Kelemen Hunor államelnökjelölt a civil társadalom képviselőivel találkozott hétfő délután a Studium Alapítvány könyvtárában. Ez alkalommal vallota be, hogy mindig a civil társadalom részének érezte magát.

Vass Levente, a Studium Alapítvány társelnöke köszöntötte az RMDSZ szövetségi elnökét, államelnökjelöltet, akit Brassai Zsombor faggattott elsősorban civil életéről, a politikum és a civil társadalom kapcsolatairól.

A beszélgetés előtt a közönség egy kisfilmet tekintett meg Kelemen Hunorról. A kérdőívszerű gyorsinterjúban a riporter többek közt gyerekkoráról, a legelső és a legutóbbi olvasásélményeiről, iskolás koráról, egyetemi tanulmányairól faggatja a politikust, aki közben „rendes napi teendőit” végzi, aláír, telefonon egyeztet, tárgyalásra készül. Arra is választ kap a kíváncsi néző, hogy szeret-e főzni Kelemen Hunor, mi a kedvenc étele, sportolt-e és jelenleg sportol-e, szereti-e az állatokat, mit kívánna az arany haltól, szeret-e utazni, nehéz-e a táskája. A filmből kiderült, Kelemen Hunor kedvenc városa Firenze, naponta 6-7 órát alszik, sikeresen tudja egyeztetni a családi teendőit a munkájával, szeret fotózni, de mostanában kevés rá az ideje, a politika által talált új barátokra, ugyanakkor veszített is el régi barátokat.

Arra a kérdésre, hogy milyen viszonya van a civilekkel Kelemen úgy fogalmazott, ezt nehéz megválaszolni, mivel soha nem érezte azt a görcsöt, hogy magyarázkodnia kellene, mindig a civil társadalom részének érezte magát. A negatív tapasztalatairól szólva a Verespatak ügyét említette, amikor meg sem kérdezték, hogy mit miért tesz, csak „nyesték”. Az úgynevezett „civil kurázsiról” azt mondta a politikus, hogy jó, ha van, rossz, ha nincs. „A kérdés az, hogy milyen szándékkal fogalmazódik meg egy-egy kritika” – mondta, majd azt is hozzátette, a politikusnak hozzá kell szoknia ahhoz, hogy bírálják.

A civil társadalomról szólva elhangzott, hogy míg a ’90-es években „mindenki mindenhez” értett, ma a szakosodás a jellemző. Egységes civil platformban nem hisz Kelemen Hunor, nem lehet abba az irányba terelni a civil társadalmat – hangsúlyozta. Ami a lemaradásokat illeti a szociális kérdésekben, a roma-kérdésekben vannak nagy hiányosságok, olyasmik, amiről ma még nem nagyon beszél a társadalom, nem tudja, hogyan közelítse meg azokat. „Ha erre nem találunk megoldást, hét baj lesz” – mutatott rá Kelemen.