Nemrégiben zárult Gyergyószentmiklóson a Családi Sportnapok, több ezer lakost lendített mozgásba a Művelődési Központ rendezvénye és ezzel el is érte célját: kimozdítani a gyerekeket a számítógép elől, közös megmozdulásokon való részvételre buzdítani a város lakosságát. Ennek apropóján a sportolási szokásokat mértük fel gyerekek és felnőttek körében.

Most, hogy vége a Családi Sportnapoknak, a gyerekek sajnálják, hogy nincs már közös reggeli torna iskolába indulás előtt a téren, a civil szervezetek naponta felemlegetik a viadal izgalmas és játékos részleteit, a különböző családi versenyeken résztvevő szülők és gyerekek már nem az eredmény miatt bánkódnak, hanem az együtt játszás öröme csábítja újabb és újabb közös programra őket.

A közösség és a mozgás meghozza a jókedvet

Egyetlen szempont vezette a szervező csapatot: tovább fejleszteni a már befutott, népszerű programokat és kitalálni újakat. Így hát a gyerekek és felnőttek ugyanolyan vicces próbákon próbálhatták ki ügyességüket, csapatban való együttműködésüket: a tanulóknak iskolák közötti versenyt, a felnőtteknek civil szervezetek közötti vetélkedőt szerveztek, mely órákon át izgalmas feladatok megoldása által javított a résztvevők rugalmasságán, kitartásán és nem utolsó sorban közérzetén is.

De nem maradtak el a tömeges rendezvények, amikor a város apraja-nagyja biciklire ült és együtt kerekezett, vagy a közös futás, ahol a legkisebb gyerek alig ötéves volt. De nagy büszkeség, hogy a Cross Kápolna terepfutó versenyre is idén már sokkal többen beneveztek, mint tavaly.

Népszerűek voltak a családi versenyek

Mint minden évben, a legnépszerűbb programszámok azok voltak, melyek a családok részvételével zajlottak: floorball, streetball és teniszverseny töltötte ki a sportos családok délutánjait. A Basilidesz Tibor Sportcsarnok órákon át hangos volt gyerekzsivajtól, valamint a felnőttek hisztijétől – ezek voltak ugyanis azok a versenyek, melyeken a gyerekek jóval nagyobb rátermettséget tanúsítottak, mint szüleik. És a komolysághoz szokott felnőtt társadalom olykor nehezen viseli, hogy gyereke is képes a következetes nevelésre, felnőtt képzésre.

A szülő, mint példakép és minta

A sportolási szokásokat is, ahogyan minden más szokást, befolyásolja az otthonról hozott első hét év. Komoly konkurenciát jelent ugyanakkor az a sok salak, ami nyugatról csakúgy áramlik a mindennapjainkba. Éppen ezért igen nagy szükség van arra a „védőburokra”, melyet a szülők és az edzők tudnak biztosítani a fogékony gyerekek számára, hogy fejlődni tudjon elmében és lélekben egyaránt – véli Lokodi Mátyás hivatásos sportoló, aki korábban a Csíkszeredai A- Divíziós csapatban, jelenleg pedig a debreceni DEAC-ban játszik.

„A sport kellőképpen fontos, ám ennél sokkal fontosabb az a tény, hogy a mozgásra való ösztön mindenkiben adott, még azokban is, akik valamiféle hátrányosságban szenvednek. Sosem szabad elfeledni, hogy egy gyermek lelke akkor virágzik a legjobban, ha megtapasztalhatja a játék élvezetét, örömét akár az udvaron testvéreivel, szüleivel, akár sportpályákon barátaival, vagy verseny közben, bárhol. A szokások már ekkor elsajátíthatók, legyen az a szabályok betartása, logikai keretek megfogalmazása, melyben gondolkodni, cselekedni, dönteni kell”, véli a sportoló.

Képernyőn vagy zöld fűben gólt rúgni

És nem csak a sportruhán éktelenkedő zöld füves foltok jelentik a különbséget. A sporttanárok, edzők véleménye, hogy manapság már teljes mértékben a szülőn múlik, hogy miként kerül közel a sportolói életmódhoz a gyermeke, hiszen ha a szülő nem fektet hangsúlyt erre, akkor a gyermekeik érdekeltsége megakadhat a technológiai vívmányok területén, elszigetelve magukat fizikailag szinte teljesen a mozgástól. Muszáj a szülőnek megtenni az első lépést ezen a téren.

„A sport jelenti a boldogság forrását, a versenyszellemet, kudarc-sikerélményt, a közösséget, az összefogást, a tiszteletet egymás iránt, szülők iránt, mert ők indítják útnak bennünk a mozgás fontosságát, a hagyományok őrzését valamint a szokások kialakulását a sportoláson belül is”, fogalmaz Lokodi Mátyás.

Élsportoló, vagy egy életre sportoló?

Köllő István kosáredző, a gyergyószentmiklósi VUK Sportklub elnöke úgy tapasztalta, ha már a gyerek elindul egy sportágban, edzésekre kezd járni, rendszeresen mozog, még akkor sem biztos, hogy megmarad azon a területen. A kitartás elérésében nagy szerepe van az edzőnek, aki folyamatos izgalmas, érdekes tevékenységekkel, játékokkal tudja csak fenntartani az érdeklődést a gyerekekben. Blénesi Eszter, aki a VUK SK „aprókáit”, a 7-8 éveseket edzi, egyértelműen úgy látja, az a hatékony, ha a móka áll az élen, hiszen elsődleges fontosságú, hogy a gyerek megérezze a mozgás örömét. Így lesz egy életre sportoló az is, akiből nem lesz élsportoló.

„Úgy vélem, a gyerekek képesek ránevelni a szüleiket a sportolásra. A VUK SK rengeteg olyan programot szervez, amely által a gyerek mellett a szülők is bekapcsolódhatnak a mozgásba: korcsolyázás, biciklizés, szülői kosáredzések. Van olyan apuka, aki a gyereke kedvéért tíz év után újra korcsolyát húzott a lábára, van olyan anyuka, aki jó pár év eltelte után újra kosárlabdát ragadott”, sorolja a pozitív példákat az edző.

Változtak a sportolási szokások

A sport által a gyerekek érdekében együttműködni az egészséges életért, életszemléletért – ez talán a legnagyobb erénye az évente megrendezett Családi Sportnapoknak. Ha összehasonlítjuk a 20-40 éves korosztályt és a mai gyerekeket, akkor bizony nagy szükség van erre, mutat rá Lokodi Mátyás hivatásos sportoló. Bár nem szeretik hallani a fiatalok a „bezzeg-a-mi-időnkben” kezdetű mondatokat, a valóság mégiscsak az, hogy számítógép és tévé hiányában akkoriban a szabadban való játszás volt az egyetlen öröm: FIFA, NBA, NHL meccseket a tömbházak között világhírű sportolók alteregóiként lejátszani.

„Arányaiban véve, az én fiatalkoromban tíz gyermekből nyolc érezte ezt az ösztönből fakadó mozgást és a késztetést, hogy mennie kell ki és keresni a játék örömét, a fejlődés, a kibontakozás lehetőséget és maximum két gyermek volt, akit noszogatni kellett, hogy tegye azt, mint a többi. A mai arány pont fordított, azaz maximum csak két gyermek van a tízből, aki érzi, hogy neki kint a szabadban a helye, és akikben még van esély, hogy a sportolói életvitel bármilyen pozitív minősége, de kialakuljon”, fogalmazott a sportoló.