Nemrég új elnököt választottak az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ) élére. A romániai magyar egyetemisták jogait, sérelmeit, problémáit képviselő és védő szervezet élére került Szénás Szabolccsal tervekről, új stratégiákról kérdeztük, valamint arról, hogyan határozzák meg magukat egyáltalán a diákszervezetek?

Az egyik cél, amiről már a beiktatásodon is szó esett, a szervezet újjáépítése. Miért van erre szükség és mit értesz ez alatt?

Az elmúlt időszakban sajnos visszaesett kissé az OMDSZ tevékenysége. Elsősorban azt szeretnénk, ha a felsőoktatási intézményeknek újra erős partnereivé válnánk. Azt tudni kell, hogy egy ernyőszervezetről beszélünk, amelynek jelen állás szerint nyolc tagszervezete van az ország különböző városaiban, ahol egyetemisták gazdagítják a helyi közösséget. Mivel 25 év alatt, a struktúra fennállása óta rengeteg dolog történt, itt is apró finomításokra van szükség. Időközben kihelyezett tagozatok, egyetemek jöttek létre más városokban, így az itt tevékenykedő diákszervezeteket is be kell vonzani, hogy ők is részeseivé váljanak az OMDSZ által kínált projekteknek. Többek között meg kell erősíteni a szervezet belföldi és külföldi kapcsolatait egyaránt, tehát a tagszervezetekkel és külföldi diákszövetségekkel. Szeretném, hogy az, hogy az itthoni diákszövetségek képviselőivel többet találkoznánk a felvidéki, vajdasági illetve kárpátaljai tömörülésekkel pedig jó lenne egyfajta cserediák-programot indítani. Ennek az lenne a lényege, hogy a régiók hallgatói megismerkedjenek egymással és egymás kultúrájával, tevékenységeivel.

Milyen kapcsolatokat ápoltok vagy terveztek megerősíteni a román hallgatói szervezetekkel? Vannak közös problémák, amik mentén együtt lehetne működni?                                                                                                       

Létezik egy a miénkhez hasonló diákok érdekeit védő és képviselő szervezet, az ANOSR (Alianța Națională a Organizațiilor Studențești din România, Romániai Diákszervezetek Országos Szövetsége) a román vonalon, akiknek a tevékenysége mindenképpen példaértékű. Rengeteg mozgósító kampányt indítanak, diákokat érintő közösségi ügyekben vesznek részt és vállalnak fel. A két szervezetnek természetes, hogy vannak közös ügyei. Annak ellenére, hogy csoportosulásonként megvannak a specifikus ügyek, mindannyian ugyanannak az oktatási rendszernek vagyunk a részei. Épp ezért nyilván a két szervezet között  létre kell hozni egy párbeszédet, hogy az összdiákságot érintő problémák ellen együttes erővel lépjünk fel.

Melyek a specifikus magyar problémák?

Ezek változóak és helyspecifikusak. Legutóbbi gyűlésünkön is körvonalazódott, hogy Kolozsváron vagy Marosvásárhelyen, amelyek nagy egyetemi központok és nagyobb a magyar egyetemisták száma, más problémák állnak fenn, mint például Szatmárnémetiben. Viszont akadnak nagy horderejű problémák is, mint a MOGYE kérdése, ami már közösségi ügy, mint ahogy a magyar diákok megfelelő tájékoztatása is.

Hogyan változik a hallgatók és középiskolások tájékoztatása?

Miután a fiatalok többnyire az internetről tájékozódnak, az évente kiadott Egyetemi Kalauzt mostantól online felületre szeretnénk vinni. Ezt a formát a tájékoztatás és az információk aktualizálása szempontjából is hatékonyabbnak látom. Változni fog az is, hogy míg korábban a kiadvány köré építettük a végzősöket tájékoztató körutazásokat, ezentúl ne csak a száraz tényeket ismertessük a középiskolásokkal, hanem a hallgatók személyes benyomásaikat, élményeiket is átadják az egyetemre készülőknek. Ezzel egyidőben az egyetemisták tájékoztatásáról is gondoskodnunk kell. Ennek értelmében a pályázati, áthallgatási és ösztöndíj lehetőségről szóló információkat eljuttatni.

Hogyan látod, mi az diákszervezetek szerepe, milyen határokon belül kell mozogniuk?

A diákszervezetek elsősorban az egyetemisták érdekeit kell képviseljék. Azon kell munkálkodniuk, hogy a diákoknak kellemesen teljenek az egyetemista évei. Fontos, hogy a jogaik legyenek tiszteletben tartva, hogy időben megkapják az igényelt ösztöndíjakat, bentlakáshelyeket. Problémák persze mindig akadnak, ami elsősorban az oktatást megfelelő támogatásának hiánya eredményez. Tavaly például épp ezért vonultak a diákok az utcára. E mellett pedig véleményem szerint a diákszervezetek képviselőinek kötelessége, hogy a hallgatók panaszait, kéréseit és meglátásait továbbítsák a megfelelő fórumokra.