novemberében pedig ismét a belga kabinet élére került. 

Berlusconit el is ítélték

2013 augusztusában az egykori olasz miniszterelnökön, Silvio Berlusconin volt a sor. Őt az olaszországi semmítőszék  4 év letöltendő börtönbüntetésre ítélte, adócsalás miatt. Az olasz politikust korábban is elítélték a Fininvest holding által ellenőrzött, Berlusconi által alapított és ellenőrzött televíziójának dossziéjában. Az igazságszolgáltatás ekkor úgyszintén négy évre ítélte. 2013 májusában a milánói táblabíróság jóváhagyta a döntést.

Silvio Berlusconi fölött egyébként úgyszintén 2013 júniusában a Ruby-gate néven elhíresült ügycsomóban hoztak ítéletet. Ekkor hatalmi visszaélés és kiskorú prostituálttal pénzért fenntartott kapcsolatai miatt állhatott a bíróság elé. Ekkor hét év börtönnek sújtották, illetve a köztisztségektől történő örökös eltiltás volt az ítélet ellene.

Berlusconit az olasz igazságszolgáltatás azzal is gyanúsítja, hogy húsz évre szóló megállapodást kötött az olasz maffiával. A palermói táblabíróság megindoklása szerint Silvio Berlusconi, a Lovag (Il Cavaliere) teljes védelmet kapott a maffiától 1974 és 1992 között. A Lovag mindezért hatalmas összegeket adott a maffiának.

Állam- és koronás fők lemondásai

Christian Wulff volt német államfőnek 2012-ben kellett lemondania tisztségéről, miután az ügyészség mentelmi joga felfüggesztését kérte a törvényhozástól. Ő volt egyébként az első volt német államfő, aki ellen büntetőper indult. A legnagyobb példányszámú német lap, a Bild 2011 decemberében Christian Wulff gazdag vállalkozókhoz fűződő ellentmondásos kapcsolatairól közölt cikkeket. A bulvárlap ingyenes nyaralástól feltűnően kedvezményes hitelig ügyek egész soráról számolt be.

Az ügyészség a cikkek alapján kezdett vizsgálódni, 45 bankszámlán vizsgálta a pénzmozgásokat és 93 tanút kérdezett ki. Végül azonban csak egy családi kirándulás, a 2008-as müncheni Oktoberfesten tett látogatás költségeinek részleges – 719 eurós – átvállalásával kapcsolatban találták megalapozottnak a korrupciós bűncselekmény gyanúját.

A vádhatóság szerint a 719,40 eurós müncheni szállodai számlát Daniel Groenewold filmproducer fizette ki, Wulff pedig cserébe alsó-szászországi miniszterelnökként segített támogatást szerezni a Siemenstől egy filmhez. Az ügyészség megítélése szerint ez korrupció, a bíróság viszont nem találta bizonyítottnak a bűncselekményt, és a volt államfőt és a producert is felmentette.

A parlament 2004 áprilisában megfosztotta a tisztségétől Roland Paksas litván köztársasági elnököt. Az alkotmánybíróság előzetesen ugyanis megállapította, hogy három alkalommal is súlyosan megsértette az alaptörvényt. Egyebek között litván állampolgárságot adott legfőbb pénzügyi támogatójának, az orosz üzletembernek, Zsurizsosz Boriszovásznak. Megfosztották attól a jogától is, hogy induljon a választásokon, de ezt a jogát az Emberi Jogok Európai Bírósága 2011-ben helyreállította.

A spanyol királyi házban első ízben történt meg, hogy egyik tagja ellen bűnvádi vizsgálat indul. Ez alkalommal János Károly volt király lányát, VI. Fülöp, jelenlegi uralkodó nővérét, Krisztina infánsnőt és férjét, Inaki Urdangarin volt olimpiai bajnokot vádolták pénzmosással és más pénzügyi csalással. Spanyolországban mindezért 6 évi terjedő börtön, illetve a „kifehérített” pénz összegének háromszorosára büntethetik az elkövetőt.

Krisztina infánsnő 1997-ben ment feleségül a baszk születésű kézilabdázóhoz, Inaki Urdangarinhoz, aki azóta a Palma de Mallorca hercege címet viseli. A hír kapcsán a korábbi spanyol király,  János Károly király kijelentette: tiszteletben tartja az igazságszolgáltatás döntését, VI. Fülöp pedig tavalyi, karácsonyi beszédében – gondosan kerülve nővére nevét – kíméletlen harcot hirdetett a korrupció ellen.

 

Kimaradt?