Több mint három órán keresztül dedikálta szerda este a Gaudeamus Nemzetközi Könyvvásáron bemutatott önéletrajzi könyvét Klaus Johannis. A Lépésről lépésre (Pas cu pas) című kötetből többek között megtudhatjuk, hogyan látja a megválasztott államfő a romániai kisebbségek helyzetét.

„Román állampolgár vagyok, meggyőződéses román és német etnikumú – vallja magáról Klaus Johannis most megjelent könyvében, hozzátéve: – az etnikai származás fontos – és örömünkre, valamennyi kisebbség örömére – Romániában elfogadott dolog, és ennek kapcsán meg kell mondanom, Románia pozitív és példamutató szerepet tölt be Európában azzal, ahogyan formálisan és informálisan bánik kisebbségeivel”.

A megválasztott államfő szerint Romániában évszázados története van a kisebbségek együttélésének. „Tapasztalatunk, lényegében, pozitív” – írja. Johannis úgy véli, itt az ideje, hogy legyőzzük a kulturális és mentális határokat. A nemzeti kisebbségekhez tartozók nemzeti és természetes hazafiságának választási célokra történő kihasználása, valamint az etnikai érzékenység szüntelen táplálása sokak politikai fegyvertárához tartozott az utóbbi 20 évben, és mindez legalább annyira veszedelmes, mint a populizmus – állítja a szerző, aki nem hiszi, hogy valakinek a nemzetisége lenne a döntő tényező; a meghatározó az, hogy miként veti fel a kérdéseket, és hogyan oldja meg azokat. Klaus Johannis meggyőződése, hogy a szakmaiságnak csak igen kevés, csaknem semmi köze sincs a nemzetiséghez.

A szerző egy másik, főleg a politikai elemzők által felhasznált mítoszt is szeretne szétfoszlatni, miszerint az országban régiónként eltérő módon viszonyulnak az általa felvetett javaslatokhoz. Johannis tapasztalata ugyanis az, hogy az ország bármely részében az emberek ugyanúgy viszonyulnak hozzá, mint például Nagyszeben főterén. „Soha nem tapasztaltam, hogy az emberek visszahúzódóbbak lennének velem szemben, amiért német etnikumú vagyok, vagy amiért lassabban és kevesebbet beszélek” – összegezi tapasztalatát.

„A jelenlegi helyzetből kell kiindulni”

Klaus Johannis a közigazgatásról, a decentralizációról is megfogalmazza véleményét könyvében. Úgy véli, a közigazgatás legnagyobb gondja az, hogy a decentralizáció elakadt és lépéseket sem tesznek a központosítás felszámolásának irányában. A közigazgatás megszervezésének szerinte a leghatékonyabb módja az, ha a helyi közösségek problémáit helyi szinten oldják meg. Vagyis a legtöbb feladatot át kellene adni a helyi közigazgatásnak, hogy minél kevesebb feladat háruljon a minisztériumokra. Ez a szubszidiaritás alapelve, amelyet általánosan alkalmaznak az Európai Unióban – emlékeztet a szerző.

A decentralizáció és a régiósítás egymással egybefügg, de külön is meg lehetne valósítani őket – véli Johannis. Ha a decentralizáció a feladatok minisztériumi hatáskörből a helyi közigazgatás hatáskörébe történő áthelyezését jelenti, a regionalizálás új, a jelenlegi közigazgatási entitásoknál nagyobb közigazgatási entitásokat hoz létre, hogy azok nagyobb gazdasági erővel rendelkezzenek.

Arról sokat lehetne beszélni, miként is kellene kinéznie Románia közigazgatási térképének – állítja Johannis. Jelen pillanatban nyolc fejlesztési régióval rendelkezünk. A megválasztott államfő tapasztalata szerint jobb lenne a jelenlegi helyzetből kiindulni, mint új helyzetet teremteni. Figyelembe kell venni, hogy az emberek már megszokták ezeket a régiókat, ami nem azt jelenti, hogy nem lehetne esetleg jobban működő régiókat is elképzelni.

Régiósítás – etnikai szempontok nélkül

Vannak, akik úgy vélik, szem előtt kell tartani Románia régi történelmi régióit, emlékeztet a szerző. „Véleményem szerint azonban nem kellene régiókat kijelölnünk sem történelmi megfontolásokból, sem abból kiindulva, hogy azok már léteznek, az egyedüli szempontot Románia gazdasági hatékonyságának javítása jelenti” – véli az új államfő, aki szerint a régiósítást nagyon jól meg kell gondolni abban az esetben, ha az már a területi épséget veszélyezteti.

Johannis a helyi közigazgatás kérdéskörében jártas, neves európai szakemberekre hivatkozva szögezi le, hogy a régiósításnál nem szabad figyelembe venni az etnikai határokat – ott, ahol több etnikum is található –, mivel akkor a kérdés csakhamar etnikai problémává válik, márpedig a régiósítás célja nem ez: az igazi célt a közigazgatás hatékonyabbá tétele jelenti.

Klaus Johannis egyébként nem híve a régiók teljes körű autonómiájának. A régióknak szerinte„ésszerű közigazgatási autonómiát” kell adni, ami azt jelenti, hogy a régióban jelentkező problémákat helyben kell megoldani, nem pedig miniszteri jóváhagyással vagy a kormány által kifejtett álláspont alapján.

A sikeres regionalizálás az egyszerű ember jólétének növekedését hozza magával. Ha ezt az elvet követjük, akkor nyilvánvalóvá válik az is, hogy a régió fővárosának olyan várost kell választani, amelyben sikeresen fejlődik a gazdaság, és amely megfelelő logisztikával rendelkezik. A régió főváros nem lehet kisváros, mivel az nem rendelkezik megfelelő erőforrásokkal – szögezi le könyvében Klaus Johannis.