Kongresszusok hete – akár ez is lehetett volna az Erdélyi Magyar Televízió Szabó Emese műsorvezető vezette Sajtóprés című legfrissebb adásának témája, hiszen abban az MPP 13-án és Európai Néppárt 17-én megkezdődött bukaresti kongresszusáról esett szó, Ambrus Attila, a Brassói lapok főszerkesztője, Karácsony Zsigmond, a marosvásárhelyi Népújság főszerkesztője és Gáspárik Attila közíró részvételével. Lapunkban a beszélgetés szerkesztett, rövidített változatát olvashatják.

Szabó Emese: A páneurópai pártszövetség az RMDSZ javaslatára 20 év után először emeli programjába a kisebbségek védelmét. Vajon ezáltal új fejezet kezdődik-e a kisebbségvédelemben? Az MPP kongresszusát illetően pedig szintén felmerül a kérdés: új fejezet kezdődhet-e a szervezet életében azzal, hogy élén Szász Jenőt Bíró Zsolt váltja. Tehát: azzal, hogy az EPP beemeli alapprogramjába az őshonos témát alapprogramjába, áttörés várható-e a kisebbséget tekintetében?

Ambrus Attila: Már az is előrelépés, hogy egyáltalán szó esik az őshonos kisebbségekről, hogy az európai kisebbségek köréből kiemelik némiképp az őshonos kisebbségeket és elismerik azt, hogy azoknak olyan megkülönböztetésben kell részesülniük, amely integritásukat, önazonosságuk megőrzését szolgálja. Eddig egy kalap alá vették őket a bevándorlókkal. Az áttörést illetően, ez hosszas folyamatnak az első lépése, az eredmények csak később jöhetnek.

Gáspárik Attila: Azt hiszem, az RMDSZ olyan leckét adott Európának, amilyet még egyetlen kisebbség sem adott. A 27 európai unióban lévő állam közül melyikben vagy annyi magyar nyelvű médiatermék a kisebbség nyelvén, mint Romániában? Hol van olyan színházi lánc, amelyet állami pénzen tartanak fenn? Azt hiszem, Európának kell majd felzárkóznia ahhoz a világhoz, kisebbségi lehetőségek felmutatásához, amelyet az RMDSZ itt végrehajtott. Persze mindez még nagyon messzire van a végtől. A cél az, hogy valaki ott élhesse le az életét, ahol született, olyan körülmények között amilyeneket ő választ magának. Az, hogy beemelték a kérdést az alapprogramba az jó. De nincsenek európai modellek, a saját utunkat kell kijárnunk akár Besztercén, akár mondjuk Brassóban, mert nem egyforma a két út. Európa nem fogja a kérdést megoldani.

SZE: Az EPP dokumentuma azt hangsúlyozza, hogy a különböző tagállamokban meglévő jó kisebbségvédelmi gyakorlatok alkalmazását a többi tagállamban is be kellene vezetni, Vajon melyek ezek?

Karácsonyi Zsigmond: Nem föltétlenül a modelleket kell követni. Az EPP első alkalommal arra is törekszik, hogy az Európai Unió szabályozásába egyfajta minimumot is bevegyen és önmagunk számára is tisztázni kellene, melyek ezek. Jó volna, ha nem csak az EPP, hanem mindenki felvállalná az emberjogi kérdést. Mi már jó néhány területen elértük ezt a minimumot, de lehet, hogy még pluszban is vagyunk.

GA: Nem vagyunk pluszban. Rengeteg lehetőségünk van. Romániában van egy kisebbségi modell, amelyre Románia nagyon szeret hivatkozni: a szebeni németek helyzete. Ők kevesebben vannak, mint a szebeni magyarok. Van színházuk, van polgármesterük, tanácsosaik vannak, azt mondjuk, hű, de jól csinálták. Persze, amikor egy 80 milliós, az európai és a világ vezető gazdasága áll mögötted, akkor ez így ilyen egyszerű. Amikor egy olyan ország áll mögötted, mint Magyarország, annak a jelenlegi vezetése és kormánya, akkor meg kevesebb jogod lesz.

AA: Azt hiszem, nem irigyelhetjük a szebeni száz kisebbséget, hiszen az erdélyi magyarság nem akar egyfajta skanzen-kisebbségként élni, akinek előjogokat biztosítanak. Ezeknek a hatása előre borítékolható, előbb-utóbb felszívódnánk. Azt hiszem, egyetlen modell sem importálható jelen pillanatban Európából, mert Európa is jelen pillanatban tévúton jár. Amikor Angela Merkel azt mondta, hogy a multikulturális modellnek befellegzett, akkor igaza volt. Helyette meg kell honosítani az interkulturális modellt. Az interkulturális modell az Svájcban érhető tetten és valamikor tetten érhető volt Brassóban is, ahol a három egymás mellett létező kultúra nem csak egymás mellett, hanem egyszerre létezett, átjárhatóság volt közöttük és egymást gazdagítják. Az RMDSZ-nek és az EPP-nek az a felelőssége, hogy ezt az interkulturális modell valamiképpen kidolgozza. Ez nem lesz könnyű, olyan globalizálódó világban élünk, amelyre a multikulturális modell nem ad választ, az interkulturális viszont adhat, csak megfelelőképpen kell kidolgozni.

KZS: Az Attila által felvetett modellnek nem csak Brassó lehet a kiemelt példája, de beszélhetünk akár a gyergyói magyar örményekről, ahol megint sok kultúra hat egymásra. És itt hibáztatom leginkább azokat a „vadmagyarjainkat", akik csak a magyarságot látják és nem a sokszínűséget.

AA: A brassói interkulturális modell a 19-20. század fordulóján működött, és nem automatikusan alakult ki és nem létezett öröktől fogva. Azt megelőzte a bezárkózottság modellje, amikor a szászság bezárkózott, de az olyan történelmi időszakban történt, amikor 300 évig semmi sem változott, be lehetett zárkózni. Aki ma ezt a modellt választja, az téved, mert nem ez a járható út, hanem éppen az, ami erre a modellre következett a kultúrák egymásra hatása, a nyitás.

GA: A bezárkózás az járható át – csak nem alakítói, hanem elszenvedői leszünk az életünknek.

SZE: Ambrus Attila fogalmazta meg, hogy nem egészséges külföldi modellt követnünk. Talán úgy tűnik, Izsák Balázs ezzel megpróbálkozott: önjelölt nemzetközi politikusként a Székely Nemzeti Tanács elnöke Katalóniában járt, az erdélyi magyar sajtó egy része pedig ezt a székely diplomácia kezdeteként említette. Az viszont nem derült ki, vajon miben viheti előre a magyarság helyzetét a katalán példa, hiszen a két helyzet más.

AA: Az biztos, hogy Katalóniától nagyon sokat lehet tanulni, és alapvetően azt kell megtanulnunk, hogy egy olyan közösség kéri az autonómiát, amely az országa bruttó nemzeti össztermékének nagy részét megtermeli. Ha ezt sikerül átültetni a Székelyföldre, akkor azt hiszen, hogy sikeres diplomácia úton járt Izsák Balázs

GA: A katalánok megtermelik a pénzt, Spanyolország pedig elpallja. Normális, hogy fel vannak háborodva. Minden a gazdaságra vezethető vissza. Jártam Korzikán is, iszonyatos a gyűlölet egymás között, az őshonos lakosság nem tűri a turistákat. Nincsenek modellek, gyűlöletre épül sajnos a legtöbb a helyen mindez. Katalónia az nem Erdély, ahol ha megsértődöm egy kicsit, akkor elmegyek Magyarországra. A katalánok ott élnek. Ha nálunk csak a 90-es évek óta elmentek itt lennének, teljesen másképpen néznie ki ez az ország.

KZS: Van még egy része a katalán példának: a franciaországi katalánok, akik Katalóniától egészen más közegben élnek, francia közegben – miért nem mennek át oda a „székelyföldi autonomisták", hogy megnézzék azt a példát is.

GA: Provance-ban pedig ott vannak az oxitánok, akik őshonosabbak, mint a franciák, de megszólalniuk nem szabad oxitán nyelven, mert Franciaország egységes nemzeti állam.

SZE: Bukarestben az EPP kongresszusán az RMDSZ volt a társszervező. A munka hatalmas erőfeszítéssel járt, de azért óriási lehetőséget rejt magában, hiszen a tagpártok figyelmét rá lehet irányítani az erdélyi magyarokra. Vajon ennyire nem figyelnek a magyarokra Európában?

AA: Szükség van arra, hogy a figyelmet az erdélyi magyarokra irányítsuk. Éppen azért van rá szükség, mert ki kellene dolgozni egy bizonyos modellt, amelyet alkalmazni is kellene. De fel kell hívni a figyelmet azért is, mert valóban Európa figyelme most nem erre irányul. Eddig sem nagyon irányult az őshonos kisebbségekre, talán utoljára leginkább a 80-as évek végén érdeklődtek Európában arról, hogy mi is történik Erdélyben. Az EU akkora gondokkal küzd jelenleg, hogy erre nem fordít figyelmet. Fordíthatna figyelmet abban az esetben, ha az anyaország megfelelőképpen tudná megjeleníteni ezeket a kérdéseket, karöltve a felvidéki és az erdélyi európai parlamenti magyar képviselőkkel. De nem csak Európa nem figyel az erdélyi magyarságra, de Magyarország sem érti az erdélyi magyarságot.

GA: Magyarországi turistacsoportokkal találkozunk Marosvásárhelyen és megkérdik, tudtok magyarul? 23 évvel azt követően, hogy a határok nem léteznek? Az, hogy Bukarest ülésezik az EPP – hát jó ott lenni a gazdagok asztalánál, de december 9-én nem ők oldják meg a helyzetünket, hanem mi, ha elmegyünk szavazni és lesz egy olyan program, amelyet meg tudunk szavazni.

SZE: Az EU is mostohagyermekként kezeli valamelyest ezt a témát, évek óta ahány tagország annyiféleképpen viszonyultak ehhez a kérdéshez. Az EPP sem jeleskedett ebben, bár Orbán Viktor személyében magyar alelnöke volt, az Európai Bizottságban pedig volt egy alelnökünk, Tőkés László is. Hogyhogy nem tudnak Európában a magyarokról?

KZS: Tudni tudnak, de nem biztos, hogy mindig jó dolgokat mutatunk magunkról, főleg, amikor veszekedések vannak közöttünk, ha az anyaország beleszól abba, hogy milyen képviseletet válasszanak maguknak a határon túli magyarok. Az sem biztos, hogy jót tesz nekünk, amikor Tőkés László vitába száll saját pártjával, amely delegálta őt az európai testületbe. Az lenne jó, ha minket olyan erőnek látnának, amely igenis, társszervezője tud lenni egy ilyen rangú kongresszusnak.

AA: A baj az is, hogy az Európai Parlament működése nem teszi lehetővé azt, hogy valóban és komolyan érdeklődjenek az igazi európai problémákról a képviselők. Egyfajta sematikus gondolkodásmód telepedett rá az EU-ra; ott nincsenek erdélyi magyarok, csak magyarok vannak, akik sokszor baltás gyilkost engednek el, annak a reményében, hogy majd egy bizonyos pénzösszeghez jutnak. Az EP működésében beállt egy hatalmas gikszer, mára már teljesen elkülönülnek a különféle csoportosulások, és a döntéseket nem aszerint hozzák meg, hogy kinek van igaza, hogy miként lehetne a demokráciát elősegíteni, hanem párthovatartozási alapon.

GA: Miért nem hallunk a kisebbségekről? Nos, a következő helyeken vannak úgymond szeparatista problémák: Skóciában, Belgiumban, Spanyolországban, és mehetünk tovább, Szerbián, Tiraszpolon, Piemonton át. Az EU nem fogja elővenni ezt a témát. Az egész EU megvalósítása egyrészt azért történt, hogy valahogy megállítsa ezeket a törekvéseket azzal, hogy immár nincs határ. Ennek ellenére mindenki kerítést akar vonni a maga földje köré. A másik ok az, hogy a magyar diplomácia évtizedek óta a közeledik nullához, végül pedig az, hogy stratégiailag nem számítunk. Romániának nagy a piaca, tengerparti kikötő, ütközőzóna kezdete, Irakot innen el lehet érni. Románia akkor is fontosabb lesz, mint Magyarország, ha nem csinál semmit.

SZE: A magyar miniszterelnök most már nem pályázik az EP alelnöki tisztségére, más magyar politikus sem jelezte ez irányú szándékát. Vajon feladtunk egy pozíciót?

GA: Ezek a tisztségek nem hozták be a befektetést azoknak, akik elvállalták. Orbán Viktor rájött, ez Magyarországnak nem jelent semmi, ő nem ott akkor országot vezetni, ahol ez történik, hanem Magyarországon. Tőkés László tevékenységének sem volt hatása a szavazóbázisra, de Winkler Gyula, Sógor Csaba is többször kétségbe van esve, ők jól dolgoznak, de nincs hatása itt „hátul". Ezek nem olyan fontos funkciók a közegre nézve, amelyben benne vagyunk. A másik: Bukarestben már az EPP-kongresszusra megjelentek az képviselők, már mentek a lobbik ide-oda, de Orbán Viktor meccset nézett, aztán majd meglátja, hogy Európában mi történik.

KZS: Orbán Viktor szabadságharcot hirdetett meg és szemben állt az EU néppárti vezetőségével is. Két év múlva választás lesz Magyarországon is, így fontos számára, ha visszavonul.

AA: Az a baj, hogy ez a testület nem egy transznacionális testület, ahol nem a nemzetiségi hovatartozás a fontos, hanem a rátermettség. Arról folyik a vita, hogy milyen Európát is akarunk, a régiókét-e avagy a nemzetállamokét. Most pillanatnyilag a nemzetállamok Európája látszik megvalósulónak, de ezzel Európa közelebb is áll a széteséshez. Remélem, ez a nacionalizmus utolsó húzása és rátalálnak majd az igaz útra,

GA: Ez a fajta nacionalizmus még csak most ébredezik, vehemensebb reakciók lesznek rövidesen. Kollégáim egyébként az őshonos kifejezést többször is említették, de ez arról szól, hogy akik most jöttetek, álljatok a sor végére. Szerintem e szóval csak valamit adni akartunk azoknak, akik már régóta szenvednek. De ez nem megoldás.

SZE: Budapesten létrehoztak egy intézményt, amelynek vezetésével megbízták Szász Jenőt. Vajon a FIDESZ egyszerűen csak meg akart szabadulni az MPP elnökétől, vagy fel akarta oldani az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt közötti konfliktust?

AA: Valószínűleg ez történt. És ezzel megpróbálják azt is, hogy az RMDSZ-t öt százalék alá nyomják. Ez puskaport biztosít a két vagy egyetlen zsebpártnak. Egyelőre semmi sem világos. Egy valamit tudunk: az Erdélyi Magyar Néppárt szívesen fogadná, ha az MPP jelöltjei a listáján indulnának, viszont ez fordítva is igaz.

SZE: Ambrus Attila egyik jegyzetében úgy fogalmazott, hogy Szász Jenőt jól ismerik Budapesten. Szász Jenő is sok mindent tud, ezért nem lehet kiakolbólítani, ezért érdemeinek az elismerése mellett fölfelé buktatták. Mit értett ön ezalatt?

AA: Budapesten mindenki tudta, Szász Jenő nem alkalmas ennek az intézménynek a vezetésére. Amit meg Szász Jenő tud, az az, hogy milyen politikai manővereket hajtottak végre közösen. A politikai sohasem választható el a finanszírozástól, a gazdaságtól, vagyis olyan információk birtokban volt, amelyeket, ha kitálal – és miért ne tálalna ki –, akkor a FIDESZ-nek ez árthatott volna, ezért sokkal jobb megoldás volt ez a fölfelé buktatás.

KZS: Én arra is gondoltam, nem biztos, hogy Szász személye volt az ok, a konfliktus Tőkés László és az RMDSZ egykori vezetői között volt. Akkor nem Tőkés László személyével van a gond...

AA: E történetben egy kicsit a FIDESZ-pályán kell szétnézni. A kongresszuson a MPP tiszteletbeli elnöke megrótta az RMDSZ-t és megrótta Tőkés Lászlót is. Ez azt bizonyítja, hogy ez a kis erdélyi konfliktus lehet, hogy ma még kisebb FIDESZ konfliktust sejtet, de egészen biztos, hogy ott zavarok vannak a kommunikációban és tulajdonképpen a FIDESZ-politikusok átvetítették azokat a konfliktusos helyzeteket Erdélyre, és itt próbálják megoldani, innen próbálnak meg hazaüzenni. Amikor egy erdélyi magyar politikus Budapesten beszél, akkor legtöbbször Marosvásárhelynek üzen, és amikor Kövér László Gyergyószentmiklóson beszél, akkor egészen biztosan Budapestnek üzen. A konfliktus elsősorban a FIDESZ-ben van, és a FIDESZ sem tudta megoldani a zárt ajtók mögött azt, hogy miként szabaduljon meg – megkockáztatom – most már mindkét zsebpárttól, csakhogy ő hozta létre őket, és nem talál megoldást.

GA: Én kissé másként látom a dolgot. Választások lesznek Magyarországon 2014-ben. Nyakló nélkül biztosítják a kettős állampolgárságot, ami azt jelenti, hogy itt komoly szavazóbázis jön létre, lesz legalább 100 ezer vagy 200 ezer szavazó. Kell egy olyan intézmény, amely kidolgozza a stratégiát és nem lesz feltűnő. Nevezzük ezt Nemzetstratégiai Intézménynek. Szász nem másra kapott felhatalmazást, mint arra, hogy megtervezze ezzel az intézettel a FIDESZ kampányát Erdélyországban.

SZE: A magyar kormánypárttal kapcsolatosan Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke úgy nyilatkozott, hogy az RMDSZ és a FIDESZ között a viszony formálisan korrekt. A Nemzetstratégiai Intézetnek a létrehozása, élére Szász Jenő kinevezése, mintha nem ebbe az irányba mutatna.

AA: Formálisan úgy gondolom, korrekt a viszont, és ez rendben van. Az nincs rendben, hogy a viszony korrekten formális is. Volt olyan elmélet is, miszerint azért nevezték ki Szász Jenőt a Nemzetstratégiai Intézet élére, hogy ezzel a FIDEWSZ az RMDSZ-nek segítsen; Orbán szeretne végre olyan erdélyi magyar párt mellé állni, amelynek nagy a támogatottsága. De a kérdés nagyon bonyolult. Megtörténhet, hogy az MPP és az Erdélyi Magyar Néppárt együttes indulása jelenthet előnyt az RMDSZ-nek, de az is, hogy ha külön-külön indulnak, az az előnyös. Az is előfordulhat, hogy mindez hátrányt jelenthet, hiszen ha nem sikerül megegyeznie a két zsebpártnak, akkor nagyon keményen aktivizálják a fanatikusaikat és a támogatóikat is. Az látszik viszont, hogy a FIDESZ végre megpróbál valamiféle párbeszédet folytatni az RMDSZ-szel, de a korrekt az lett volna, ha nem csak formális párbeszédet folytatna az RMDSZ-szel

SZE: Október 13-án zajlott le Székelyudvarhelyen az MPP tisztűjító kongresszusa. Itt Szász Jenőt Bíró Zsolt rádiós újságíró váltotta. Hoz-e változást ez a személycsere az MPP életében?

KZS: Megkérem sajtós kollégáimat, ne nevezzék többé újságírónak Bírót. Korábban az volt, most már nem az. Éppen újságíró szerveztünk tett közzé jónéhányszor olyan ajánlást, hogy a politikai szerepvállalás idejére az újságírás mondjon le az újságírásról. Másfelől sajnálom, hogy olyan emberek kerülnek politikai tisztségekbe, akinek nincs politikai gyakorlatuk. Szerintem képtelen lesz vezetni ezt a szervezetet.{loadposition otp}

SZE: Megszerzi-e az RMDSZ az 5 százalékot?

AA: Az RMDSZ mindenképpen eléri az alternatív választási küszöböt, de 600 ezer szórványban élő magyar marad teljesen képviselet nélkül. Nem térülnek meg ugyanis azok a szavazatok, amelyeket szórványban adtak le az RMDSZ-re, még akkor sem, ha azt mondják, hogy ha 4 százalékot ér el, akkor is visszaosztanak szavazatokat. Ám a Dan Diaconescu-féle Néppárt ezekben a szórvány megyékben nagyon erős, az RMDSZ-nek a Néppárttal kell megmérkőznie a fél mandátumért, hogy kiegészítve a tömbmagyarságban szerzett szavazatokkal, képviselete legyen. Szerencsétlen esetben még Kolozs megye is ebbe a helyzetbe kerülhet.

GA: A legnagyobb érdeke abban, hogy induljon az MPP és az Erdélyi Magyar Nemzeti Párt, Dan Diaconescunak van. De racionálisan meglesz az öt százalék. Ki az az ostoba, aki a saját érdeke ellen szavaz? Az RMDSZ-nek nagyon össze kellene szednie magát. Nem a teljes RMDSZ-ről beszélek, de bizonyos helyeken az RMDSZ-nek elakadt a mondandója.

SZE: A napokban tette közzé az RMDSZ az Erdély 2020 című gazdasági stratégiáját. Célja Erdély modernizációja, a források 30 százaléka EU-s keretekből származhat. Hogyan látják e programot?

AA: Van realitása, egy esetben: ha ez a program Románia modernizációjáról is szól. A tapasztalatok rosszak. De miért ne kezdődne el végre ez a modernizáció, és ennek egy feltétele van: hogy a román kormánypártoknak legyen egy olyan koalíciós partnere, vagy egyszerűen csak beszélgető partnere, akikkel ezeket a modernizációs stratégiákat megvalósíthatják. Én nagyon jónak találtam Victor Ponta kijelentését, miszerint az RMDSZ-re szükség van a törvényhozásban.

GA: Jó a program, de csak akkor lehet életben tartani, ha van, aki megvalósítja. Koalíciós partner kell, ez üzlet, ezt le kell ülni, megtárgyalni.