A Dabas közeli hároméves ásatáson a bronzkori európai társadalmak kapcsolatrendszerét is kutatják az MTA, a poznani és a kieli egyetem szakértői.

A falut a középső bronzkori Vatya-kultúra népe lakta, amelynek számos települését és temetőjét tárták már fel a Duna mentén és a Duna-Tisza közén. A legjelentősebb ismert település a Százhalombatta közelében található Matrica. Ez a népesség feltételezések szerint közvetítő szerepet játszhatott a korabeli bronzkori társadalmak, Kelet és Nyugat, Észak és Dél között - hangsúlyozta Kulcsár Gabriella ásatásvezető régész, az MTA BTK Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa az MTI-nek.

A Vatya-kultúra népének erődített települései sajátos szerkezetük miatt érdekesek. Általában két részre tagolódtak - árokkal körbevett központi magból és a hozzá csatlakozó, szintén árokkal határolt nagyobb területű, külső településrészből. A népesség vert agyagfalú lakóépületekben élt, halottaikat elhamvasztották, majd az eltávozottak földi maradványait kerámiaurnákban helyezték végső nyugalomra - tájékoztatott Kulcsár.

Egyszerű, díszítések nélküli tárgyakat használtak

A Vatya-kultúra népe földműveléssel és állattartással foglalkozott, a csontleletek tanúsága szerint szarvasmarhát, juhokat, kecskéket tenyésztettek, de természetesen halásztak és vadásztak, attól függően, hogy milyen területen éltek - mondta.

„Jelentős volt a fémművességük, bronztárgyaikat a települések feltárása során néha edényekbe zárva, kincsként találjuk meg. Korábban azt feltételezték, hogy támadók elől rejtették el, ma már úgy gondoljuk, hogy csupán a földben tárolták, őrizték, hogy később felhasználhassák ezeket a tárgyakat, de akár áldozati ajándékok is lehettek” - magyarázta a régész.

Foglalkoztak fazekassággal is, viszonylag egyszerű, dísztelen agyagtálakat, urna szerű tárolóedényeket készítettek. A vatyák közvetítői szerepe a kerámiatárgyaikon ötvöződő stílusjegyekben is megmutatkozik. „Valamilyen okból kevésbé díszítették tárgyaikat, mint más népek, ugyanakkor beolvasztották más vidékek díszítéseit, a dunántúli motívumokat éppúgy felhasználták, mint a Maros vidékéről származókat” - jellemezte a Vatya-kultúra népét a régészeti szakértő.

A hároméves nemzetközi projektről elmondta, az ásatásokban az MTA BTK Régészeti Intézet mellett részt vesznek a Poznani és a Kieli Egyetem archeológusai. A feltárásokat az MTA, a Nemzeti Kulturális Alap, valamint a Lengyel Kutatási Alap támogatja, s az ásatáson az összes régészképzést végző hazai egyetem hallgatói is dolgoznak.