Tudtad, hogy Kolozsváron a rendőrség épületét, amelyet most a román titkosszolgálat (SRI) használ, magyar építész tervezte? És azt, hogy az épület homlokzatán lévő díszítőelemeket eltüntették? Mi történt 1989-ben Kolozsváron? A Korzó Egyesület rendhagyó sétáján megtudhatod.

Október 26-án, vasárnap A forradalom színterei. Kolozsvári jelenetek 1989-ből címmel rendhagyó sétát szervezett a Korzó Egyesület. Gál Zsófia és Újvári Dorottya vezetetésével körbejárhattuk a ’89-es decemberi események főbb színtereit a kincses városban, megfordultunk a rendőrség épületénél, az Astoria szállónál, a Széchenyi-téren, a Főtéren, a prefektusi hivatal előtt valamint az ortodox katedrálisnál.

Gál Zsófia a séta elején leszögezte, a túra célja nem az, hogy történelemórát tartsanak, hiszen a séta műfaja nem erről szól. A szakkönyvekben lévő információkat bárki megtalálhatja az interneten, így a séta a történtek emberközelibb, személyes olvasatát kívánja nyújtani a résztvevőknek. Párbeszédre hívják tehát a jelenlévőket, személyes tapasztalatok megosztására, és a vasárnapi sétán páran be is számoltak arról, mit éltek át a kommunizmusban és a forradalom idején.

A rendőrség épületénél például az egyik résztvevő elmondta, a román titkosrendőrség, a Securitate a legváratlanabb pillanatokban is rajtaüthetett bárkin, rájuk, egyetemistákra a ’80-as években Pink Floyd hallgatása közben csaptak le egy lakásban, és mindenkit bekísértek a rendőrségre. Azóta sem beszélték meg egymás között, mi történt velük a rendőrségen, hiszen köztudott volt, hogy mindenkit megpróbáltak beszervezni.

Nem kis cinizmusról árulkodik, hogy éppen abban az épületben hallgatták ki őket, melyet egy magyar építész tervezett, és amelynek „gyanús” díszítőelemeit eltávolították. Hogy pontosan minek szánták eredetileg az épületet, és milyen díszítőelemekről is van szó, a sétán kiderül. Ahogy az is, hogy becslések szerint a román társadalom hány százaléka lehetett besúgó.

Az Astoria szállónál Újvári Dorottyától megtudtuk, hogyan tűnt el a lelőtt forradalmárok elmékére felállított emléktábla az épület faláról, hol használták lábtörlőnek a retteget diktátor, Nicolae Ceaușescu fényképét, és hol gyülekeztek a tömegek, hogy megközelítsék a tüntetések fő helyszínét, a Főteret.

A Széchenyi-téren kezükbe kaptunk egy részletet abból a jegyzőkönyvből, amelyben Elena és Nicolae Ceaușescu valamint Leonte Răutu „érvel” arról, miért kell megkapnia Kolozsvárnak a Napoca nevet. Képeket láthatunk, beszámolókat hallhatunk síró kiskatonákról, akiknek almát és egyéb ajándékokat vittek a forradalmárok, miközben tudják, a katonaság parancsot kapott, hogy lőjön a tömegbe.

A főtéri és a prefektúra (egykori megyei pártszékház) épülete előtt történt eseményekről Könczei Csilla által közzétett archív felvételek segítségével kaphattunk ízelítőt, szó esett természetesen Doinea Corneáról, Călin Nemeșről, Lucian Matișról. A séta egyik résztvevője itt számolt be arról, hogyan lőtték ki az akkor 15 éves férje mellől az egyik forradalmárt, amit azóta sem tudott feldolgozni.

A sétán az is kiderül, hogy például mit mondott Victor Rebengiuc színész a megyei pártszékház teraszáról, és kik énekelték tangóharmonika kíséretében a Csendes éjt a Főtéren.

A Korzó Egyesület egyelőre még nem tette közzé, mikor tervezi a következő ’89-es sétáját Kolozsváron, érdeklődni a honlapukon megadott telefonszámon, és Facebook-oldalukon lehet.