„A bal mellkasát találta el egy orosz ágyú hatfontos golyója” – elevenítette fel a kökösi csata történészek által is jegyzett pillanatát Ájgel Ágnes az RMDSZ Háromszéki Nőszövetségének elnöke. Július 2-án, szerdán épp 165 éve, hogy a székely szabadságharcos Gábor Áron halálos sérülést szenvedett Kökösnél.

Rézfúvósokkal, felvonulással és természetesen koszorúzással egybekötött ünnepi előadás jelezte a székelyföldi 1848-49-es szabadságharc egyik legsúlyosabb pillanatát: a honvédek az orosz túlerővel szemben nem tarthatták sokáig magukat. Sántha Gyula, Kökös polgármestere, ünnepi beszédében elmondta: a község mellett nem csak az egykori határ, hanem a szabadság és a behódolás közti választóvonal húzódik, a székelyek pedig a nehezebb és fájdalmasabb utat választották, amikor szembeszálltak a cári csapatokkal.

Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke ünnepi beszédében rámutatott: „1848­49 történetében a kezdet és a vég között ott van a csúcspont is. A reménység és a reményvesztettség között ott van a győzelem is. Használjuk ki most ezt a mai lehetőséget, hagyjuk, hogy itt a kökösi hídnál megérinthesse lelkünket a hely szelleme. A szabadságharc, de túlzás nélkül mondhatjuk: a székelység történelmének egyik legmegrázóbb pillanata. Ha csak azt látjuk, hogy a székely nemzeti hős, Gábor Áron itt esett el, akkor szomorúság tölti el mindannyiunk lelkét. Viszont itt, ezen a helyen azt is kell látnunk, hogyan jutott el Gábor Áron, hogyan jutottak el Gábor Áronék a lehetetlennek tűnő helyzetből a szabadságharc megszervezéséig.”

Az ünnepségen felszólalt Farkas Balázs, a Magyar Köztársaság Csíkszeredai Konzulátusának konzulja is, aki kifejtette: a március
15-i megemlékezések során méltatlan módon kisebb hangsúlyt kap a szabadságharc. Farkas szerint fontos, hogy július 2-án, pontosan erre a hősies cselekedetsorozatra emlékezzünk, hiszen az eszme, amelyet a honvédek önzetlensége szolgált önmagában is erre kötelez.

A kökösi emlékműnél tartott ünnepségen a helyi énekkar lépett fel, valamint a Gábor Áron iskola diákjai mutattak be rövid előadást az
iskola névadójának életéről, a koszorúzást megelőzően pedig Kovács László református lelkész mondott áldást.