A választók ezekben a napokban kapkodják a fejüket: előbb az államfő bejelenti, hogy az egyik elnökjelölt titkosügynök, utána egy hozzá közel álló újságíró bevallja, hogy a hadsereg hírszerzésének dolgozott, majd az egyik román titkosszolgálat vezetője lemond az elnökjelöltség kedvéért. Székely István politológustól kérdeztük: mi történik?

A korán elkezdődött választási kampány már jó ideje nem a jelöltek képességeiről, hanem az esetleges ügynökmúltjukról szól. Mi áll a háttérben?

Nekem úgy tűnik, hogy Traian Băsescu államfő érdekelt Victor Ponta államelnökségében. Ahhoz, hogy Băsescunak esélye legyen a jobboldal újraszervezésére a saját vezetése alatt, a kormányfőnek kellene nyernie a választásokon, nem pedig Klaus Johannisnak, aki már volt az egységes jobboldal miniszterelnök-jelöltje. Ez egyértelmű, ha megnézzük, hogy az egyes médiaorgánumok mely erőcsoportokhoz állnak közel, illetve melyik jelöltnek kampányolnak. Világosan látszik tehát, hogy Băsescu számára egy jobboldali államfő nem lenne jó. Innentől kezdve azonban nekem csak feltételezéseim vannak. Úgy próbálom megérteni a történteket, hogy azt nézem meg, kinek az érdeke fűződik mindehhez. Lehet, hogy ez egy rossz, ponyvára való kémregényre fog hasonlítani, de a találgatáson kívül mást nem tehetek.

De miért állt elő Traian Băsescu azzal a súlyos váddal, hogy az egyik jelölt elhallgatta az önéletrajzában a titkosügynöki múltját?

Szerintem az államfő nem is állt volna ezzel elő, ha nem egy fajsúlyos jelöltről lenne szó. Ha egymás mellé tesszük a 2013-as, 2014-es nyilatkozatait, akkor a kör leszűkül Monica Macovei független jelöltre és Klaus Johannisra, a jobboldal legesélyesebb jelöltjére. Băsescu ugyanis korábban azt mondta, hogy a kormányban és a parlamentben nincs titkosügynök.

És összefügg-e az államfő vádja Robert Turcescu újságíró őszinteségi rohamával?

Néhány nappal azután, hogy az államfő az egyik jelölt foltos múltját emlegette, a téma elülni látszott. A témát Turcescu bejelentése hozta vissza a köztudatba, most ismét napirenden van. A sajtó nagyon érzékeny erre a témára, különösen, ha médiaszemélyiségről van szó.

Hitelesnek tartja Turcescunak azt a bejelentését, hogy a katonai hírszerzésnek dolgozott?

Turcescu beismerése lepett meg, a tény maga nem. A titkosszolgálatok a kilencvenes évek derekán megpróbáltak meghatározó társadalmi befolyást szerezni, később már Traian Băsescu bevallottan támaszkodott ezekre az intézményekre. Az évek során hatalmasra növelték költségvetésüket, ennek megőrzése érdekében akár nem konvencionális eszközöket is bevetnek.

Az ügynökhisztéria közben a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) igazgatója, Teodor Melescanu lemondott tisztségéről, nem tudni honnan összegyűjtött 400 ezer aláírást, és ma már ő is hivatalosan elnökjelölt. Mi a jelentősége ennek a lépésnek?

Meg kell néznünk, ki is Meleșcanu. A SIE volt igazgatója a Văcăroiu-kormány időszakát leszámítva végig liberális volt. Külügyminiszter, védelmi miniszter, majd rövid ideig megbízott igazságügyi miniszter is volt. Elnökjelöltsége olyan szempontból nem meglepetés, hogy már a nyáron voltak találgatások az esetleges indulásáról, liberális színekben. Kinek az érdeke jelölése? Băsescunak nem, hiszen ő Elena Udrea minél jobb eredményéért kampányol. A baloldalnak, Pontáéknak már nem fűződik közvetlen érdekük a jobboldal felaprózódásához, hiszen a közvélemény-kutatások szerint egyértelműen a kormányfő és Klaus Johannis kerül majd a második fordulóba. Fontos adalék, hogy kedden az elnökjelölések lezárultak, a titkosügynök-botrány azonban nem jutott még nyugvópontra. Tehát ha kiderül valamelyik jelöltről, hogy ügynök, pártja már nem tudja más jelöltre cserélni. Tegyük fel, hogy ha Klaus Johannis a titkosügynök-múltú jelölt, és ebből a kelleténél nagyobb botrány lesz, akkor Meleșcanu a jobboldal tartalékjelöltje. Persze, ez csak egy feltételezés.

Milyen hatása lesz ennek az egésznek a titkosszolgálatok – az utóbbi években jelentősen javuló – megítélésére, hitelességére?

Demokratikus államban a titkosszolgálatok társadalmi megbecsülése nem téma. Ez romániai sajátosság. A magyarországi politikában például a titkosszolgálatok nincsenek jelen, mint ahogy máshol sem Európában.

Ezekben a napokban téma az is, hogy a baloldal jelöltje, Victor Ponta nacionalizmustól fűtött kampányindítót tartott Bukarestben. Miért kellett ennyit hangoztatnia a kormányfőnek, hogy ő milyen jó román?

Ponta most attól lett „jó román”, hogy az RMDSZ tagja az általa vezetett kormánykoalíciónak. Amikor az RMDSZ kormányon van, ezt az ellenzék gyenge láncszemként értékeli, és megpróbálja a kormányt nemzeti retorikával delegitimizálni. Másrészt pedig a legesélyesebb ellenfele, Klaus Johannis nem román. A választási kampány pedig mindig a jelöltek közötti különbségekről szól.