Felháborodtak a diákok az Oktatási Minisztérium tervezetén
Sokakat felháborított az Oktatási Minisztérium által nemrég közvitára bocsátott tervezet, ezért megkértünk fiatalokat, értékeljék a szövegben megfogalmazottakat. A diákok mellett a KMDSZ is véleményt nyilvánított.
„Van, amiben semmi újat nem látok, nem hiszem, hogy mostanáig ne lett volna tiltva az iskola területén cigizés, vagy a drogok forgalmazása” – mondta a sepsiszentgyörgyi Laci, aki viszont a dohányzást a tanárokon is számon kérné: „nekik van kuckójuk, ahol szívhatják a cigit, minket meg az iskola előtt is vegzálhatnak”.
A kolozsvári Timi azt nem érti, mit jelent, hogy az ellenőrzőjüket állandó jelleggel maguknál kell hordaniuk: „a szüneten is? Otthon is, a szobámban, vagy ha kimegyek a haverokkal? Az iskolában mindig nálam van, a táskában, mi kellene még? Ezek nem is lényeges kérdések, vicces, hogy ilyesmibe kötnek bele.”
A szintén kolozsvári Lóránt azt mondta, örvend annak, ha a kulturális kedvezményt beiktatják, mert ha nem is drága a belépő egy múzeumba, de így talán többen fognak eljárni az ilyen helyekre. Azért arra kíváncsi volna, mondta, hogy bármilyen mozifilmre kapnak-e majd kedvezményt a diákok.
A szatmári Bence már egyetemista, de megvan a markáns véleménye a tervezetről. Szerinte kár erőltetni a „rendes öltözéket” a diákokra, amíg a tanárok fittyet hánynak a legelemibb ízlésbeli követelményeknek, telefonálnak órán stb. Ideje volna nekik is leadni a leckét, fogalmazott a fiú. Úgy gondolja, a szöveg jelen formájában egy zagyvaság: „egy oktatási minisztérium akarja megszabni, hogyan öltözzenek és viselkedjenek a diákok délután? Ez a diktatúrákban szokott így lenni! Ez már megéri, hogy a tiltás ellenére fellázadjanak a fiatalok.”
A kolozsvári Szabolcs szerint az iskolák falai között az általános és belső rendszabályzat betartása vagy éppen betartatása mellett az oktatók partnerei kell legyenek a tanulónak. Egyfajta mentorok, akik a tananyag leadása mellett vezetik az iskolásokat, és felkészítik őket az életre. Az iskolán kívüli tevékenységek pedig javarészt az egyén és a szülők felelőssége; adni kell persze egy irányt, amit elsősorban a szülő kell megtegyen otthon, és másodsorban az oktató az iskolában, mondja. „Nem szabad beleesni abba a hibába, hogy az iskolára úgy gondoljanak, mint egy szükséges rosszra vagy börtönre. Azt az iskolamodellt kell(ene) megteremteni, amely a szabályok mellett nem csak elegendő de kellő teret is biztosít a tanulók számára” – fogalmaz.
A tervezetről a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) is elküldte hivatalos véleményét a maszolnak: „egy megfelelően felépített közoktatási rendszerben, a diákok a gyülekezés, véleményformálás jogától nem foszthatók meg”, írják. „A diákok, akikért és akiknek az oktatás szerveződik, állampolgári joguk vélemény formálni bizonyos őket érintő kérdésekben. A diákok megfelelő viselkedése az erkölcsi normák betartására való nevelés a szülők, a pedagógusok és nem utolsó sorban a társadalom feladata.”
Áron, aki kulturális antropológiát végzett, így válaszol kérdéseinkre: „innen is látszik, hogy az iskola egy totális intézmény, amelynek a normalizáció a szerepe, a társadalom szabályaiba való bevezetés, és nem a tudás átadása. Egy olyan intézmény, amely a hatalomnak magukat önként alávetőket termeli újra."