Az ember, aki kioperálta a saját vakbelét

Ha egy antarktiszi expedíció egyetlen orvosa megbetegszik, nincs más lehetőség, mint felnyitni a saját hasát. Leonyid Rogozov ezt tette.

A 27 éves doktor a hatodik szovjet antarktiszi expedíción vett részt: a 12 fős csapat a Schirmacher-oázisban építette fel a Novolazarevszkaja-bázist, majd 1961 februárjában felkészült, hogy a kietlen tájon töltse el a következő hónapokat. Áprilisban azonban Rogozov fáradtnak, gyengének érezte magát, hányingerre panaszkodott - idézte fel a Múlt-kor.hu portál.

Külső segítségre esély sem volt

Amikor erős alhasi fájdalmat érzett jobb oldalon, az expedíció orvosaként nem tartott sokáig diagnosztizálnia magán a vakbélgyulladást. Ekkor az ilyenkor szokásos operáció rutinbeavatkozásnak tűnt, de nem a Déli-sark közepén egy elhagyatott táborban, és nem úgy, hogy az egyetlen orvosnak kellett azt az egyetlen orvoson végrehajtania.

Az Isten háta mögött külső segítségre esély sem volt, április végére állapota annyira romlott, hogy nem volt tovább mire várni. Magának kellett elvégezni az életveszélyes műtétet: felnyitni a hasfalat és eltávolítani a gyulladt bélnyúlványt. „... még nincs egyértelmű jel a perforációra, nagyon nyomott vagyok. Nincs más kiút... Meg kell próbálnom saját magamat megoperálnom... Ez szinte lehetetlen... Alig tudom már megemelni a karomat" - írta naplójába.

"Én is féltem..."

Kollégái természetesen segítettek, mindenkinek megvolt a maga feladata. Valaki a tükröt, egy másik a lámpát fogta és irányította, egy harmadik személy pedig azért tartózkodott még a szobában, ha a két "főasszisztens közül valaki elájulna", átvehesse a feladatait. Rogozov azt is betanította a többieknek, mit tegyenek, ha ő maga ájulna el.

Helyi érzéstelenítéssel dolgozott, a műtét előtti pillanatokról későbbezt írta: „Szegény asszisztenseim! Ott álltak előttem fehér köpenyekben, ám az arcuk jóval fehérebb volt. Én is féltem, de ahogy a novocainos tűt magamba szúrtam, utána már átkapcsoltam operáló üzemmódba, s nem nagyon figyeltem másra".

„A vérzés egyre erősebb, az időm meg fogyott... A hashártyám nyitva volt, a sérült részeket pedig még be kellett varrni. Egyre gyengébb lettem, forogni kezdett velem a világ. 4-5 percenként 20-25 másodpercet kellett pihennem" - írta. A kétórás műtét végül sikerült, Rogozov két hét pihenés után ismét munkába állt.

Kimaradt?