Négy fontos gazdasági üzenetet fogalmazott meg a romániai döntéshozóknak legutóbbi sajtóértekezletén a Román Nemzeti Bank kormányzója, Mugur Isărescu, aki szerint a következőkben mindenekelőtt a strukturális reformokra, a munkahely-teremtésre, az újító tevékenységre, a pénzek elköltésére kell összpontosítani.

A Román Nemzeti Bank kormányzója ritkán tart sajtóértekezletet, ám akkor mindig fontos közölnivalója van. Most sem az újságírókhoz, a kereskedelmi bankok vezetőihez vagy pedig az állami jegybank illetékeseihez szólt tulajdonképpen, hanem finom figyelmeztetését a kormányzókhoz intézte.

Az euró és a Kárpátokat átszelő sztráda

Amennyiben Románia csatlakozni kíván az euróövezethez, akkor eleget kell tennie vállalt strukturális reformjainak. Mindez elsősorban ez a választások évében érvényes, amikor a Nemzetközi Valutaalapnak és Világbanknak ilyen irányban tett ígéretek be nem tartása könnyen inflációhoz vezethet. Mindez egyben hitelvesztés is jelent, egyben pedig jó időre eltávolíthatja az országot az euró bevezetésétől.

Románia csakis akkor válhat tagjává az euróövezetnek, ha rendelkezik majd a Kárpátokon átvezető autópályával, amelyek összekötik a Nyugattal – figyelmeztetett a jegybanki kormányzó a strukturális reformok fontosságára.

Mugur Isărescu nyilvánvalóan arra kívánta felhívni az illetékesek figyelmét, hogy a Kárpátokon áthaladó sztrádát – a Brassó-Comarnic szakaszt – a kormányok immár 10 éve ígérgetik, a Romániát átszelő páneurópai autópálya Pitesti-Nagyszeben szakaszának kivitelezése pedig úgyszintén késlekedik.

Közlekedési szakértők szerint a jelenlegi helyzetben egy kamionnak 33 óra van szüksége ahhoz, hogy Konstancától elérjen a magyar határig. Románia ugyan 638 kilométer sztrádával rendelkezik, ám egyik sem érinti a Kárpátokat, ráadásul 130 kilométer még 1989 előtt épült.

Túl sok a pénz (a pénzpiacokon)

Mugur Isărescu szerint az általa vezetett Román Nemzeti Bank eleget tett vállalt feladatainak, ezúttal a kormányon a sor. A gazdasági növekedés nem az infláció függvénye, hanem a munkahelyek létesítésétől, a hatékony vezetéstől, az újító tevékenység fellendítésétől függ. A jegybank kormányzója a munkát ösztönző tényezők között említette a munka megadóztatásának csökkentését (így például a munkáltató által kifizetendő társadalombiztosítási adó mérséklését), a munkaerőpiac reformját, amelyet Mugur Isărescu túlságosan is lassúnak talált.

A Román Nemzeti Bank kormányzója intette a gazdasági élet szakembereit attól, hogy kizárólag a könyvekből tanult ismeretekre támaszkodjanak. A jelenlegi gazdasági helyzetben gyorsan alkalmazkodni kell az újabb körülményekhez. Mugur Isărescu nem titkolta, a könyvekből azt tanulta, hogy a válságövezet közelében fekvő országokat elkerülik a külföldi beruházók. Románia esetében azonban ez nem így történt: a külföldi tőke nem kerülte el az országot, a Román Nemzeti Bank tartalékai növekedtek, a lej erősödött. Az persze megtörténhet, hogy a konfliktusövezet közelében lévő országban – így Romániában is – a tőke egy része nem marad meg hosszú ideig, ám okosan meg kell tanulni gazdálkodni a beérkező beruházásokkal.

Mugur Isărescu felhívta a figyelmet arra a tényre is, hogy önmagában a pénz egyre kevesebb hasznot hajt, ezért bölcsen kell vele bánni. Egyre több helyen reál negatív kamatokat vezetnek be, így tehát nem könnyű elhelyezni a pénzt a megfelelő hozamok céljából. Nem csoda tehát, ha a kereskedelmi bankok is egyre kisebb kamatot fizetnek a betétek után, hiszen a belföldi piacokon túl sok a készpénz.

Gazdag és szegény országrészek

Mugur Isărescu véleménye szerint Románia gazdasági enklávékra oszlik fel: vannak olyan övezetek, ahol jelentős a gazdasági haladás, ahova jelentős mértékű külföldi tőke áramlik be, ahol a vállalkozók munkáját siker övezi, ezeknek az övezeteknek a lakossága jobban él. E térségek körül terülnek el a szegényebb vidékek. Ha a fejlett régiók eleget is tudnának tenni az euróövezet követelményeinek – Bukarest például bármikor tagja lehetne az euróövezetnek –, fejletlen részek képtelenek lennének megbirkózni velük.

A jegybank kormányzójának meggyőződése, hogy a fejlődés ütemét jelentősen fel lehetne gyorsítani Romániában, a kormánynak pedig ebben a szemléletmódban kellene vezetnie az országot.

Jóllehet Románia a makrogazdasági mutatók szempontjából viszonylag jól áll, azt inflációs alacsony, a folyó fizetési mérleg szintén jól alakult, a gazdaság fellendült, a kivitel gyarapodott, még mindig igen sokat kell tenni a strukturális feladatok megvalósításáért.