Nagyváradon egységes közösség teremtéséről szólt március 15-e

Nagyváradon a hagyományos program szerint ünnepeltek vasárnap délelőtt: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a magyar történelmi egyházakkal közösen, az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács külön, a Szacsvay Imre szobránál, a két közösség képviselői azonban egymás ünnepélyén is koszorúztak.

A Himnusz közös éneklése után Claudiu Pop Bihar megyei kormánybiztos tolmácsolta Victor Ponta miniszterelnök üzenetét, mely többek között a tisztelet, a párbeszéd és a szolidaritás fontosságát emelte ki. Ezt követően Orbán Viktor magyarországi miniszterelnök üzenetét olvasta fel Csulák Péter, a kolozsvári főkonzulátus konzulja: „hosszú évszázadok elnyomása után 1848 március 15-e mutatta meg, milyen életerős és bátor nemzet a miénk” – hangzott el a köszöntőben. Az ünnepséget a nagyváradi Szacsvay Imre Általános Iskola diákjai és a Nagyváradi Fúvószenekar fellépése is színesítette, valamint a cserkészek nyilvános eskütétele. Az ünnepi beszédet a város részéről Huszár István nagyváradi RMDSZ-es alpolgármester mondta, akit tapssal üdvözöltek az egybegyűltek. Megjegyezte: év elején nem erre a tisztségre készült, de a márciusi ifjak sem gondolták év elején, hogy az európai forradalmakat követve történelemírókká lépnek elő, és tény, hogy sok mindenen kellett változtatni.

„A 12 pont mögé sikerült látható, felmutatható egységes közösséget teremteni (...) ezek mellé állt egységesen a magyar nemzet. A jogkövetelés mellé akkori nemzettársaink odarendelték a kötelességérzetet is, kötelességének érezte mindenki, hogy ne legyen egységbontó. Kötelességnek érezte Kossuth, Deák és Széchenyi is, hogy túllépjenek minden egymás iránti ellenérzéseiken, és egy kormányban, a Batthyány-kormányban szerepet vállaljanak. A jogkövetelést követte a jogalkotás, és a jog alkalmazása. Ez egy természetes folyamat ma is, a magyar közösségünk jogait, követeléseit illetően megfogalmazni és mögé egységet teremteni, megalkotni és vele együtt a többséget meggyőzni, élni a joggal és ezáltal megőrizni azt”  – mondta az alpolgármester.

Az alpolgármester felhívta a figyelmet a sokszínű, de egymást tisztelő és elfogadó társadalom előnyeire, ugyanakkor elismerte: „Sok sebet kell begyógyítani, és mindannyiunknak nagyobbak az elvárásaink, mint a lehetőségeink.” Huszár István felidézte Petőfiék céljait, majd megfogalmazta sajátját is: „nekünk, nekem ma a magyar nyelvű iskola, kultúra, anyanyelvhasználat jogalkalmazás és a vele való élés, múltunknak tisztességes és nyilvános jelenléte a köztereken, történelmi egyházaink megbecsülése, az ifjúsági és civil mozgalmak erősödése és mindenek felett a sokszínű, szövetségünkön belüli egység megteremtése kell legyen a cél”.

A megemlékezés végén az egyházak, politikai pártok, közintézmények, civil szervezetek, iskolák képviselő elhelyezték koszorúikat, majd a váradi főutcán elindult a huszárok vezette fáklyásmenet Petőfi Sándor szobra felé. A költő szobrát szintén megkoszorúzták, majd a színházban a Szigligeti című előadással zárult a március 15-i ünnepség.

Kimaradt?