Hurrá, sikerült! Mármint az érettségi. Aztán jön a nagy kérdés: merre tovább? Az általános- és középiskolák végzős diákjainak előbb-utóbb meg kell hozniuk életük egyik legmeghatározóbb döntését: mi legyek, mert nagy vagyok. A pályaválasztási kérdésekbe tekintettünk be a fiatalok, a szülők és a szakember szemével.

A 14 évesek még nagyon messze állnak attól az életkortól, amikor már ki vannak alakulva azok a tapasztalatok, amelyek a felelős döntés meghozásához szükségesek. Ugyanakkor ahhoz, hogy a pályaválasztás sikeresen alakuljon, szükséges a saját képességeik, érdeklődési körük és a családi értékrend tudatosítása, ezeknek foglalkozásokkal való összekapcsolása - véli András Gabriella nevelési tanácsadó.

Nem könnyű a fiatal generáció helyzete

Nehéz helyzetben vannak a mai fiatalok, amikor pályát kell választaniuk. A tanügyi rendszer nem segíti őket, a családi tanácsadás pedig javarészt a költségcsökkentésre „szakosodik”: nézzünk szét, mit lehet tanulni itthon, és válasszon abból a gyerek. Vagy egy családi minta, vagy a barátok irányultsága, sok esetben a médián keresztül szivárgó divatszakmák az irányadók a pályaválasztásban.

Az utóbbi 10-15 évben egyre nehezebb dolga van az „y” és „z” generációként kategorizált fiataloknak. Általános jelenség, hogy a kései felnövést erősítő társadalomban a fiatalok nagy többsége vonakodik a felnőtté válástól, nem szívesen lép ki a munka mezejére, inkább éveken át húzza felsőoktatási tanulmányait, nem keresi a stabilitást. A szakemberek úgy fogalmaznak, mindez azért van, mert a pályaválasztáshoz szükséges információk nagyon hiányosak az önismeret, valamint a pályaismeret terén.

A Gyergyói-medence Pszichopedagógiai Munkaközössége minden második évben szervez pályabörzét, azzal a céllal, hogy a pályaválasztás előtt álló diákok számára nyújtsanak megfelelő információt, tájékoztatást a különböző szakmák világáról. Legutóbb a két nap alatt több mint 80 szakember 30 szakterületről tartott tájékoztatást a gyergyószéki VIII., valamint a XI-XII. osztályos diákok számára. Ezen alkalmakkor a fiatalok tájékoztatást kaphatnak a szükséges képesítésekről és elhelyezkedési lehetőségekről, ugyanakkor ismertetik azokat a követelményeket, amelyek az adott pályára való alkalmasságot jelentik.

A Fogarassy Mihály Általános Iskolában szakmáját gyakorló nevelési tanácsadó a pályaválasztási foglalkozásokon nagy figyelmet fordít arra, hogy a gyerekek már hetedik osztályban kezdjenek el foglalkozni a pályaválasztással, közösen alakítsák ki az ehhez szükséges tudatosítási folyamatokat.

Nyolcadik osztályban a diáknak már jó, ha van 5-7 foglalkozás a tarsolyában, ami tetszik neki. Ezeket rangsorolják, majd elemzik, hogy a kiszemelt szakmákhoz milyen iskola viszi őt közelebb: középiskola, szakiskola, egyetemi oktatás. Ez már nagy segítség a fiataloknak, mert legalább el tudják dönteni, hogy humán vagy reál szakot válasszanak, mutatja be a pályaválasztással kapcsolatos foglalkozások eredményességét András Gabriella.

Értem én, hogy villanymotor, de mi hajtja?

Az iskolának és a tanügyi rendszernek egyik nagy hiányossága, hogy a diákokkal nem ismertetik meg, hogy egy adott tantárgyat milyen szakterületen tudnak használni. Egyszóval hiányzik az interdiszciplinaritás a tanügyön belül – mutat rá a szakember. Tanulnak fizikát, kémiát, matematikát, informatikát, de nincs konkretizálva, hogy ez a tantárgy hol tükröződik vissza a mindennapi életben, a rendszer nem vezeti tovább a folyamatot, hogy egyértelmű legyen, mely tantárgyak elegyét milyen szakterületen kell hasznosítani - fogalmazzák meg maguk között a tanárok.

Ezért is van az, hogy a középiskolás az első egy-két tanulmányi évben egyszer csak arra eszmél rá, hogy csalódott, kiábrándult és sokszor félresiklott az élete, rosszul kiválasztott középiskolában, vagy felsőoktatási szakon gyengén teljesít, s ha el is végzi az iskolát, utána azonnal más pálya után néz.

Szabad tévedni, a hibát lehet javítani

„Én most vagyok abban a korban, amikor az osztálytalálkozós beszámolókon már nem mi vagyunk a főszereplők, hanem a gyerekeink. Megfigyeltem, hogy amikor sok év után elbeszélgetünk a régi társakkal, megdöbbentő, hogy alig maradt valaki, aki azzal foglalkozik, amit tanult”, mutatott rá Kelemen Tünde anyuka, akinek gyereke idén iratkozott középiskolába.

Bevallotta, nem tudja, hogyan segíthetné a gyereket az útján, hogyan tudna számára irányt mutatni. Zavarja, hogy ismerősei körében a végzősök nagyobb része úgy nyilatkozik, hogy egészen más irányba megy tovább, ha befejezte az iskoláit, mert nem szereti a tanult szakmáját, hivatását, már csak a bizonyítványt, diplomát szeretné.

A szakember éppen ezért azt javasolja, a középiskolai évek során kétévente érdemes felülvizsgálni az irányultságokat, hogy az addig begyűjtött információk alapján szeretne változtatni vagy nem a diák. „Én úgy gondolom, merjen a gyerek váltani, mert van néhány sikeres példa, akik jól döntöttek és IX-X. osztály után is mertek osztályt vagy iskolát váltani” – fogalmazott András Gabriella.

Mik szeretnének lenni a fiatalok?

Néhány végzős számára feltett kérdésből kiderült, a fiatalabb korosztálynál a fiúk körében igen népszerű az orvosi szakma, de sokan választanák a jogot is. A hagyományos szakmák - irodai munkák, egészségügy, ruhaipar - leépültek. Lányoknál a vendéglátás, idegenforgalom a népszerű. Vonzó továbbá a szépségipar: stylist is sok fiatal akar lenni a tehetségkutató programok hatására.

„Egyelőre nem tudom, a barátnőm is a divatszakmában szeretne elhelyezkedni, s jó, ha nem leszünk egyedül egy nagyvárosban, ezért inkább én is arra irányulok”, fogalmazott lapunknak a divatosan öltözött Lőrincz Réka.

„Nem szeretnék kínlódni, mint a szüleim, ezért valami olyan munkahelyet szeretnék majd, ami sok zsével jár” – teszi fel a mércét magasra a kilencedikes Orosz Imre.

„Az én apám autószerelő, sokat vagyok mellette a műhelyben, meg is szerettem ezt a szakmát, nem kívánok mást magamnak. De előtte még egy komolyabb iskolában érettségiznék”, mutat rá a családi mintára Egyed Róbert, aki rendkívül komoly srácnak tűnik.

„Az a baj a világgal, hogy mindenki igazgató és főnök akar lenni, de munkás senki. Na jó, ezt nem én találtam ki, hanem nagyapám. De igaza van. Én dolgozni akarok. Még nem tudom, mit. Majd kiderül. De dolgozni akarok. Persze, ezen mindenki röhög”, neveti el magát egy visszahúzódó fiú a kérdezősködéstől kissé távolabb húzódva. A társai is viccesnek találják Kinda Péter fiatalkori munkakedvét. „Pénz kell a mai világban, nem munka!” – tízből heten gondolkodnak így.