Egyelőre kevés bizonyosság állítható a Victor Ponta elleni ügyészségi eljárás hátteréről, az azonban már biztos, hogy a miniszterelnök és az államfő viszonyát gyökeresen megváltoztatta – véli Cristian Pârvulescu politológus. A Pro Democratia Egyesület elnökét az igazságszolgáltatás állapotáról is kérdeztük.

Indokolt-e Victor Ponta lemondása, miután eljárást kezdeményezett ellene az ügyészség?

Nehéz erre a kérdésre igennel vagy nemmel válaszolni. Politikai szempontból a lemondás akkor indokolt, hogy ha a miniszterelnöknek nincs már politikai támogatottsága. Ez a támogatottság azonban jelenleg még létezik. Erkölcsi szempontból természetes lenne a lemondás, ám ha a miniszterelnök megtenné ezt a lépést, ezzel részben elismerné, hogy az ügyészségi vádaknak van alapjuk. Amúgy a politikai érvek mindig erősebbek szoktak lenni az erkölcsieknél. A politika és az erkölcs Machiavelli óta szétválik egymástól.

Jelenleg két nézet csap össze: az egyik tábor – közéjük tartozik az államfő és az ellenzéki liberálisok – szerint a miniszterelnök elleni eljárás része annak a korábban elkezdődött folyamatnak, amelynek célja a politikai élet megtisztítása a korrupciótól. A másik nézet szerint egyenesen államcsíny történt: mivel a miniszterelnököt nem lehet alkotmányos úton leváltani, az ügyészség a hírszerző szolgálattal karöltve próbálja ezt megtenni. Kinek van igaza?

Két féle „igazság” létezik: az egyik a jogi, a másik az erkölcsi. Ne feledjük, az ártatlanság vélelme Victor Ponta esetében is működik. A politikai elemzők, újságírók hajlamosak megideologizálni a történteket, nem sikerült még kilábalnunk a 2012 utáni választási kampányokból. Nehéz Victor Ponta ügyét racionálisan megközelíteni. Ám elmondható, hogy az ügyészek sem naivak. Tudatában voltak annak, hogy a bűnvádi eljárás beindításának politikai következményei lesznek. A miniszterelnök megvádolása tehát voltaképpen a politikai válság tudatos előidézését jelentette. Ezért elképzelhetőnek tartom, hogy nem állja meg a helyét az a nézet, miszerint az ügyészeknek kizárólag a korrupcióellenes küzdelem folytatása volt a céljuk. Ám kevés információval rendelkezem, így biztosat nem tudok állítani.

A miniszterelnök azt állítja, hogy politikai indíttatású az ügyészség akciója. Igazat ad neki?

Nem adok neki igazat. Ezt nem állíthatjuk, de hogy az ügyészségi akciónak politikai következményei lesznek, az kétségtelen.

Milyen közvetlen politikai következménye lehet a Ponta-ügynek?

A romániai politikai rendszer évek óta húzódó válsága most egy újabb heveny szakaszába jutott. Ez a rendszerválság az államfő és a miniszterelnök viszonyából ered. Nem két konkrét személy, hanem két tisztség, két intézmény viszonyáról van szó. Most ott tartunk, hogy az államfő és a miniszterelnök között a 2014-es elnökválasztás után kialakult, bársonyosnak mondható viszony, politikai társbérlet alaposan megváltozott. Klaus Johannis egyszerűen arra kényszerült, hogy konfliktusba kerüljön Victor Pontával. A korrupcióellenes ügyészség kényszerítette erre, mert ha az államfő következetes akar lenni önmagához, akkor nem tehetett másként: követelnie kellett a miniszterelnök lemondását. Elmondható tehát, hogy az ügyészségi akció politikai feszültségeket keltett. Kétlem azonban, hogy ez a politikai élet megtisztulásához vezet. Nem hiszem, hogy büntető jellegű állam meg tud oldani szociális kérdéseket. Úgy vélem, hogy a korrupcióellenes ügyészség egy ilyen típusú állammodellt szeretne, és fennáll az a veszély, hogy a DNA legyen egy ilyen állam legfontosabb hatalma. Klaus Johannis pedig ennek a logikának a mentén cselekedett, amikor Ponta lemondását kérte.

Ön szerint hozzájárul-e a képviselőház a Victor Ponta elleni ügyészségi eljárás lefolytatásához?

Nem fog hozzájárulni, és meggyőződésem, hogy a parlament az ellenzék bizalmatlansági indítványt is el fogja utasítani. Mint említettem, a miniszterelnöknek jelenleg stabil politikai támogatottsága van.

A romániai igazságszolgáltatás működésével kapcsolatban több kérdés is felmerült az utóbbi időben. A politikusok egy része előszeretettel emlegeti Mariana Rarinca ügyét, aki fél évet ült úgy vizsgálati fogságban, hogy utólag felmentették a vádak alól. Ennek az esetnek kétségkívül az az üzenete, hogy súlyos visszaélések is történnek, ám mennyire lehet a Rarinca-ügyet általánosítani?

Nem lehet általánosítani, de ez egy nagyon súlyos eset. Jómagam például nem látok összefüggést az ellenzéki bizalmatlansági indítványa és a Victor Ponta elleni eljárás kezdeményezése mögött, de az ügyészég miniszterelnök elleni akciója szerintem összefügg a Rarinca-üggyel. Ez az eset ugyanis jelentősen csorbított a bíróságok és az ügyészségek tekintélyén, mert azt bizonyítja, hogy az igazságszolgáltatásban történnek visszaélések, és az igazságszolgáltatás intézményeit személyes bosszúra is fel lehet használni (Mariana Rarincát a legfelsőbb bíróság elnöke jelentette fel zsarolásért – szerk. meg.). Ez most nyilván kiváló okot arra a politikusoknak arra, hogy csapást mérjenek az ügyészségre. A DNA-nak van most egy problémája. Ez a legitimitásának a kérdése. A korrupcióellenes ügyészség köztudottan népszerű a lakosság körében. A közvélemény azonban változik, a Rarinca-ügy pedig hozzájárulhat a DNA jelentős népszerűségvesztéséhez. Ne feledjük azt sem, hogy Victor Ponta mára már népszerűtlen politikus. Így szerintem a miniszterelnök azért is került most az ügyészek látókörébe, mert a DNA szerette volna elkerülni a várható népszerűségvesztést.