banner_phBMMWg3_970x250_Mol_HU.jpg
banner_6stHcYKY_300x250_Mol_HU.jpg

A parajdi sóbányában jártunk (GALÉRIA)

Tériszonyt és klausztrofóbiát legyőzve egy bunyevác vendég kedvéért ereszkedtünk le a parajdi sóbányába. Autóbusszal, majd egy hosszú lépcsősoron ereszkedtünk alá, ahol tág és kivilágított terek látványa fogadott, visszafele egy másik lépcsősoron, majd ugyanazzal a járművel jutottunk a felszínre.

A pénztárnál érdeklődve, hogy újságírónak jár-e kedvezmény, rövid telefonos egyeztetés következett, majd „a főnökkel személyes megbeszélés”, illetve egy ígéret: cikk születik a látogatásból.

Könnyed légzés a föld gyomrában

Különleges, földalatti világba ereszkedik alá, aki veszi a bátorságot, legyőzi a mélységtől, zártságtól, sötétségtől való félelmeit, és távolról érkezett horvát/bunyevác vendége kedvéért  egy-két órát tölt lent, ahol tiszta a levegő, kitágul a tüdő, kidugul az orr, könnyebbé válik a lélegzés. „Mindenkinek ajánljuk, de nem titok, hogy van néhány betegség, melyre kifejezetten jótékony hatással van a sóbányában való tartozkodás. Az egészséges embereknek segít ellazulni, széppé tenni a bőrüket, relaxálni, felüdülni” – ajánlja a sóbánya tájékoztató honlapja, és mi ezt már saját tapasztalatból igazolhatjuk, hogy így is van.

Hidegre, nedves levegőre készültünk, ám kellemes csalódás ért, hiszen az állandó hőmérséklet 16 fok, így sétánk idejére nem kellett különösebben felöltözni. Aki viszont úgy megy oda, hogy több órát töltene el, miközben sétál, kávézik, kipróbálja magát a kalandparkban, hintázik, vagy csak egy padon ülve olvasgat, az vigyen magával meleg ruhát.

Lent játszótér várja a gyerekeket, a kalandparknak különböző fokozatai vannak, a legkisebbekre és a legbátrabbakra is gondoltak az építők, így sok gyerek is végigjárja a kötélhágcsókat, alig egy méter magasságban, de azok is, aki a tíz méteres mélységtől sem riadnak vissza.

Naponta tízezer turista alszik Parajdon

“Azt hittem a sóbánya falai fehérek, mint a só” – tette az első megjegyzést bunyevác vendégünk, aki kősóval, sóvidéki sóval először találkozott életében. És valóban, a só, amit az asztalra teszünk, amit a tányérban gőzölgő levesbe szórunk, az nem is hasonlít a bánya falait képező kristályra, hiszen hófehér. Ezt és a látottakat összevetve mások is elcsodálkoznak, hiszen a sóvidékre, a parajdi sóbányába az ország minden részéből jönnek a látogatók. Vannak, akik csak egy napot töltenek ott, reggel érkeznek, sóbánya-látogatás, strandolás és indulnak is vissza. Mások átutaznak Parajdon, de megállnak, hogy megtekintsék a természeti különlegességet.

“Napi tízezer embert fektetnek le Parajdon a turistaszezonban. Ennél többet már nem is bír meg a falu” – magyarázza a maszol.ro-nak Zs.B. panziótulajdonos, aki zömében bukaresti, iași-i, ploiești-i, bukovinai, suceavai vendégeket fogad, illetve sok érdeklődőt utasít el, mivel nincs már hely a számukra.

A parajdi sótelep Európa egyik legnagyobb sótartaléka, a sótömzs maga 1,2 km × 1,4 km átmérőjű, enyhén ellipszis alakú és 2700 m mélységbe gyökerezik. Több száz jövő-év kibányászható sóját rejti, és ezzel Erdély gazdagságának egyik legjelentősebb kincsesládája.  A parajdi sót már a 15. századtól kezdve “székely sónak” nevezték, nevet adva az itteni erdélyi tájegységnek ("Sóvidék"), munkát és megélhetést biztosított századokon át a vidék népének.
A parajdi székely sófejtés a 19. században is egyedülálló volt a maga nemében, és ősidőktől fogva gyakorlatban lehetett. A többi fejtési módozattal szemben, itt sem vaséket, sem pörölyöket nem használtak a felverésbe már előkészített padok felszakításához. Az idős sóvágók még emlékeznek rá, hogy a 20. század elején is kagylóforma “alaksót” bányásztak faékkel.
A sószállítás a 19. század közepétől a József-bányában kiépült “gépely” (lovas-felvonó) segítségével történt. Nyolc ló húzta a csigát és forgatta a vaskarikát.
A napjainkban is divatos föld alatti gyógykezelés az 1960-as években kezdődött Parajdon. 1980-tól az "50"-es szinten rendezték be a kezelési és látogatási részleget, a felszíntől számított 120 méter mélységben. A bejárattól, 1250 m hosszú tárón vezet az autóbusz útja a szpeleo- és klimatoterápiás kezelésre alkalmas bányatermekig, ahol állandó helyszíni orvosi felügyelet van. Az 1993-as esztendőt, a Nepomuki Szent János védelmébe ajánlott föld alatti ökumenikus kápolna elkészítése és felszentelése tette nevezetessé. Az “Isten házát” a kezelési és látogatási szint egyik félreeső kamrarészében rendezték be. (Forrás: Horváth István: A székely sóbányászat rövid története)

Kimaradt?