Románia paradox helyzetbe került. Jóllehet nagyjából eleget tett a maastrichti szerződéshez történő csatlakozás mind az öt feltételének, az ország mégsem zárkózhat fel az euróövezethez. Ehhez ugyani a gazdasági növekedésnek az 5 százalékot el kellene érnie.

Kockázatos lenne

A Román Nemzeti Bank kormányzója, Mugur Isărescu szerint az euróra történő áttérést a román gazdaság céljaként kell tekinteni – ez egyben amolyan motorja is lehet a gazdasági fejlődésnek –, áttérni azonban az uniós fizetőeszközre túlságosan is kockázatos lenne.

A román gazdaság jelen pillanatban stabilnak mondható, gondok vannak azonban mikrogazdasági szinten, így például az utóbbi esztendőkben aggasztóan megnőtt a fizetésképtelenné vált vállalatok száma.

Emellett – bár számos óvatossági pénzügyi intézkedés létezik – igen sok cég, vállalat nem fizeti ki az állammal szembeni tartozásait, mi több, a kifizetések általános megkésése észlelhető. Igaz, ez az állam esetében is elmondható. Mugur Isărescu szerint mindezért a pénzügyminisztériumnak is változtatnia kell a magatartásán, és a vele szembeni tartozások időbeni kifizetésének követelése mellett magának is határidőkön belül kellene törlesztenie. 

A maastrichti szerződéshez való csatlakozás követelményei közé tartozik az is, hogy Romániának nem csak névlegesen, de valósan is konvergensnek kell lennie az euró elfogadásához, ami a román gazdasági fejődésének jelentős felgyorsítását feltételezi: ez legkevesebb évi 3-4, 2019-ben pedig 5 százalékos növekedést jelentene ahhoz, hogy az ország 2019-ben felzárkózhasson az euróövezethez.

Hatékony gazdaságpolitika nélkül ez csak igényes terv maradna – fejtette ki a bukaresti sajtóban Radu Crăciun, a Román Kereskedelmi Bank főközgazdásza, a Romániai Pénzügyi-Bankelemzők Egyesületének elnöke.

Csak a nyilatkozatok szintjén

Román közgazdászok azonban kételkednek abban, hogy az ország gazdasága lépes lesz a következő néhány év során ekkora fejlődésre, és emiatt abban sem bíznak, hogy Románia 2019-ben csatlakozhat az eurózónához. A román gazdaság ugyanis csak rendkívüli, igen kedvező körülmények között ért el ilyen fejlődési szintet – és ehhez a külföldi gazdasági környezetnek is kedvezőeknek kell lennie, ami jelen pillanatban koránt sincs így.

Gazdasági szakértők nagyjából egyetértenek abban, hogy az eurózónához történő csatlakozással a kormányon belül külön igazgatóságnak kellene foglalkoznia, amely egyben felelősséget is vállal a folyamatért. Egyelőre azonban a célt gyakorlatilag nem, csak a nyilatkozatok szintjén vállalják fel a kormányilletékesek.

Az eurózónához csatlakozó országok egy főre eső bruttó nemzeti összterméke körülbelül hatvan százaléka volt a csatlakozás pillanatában az európai uniós átlagnak, míg Romániában ez az arány mindössze ötven százalék.

Ugyanakkor viszont a Román Nemzeti Bank vezető közgazdásza, Valentin Lazea szerint egy ország elérheti a reális konvergenciát az eurózónához történő csatlakozás után is. Ehhez azonban kiváló gazdaságpolitikára van szükség. Az eurózónához való csatlakozás ugyanis nem garantálja, de katalizátorként hathat, felgyorsíthatja a gazdasági reformokat a gazdasági fejlődés érdekében. A csatlakozás ugyanakkor nem varázsszer és nem old meg minden gazdasági problémát. Valentin Lazea Szlovákia példáját hozza fel erre, amely megfelelő gazdaságpolitikával az eurózónán belül tette konvergenssé gazdaságát.

Nem lehet hátradőlni

Gazdasági szakemberek ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy igen nagy a különbség az Európai Unióhoz illetve az eurózónához történő csatlakozás között. Románia például elkövette azt a hibát, hogy az Európai Unióhoz csatlakozva hátradőlt, elkényelmesedett, így elmaradt számos, igen fontos reformintézkedéssel. Az eurózónához történő csatlakozást követően erre semmiképpen sincs lehetőség, ott ugyanolyan versenyképesnek kell lenni, mint a németeknek, az osztrákoknak, a finneknek, illetve más uniós tagállamoknak.